Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-16
9 milliós Anglia adja - még nem vált szövetségi állammá. London megőrizte döntési monopóliumát a gazdaság, a biztonság és a kü lügyek kérdésében, és bármikor visszavonhatja az átruházott jogokat is. "Az én nemzedékem és a fiatalabbak inkább egy önálló Skóciában élnének" - mondta a HVGnek egy negyvenes taxisofőr az edinburghi belvárosból a parlamentnek helyet adó Holyrood felé ve zető úton. A skót törvényhozás 2004ben felépült, ultramodern palotája az önállóság leginkább szembeötlő jelképe. A vitatott szépségű épület, a katalán Enric Miralles műve születése óta botránykő. Nem elég, hogy csak hároméves késéssel adták át, de 414 mil lió fontos összköltségével több mint tízszer annyiba került, mint tervezték. Noha az új épület skót jelképekben igencsak szegényes, Linda Fabiani, az elszakadáspárti Skót Nemzeti Párt képviselője úgy véli, a Holyrood a független nemzetnek is méltó háza le sz. A tapintatlan kérdésre, hogy miként lehet egy ilyen tipikusan olasz név viselője egy kelta nacionalista párt tagja, Fabiani némi éllel magyarázta: az általa képviselt szervezet leginkább szociáldemokrata jellegű, és KeletEurópa nemzeti pártjaival szem ben nem "etnikai", hanem "civil" alapon nacionalista. Fabiani asszony szerint pártja valamennyi skóciai lakos érdekeit kívánja szolgálni egy független köztársaság létrehozásával, amely az Európai Unió tagja lesz. Való igaz, bár Angliától északra túlteng a skót nemzeti lobogó, a klasszikus, északír típusú gyűlölködésnek nincs nyoma. A megvetés "light" formája azért él: a helyi kormányzat tavalyi felmérése szerint a skót iskolások egyharmada negatívan viszonyul az angolokhoz. De a skótok elszakadását odaát i s csak minden második angol bánná, és fegyvert ők sem ragadnának ennek meggátolására. Egyedül az északi öblökben állomásozó atomtengeralattjáróikhoz ragaszkodnának, amelyekről viszont a skótok könnyen lemondanának, az iraki háború nyűgével együtt. Az ango lok egyébként úgy érzik, hogy Angliát a skótok kormányozzák. Miközben ugyanis az angol parlamenti képviselők a westminsteri brit törvényhozásban nem árthatják bele magukat mondjuk Skócia oktatási kérdéseibe, Észak küldöttei ezt megtehetik Anglia esetében. "Súlyosbítja" a helyzetet, hogy a brit miniszterelnök - angol apa és ír anya gyermekeként - Edinburghban született, valószínű utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter és a belügyi tárcát irányító John Reid pedig skót. Az esetleges szétválás legkényesebb kérd ése a gazdaság, illetve az osztozkodás. Az angolok sérelmezik, hogy a szociális ügyekben tékozló skótok sokat kapnak a közös költségvetésből, északon viszont ez pont fordítva gondolják. "Ha Anglia nem vinné el az adóinkat és a bevételeinket, sokkal jobban élnénk" - bizonygatták whiskytől és sörtől megacélosodott öntudattal a Da Vincikód sikerkrimi végkifejletéből ismert Rosslyn falu kocsmájában a helybéliek, akik miközben azt gyászolták, hogy a skót rögbiválogatott kikapott az olaszoktól, lelkesen ünnepelt ék a kelta testvér íreket, akik viszont megverték az angolokat. Jim Rollo, a Sussexi Egyetem skót származású közgazdászprofesszora szerint a közös kalapot illetően inkább az angoloknak van igazuk, bár az északkeleti angol régiók kétségtelenül több támogatá st kapnak, mint a skótok. A skót nacionalisták felvirágzást ígérnek, mert szerintük hazájuk a központosítás miatt fejlődik jó harminc éve lassabban, mint a brit gazdaság egésze. Az angolok viszont a skótok lanyha vállalkozó kedvét hibáztatják ezért, és gun yorosan "NyugatEurópa Albániájaként" emlegetik e vidéket. Az utóbbi érvelést látszik alátámasztani, hogy a híres skót szoknyát, a kiltet - amelynek szabását történetesen egy angol eszelte ki a 18. században - Edinburgh szívében többnyire szikh tulajdonban lévő nemzeti szuvenírboltokban árulják. A szeparatisták víziójában a fellendülés hajtóereje az északitengeri olaj lehet - amelynek 90 százaléka szerintük Skóciát illeti , no meg az innováció és a befektetések ír és balti minta szerinti ösztönzése. A ta máskodók viszont rámutatnak, hogy az olajkészletek, amelyek megosztása egyébként sem egyértelmű, jó, ha két évtizedre elegendőek. Ráadásul a Magyarországhoz hasonlóan kiköltekezett Skóciában a magas szociális támogatásokat és a befektetők adócsökkentéssel való ösztönzését aligha lehet összeegyeztetni. "Skócia persze függetlenné válhat, de vajon eze a legjobb, amit tehet?" - összegezte a nagy dilemmát Drew Scott professzor, az Edinburghi Egyetem Európa Intézetének társigazgatója. David McCrone professzor s zerint sem szabad olyan forrón enni a kását. A nemzeti és politikai identitást kutató szakember úgy látja, hogy bár a választás után a történelemben először a nacionalistáké lesz a legerősebb frakció, egyedül nem lesznek kormányképesek, olyan koalíciós par tnert pedig aligha találnak, aki támogatná őket a referendum kiírásában. Mert igaz ugyan, hogy négy skótból három elsősorban szűkebb hazája patriótájának vallja magát, ám csak 35 százalékuk támogatja a teljes függetlenséget. (A The Scotsman napilap legújab b közvéleménykutatása McCrone adatainál nagyobbra, 46 százalékra teszi ez utóbbiak arányát.)
