Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-14
15 Sólyom erdélyi útja a magyarországi állapotoktól és viszonyoktól függetlenül legitim, érthető politikai tett. Románia immár az Európai Unió tagja. Magyarország támogatta Románia felvételét, nem kis részben azért, mert remélte, hogy abból az erdélyi magyar közösség is pro fitálhat. Az uniós csatlakozás pozitívumai között szokás említeni, hogy átjárhatóbbá teszi, "légiesíti" a határokat, és ezáltal könnyebb lesz az anyaország és a kisebbségi sorban élő közösségek kapcsolattartása. Sólyom látogatása talán azt is hivatott demo nstrálni, hogyan nézhet ki ez a gyakorlatban. A magyar államfő egy szomszédos országban mondja el a nemzethez szóló üzenetét. És ebben – ha hiszünk az unió előnyeiben – nem találunk kivetnivalót. A látogatás üzenet a határon túli közösségeknek, hogy nem feledkeznek meg róluk. Az uniós tagsággal Románia teljesítette egyik célját. Már nem olyan fontos, hogy minél több kérdésben egyetértésre jusson a magyar közösséggel (és közvetve Magyarországgal). A látogatás időzítése arra is jó, hogy az elnök jelezze: Bu dapest változatlanul támogatja a helyi magyar közösség érdekeinek érvényesítését. Sólyom nem mondja el azt az egy mondatot Budapesten. Viszont néhány – adott esetben fontosabb – mondatot mondhat el Romániában. Ez legalább olyan fontos, mint engedélyezni a zászlófelvonást. És talán egy picivel több is, mint puszta imázsépítés. vissza Makai József főmunkatárs Sólyom Erdélyben. Bukaresti pofáraesés reloaded A Hét 2007. 03. 13. 15:33 Csubakka naplója Nem gondoltuk volna, hogy üzleti ajánlatunk a magyar politikusoknak, miniszterelnököknek és köztársasági elnököknek ilyen gy orsan befut. Bizony bizony, kelendő PRkellék Erdély. A magyar köztársasági elnök egy hónapon belül újra itt van, újra itt van! Nagyon kell neki ez az Erdélyarculat, vajon miért is? Fejfej mellett küzd most Szili és Sólyom azért, hogy ki legyen a "n emzeti politika" letéteményese. Most, hogy a Fidesz elment a szociális demagógia felé, fedetlenül maradt ez a nemzetpolitikai kártya, könnyűnek látszik kijátszani. Persze semmi sem sül el úgy, ahogyan azt az elnöki taktika kitalálta. Az "új nemzetpolitikai " lendületnek hála Magyarországon újra, sokadszorra, egekbe csap az Erdélyellenesség. Most mindenki azt kérdezi, a lehető legnagyobb vehemenciával, hogy mit keres a köztársaság elnöke a nemzeti ünnepen, az ország határain kívül? Wesselényi, Bem, Piski, Arad, Fehéregyháza, Jókai, 12ik pont - erről nem tetszett hallani? He? Erdélynek mégiscsak van valami köze Magyarország nemzeti ünnepéhez. „Az ország határai" is némiképp relatívvá váltak, már amennyiben komolyan vesszük ezt az egész EUs felhajtást. Sz óval Sólyom teljes mértékben a nemzeti ünnep határain belül marad, Kolozsváron legalább annyira, mint Budapesten. Jó, nem mondom, a helyzet sokkal frivolabb volna, ha Sólyom pl Bécsbe menne máriustizenötödikézni, na de hát nem ezt teszi. Mentálisan cson ka magyar azonban mit sem tud minderről. Talán többet értene meg belőle, ha Sólyom bukaresti fiaskója után (mely során beinkasszált néhány fülest Băsescutól) újra egy asztalhoz ülne a román nemzeti politika meghatározó figuráival, istenkísértéként március 15én, és elbeszélgetne velük arról, hogy amit elbaltáztunk százötven éve, így közösen, és azóta folyamatosan, azt hogyan lehetne most rendbe hozni? Merész húzás lenne, és az idegenellenességéről, összeférhetetlenségéről, történelmi műveletlenségéről, n emzeti kivagyiságáról elhíresült drága jó magyar nép, mekkorát esne pofára. Hátha tanulna valamit végre. Nem mellesleg egy ilyen akció tényleg jóvátenne abból a bakisorozatból valamit, amit Sólyom legutóbb Romániában elkövetett. Sajnos az Erdélyt búvó el nökbe ennyi ötletesség nem szorul. Ez a látogatás nem egy új nemzetpolitika védjegye, ez csak egy olyan hakni, amit a rendszerváltás óta ugyanolyan ötlettelenül végigjár minden magyar politikus. Megkeresi a maga vazallusait (most éppen Tőkés Lászlót), mege rősíti őt vazallusi minőségében, majd visszatér Magyarország határai közé, és megpróbálja lefölözni ezt a viszonyt saját belpolitikai érdekeinek megfelelően.
