Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-16
11 egy nagyon alacsony szinten tengődő rétege. Ezt azonban a franciák, a németek és a skandináv országok nem fogadják el, mert ők a társadalmi e gyenlősítés szellemében nevelkedtek. A franciák gondolkodását ez határozza meg a forradalom óta, erre épül a francia jóléti állam, amely most veszélybe került, pedig nagyon sok területen, például az egészségügyben az egyik legjobb a világon. HVG: Lehet, h ogy a választók úgy érzik, a politikusok már nem képesek hiteles válaszokat adni ezekre az új kihívásokra a jobbbal politikai ideológiákra, értékekre építve, ezért leáldozott a hagyományos kétosztatú politikának? K. P.: Szerintem ez csak részben igaz. Ké tségkívül rengeteg olyan probléma van a mai világban, amelynek nincsen bal- vagy jobboldali megoldása. Ha például az egészségügyi kassza kong az ürességtől, akkor erre nincs jobb- vagy baloldali válasz, csak valamiféle technikai megoldás, mert az ma már nem kérdés, hogy legyene egészségbiztosítás. Vannak az onban más kérdések, amelyekben igenis van különbség bal- és jobboldali álláspont között, és Franciaországban még mindig elkülönül egymástól az, amit ők úgy neveznek, hogy a baloldal népe és a jobboldal népe. Ezek létező világnézeti különbségek, amelyek apá ról fiúra, anyáról lányra öröklődnek. HVG: Mitől olyan sikeres akkor a centrista Francois Bayrou, aki a jobb- és baloldali politikát ötvöző programjával elkezdte megszorongatni a szocialista Ségolene Royalt és a jobboldali Nicolas Sarkozyt? K. P.: Bayrou nem új szereplő a francia politikában, már több elnökválasztáson indult, és 810 százalék körüli eredményt ért el. Most azonban jó időben ráérzett, hogy a francia választók körében is növekszik az a réteg, amely azt mondja: torkig vagyok azzal, hogy csak jobb- vagy baloldali alapon lehet dönteni, nem érdekel, hogy valaki szocialistának, konzervatívnak vagy kereszténydemokratának vagy akármi másnak mondja magát, legyen egy jó programja, amit akárkivel végre is tud hajtani. Bayrou egy ügyesnek tűnő húzással olyan politikai koncepcióval és programmal állt elő, amelyben lehetőség van arra, hogy együttműködjön a bal- és a jobboldal. Úgy tűnik, ez bejött neki, a közvéleménykutatások szerint 20 százalék körül áll, és ilyen eredménnyel már bekerülhet a másodikba f ordulóba. HVG: Bayrou váratlan sikere mellett várható más nagy meglepetés is a választáson? K. P.: Bizonytalan még a szélsőjobboldali JeanMarie Le Pen indulása, márpedig az előző választáson éppen ő okozta a sokkot. Mostanáig, amikor beszélgetünk, még n em tudta összegyűjteni az ötszáz ajánlást az úgynevezett nagyválasztóktól - megyei, regionális és országos képviselők, polgármesterek , de ha ez sikerül neki, 1520 százalékot is szerezhet. Ha nem lesz jelölt, el fog billenni a szavazatok aránya aszerint, hogy a szélsőjobb szavazói kire adják a voksukat, ami kiszámíthatatlan. HVG: Ha már a nyíltan külföldiellenes Le Pennél tartunk, elképzelhető, hogy Sarkozy ellen még kijátsszák a "nem igazi francia" kártyát? K. P.: Eddig ezzel nem próbálkozott semmilyen komoly politikai erő, bár még bedobhatja valaki. De a dolgot komolytalanná teszi, hogy Sarkozy a legnagyobb francia nemzeti párt nagyon nagy többséggel megválasztott elnöke és kedvence. Ráadásul ő eddig mindig hasznot húzott abból, ha a származását feleml egették, mert egy olyan választóközönséget is maga mellé állított, amely eredetileg távol áll tőle, mondván, látjátok, én is bevándorlók gyermeke vagyok, és milyen sokra vihetem. Ami egyébként a sokat emlegetett magyarságát illeti, ő valójában csak - úgy i s fogalmazhatnék - genetikailag magyar, az is csak az apja révén, az anyja ugyanis részben görög, részben francia származású. És bár igaz, hogy az apja magyar, nem ő nevelte, alig volt vele kapcsolata, egy szót nem tanult tőle magyarul. Sarkozy a sikeres f rancia integráció produktuma, valójában csak a neve magyar, már csak ezért sem érdemes ezzel kikezdeni. HVG: A pártok, a jelöltek között sem folyik vita, vetélkedés arról, hogy melyik a legfranciább, legigazibb nemzeti erő? K. P.: Franciaországban minden , a köztársasági értékrend alapján álló párt egyformán nemzeti. A republikánus értékek egyébként már a 19. század közepétől a balközép értékei voltak, a konzervatívok a királysággal akarták összekapcsolni a franciaságukat. Közel két évszázadot töltöttek ki a két tábor közötti csatározások, egészen De
