Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-01
26 másik robbante, vagy megmarad az egység. A szlovákiai magyar politika ugyanis megtapasztalta, hogy az egységes fellépésnek nincs alternatívája, legalábbis napjainkban még nincs. Emlékez etes, hogy a „bársonyos forradalmat” követően viszonylag gyorsan megszerveződött a szlovákiai magyarság politikai élete, benne a sokszínűség is. Az 1989es novemberi eseményeket követően alig fél év alatt három magyar párt tudott jelentkezni az első szabad választásokra. A Független Magyar Kezdeményezés (FMK) A. Nagy László vezetésével a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) listáján indította képviselőjelöltjeit, az Együttélés Politikai Mozgalom (EPM) Duray Miklós elnökletével, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) Bugár Béla irányításával kettős koalíciót alkotva mérette meg magát. Ez a megosztottság akkor még nem tűnt veszélyesnek, hiszen az FMK sikeres szlovák partnerei jóvoltából öt képviselőt juttatott a szlovák parlamentbe, az EPM – MKDMkoalíció pedig a magyarság nagy részét megszólítva 17 mandátumhoz jutott, vagyis soha olyan erős képviselete nem volt a magyarságnak a 150 fős szlovák parlamentben, mint akkor. Csakhogy a szlovákiai politikai helyzet gyorsan változott: felbomlo tt például a VPN, az FMK Magyar Polgári Párttá (MPP) alakult, de már szlovák partner nélkül maradt, ugyanakkor szembenállás alakult ki az 1992ig kormányzó magyar párt és a mindaddig ellenzékbe kényszerült EPM – MKDMkoalíció között. Ez eredményezte azt, hog y az 1992es választásokra nem sikerült hármas magyar koalíciót kialakítani, aminek az „eredménye” nem is maradt el: az MPP hetvenezer szavazattal csak 2,3 százalékos eredményt ért el, és nem jutott a parlamentbe, a koalíció ugyan igen a megszerzett 228 ez er szavazatával, de ez csak 7,4 százalékos eredményt jelentett, így mindössze 14 képviselője lett. Gyakorlatilag az akkori felismerés vezetett el az 1998as esztendőhöz, amikor is végre egyesült a három párt, akkor alakult meg a Magyar Koalíció Pártja (MKP ), amely aztán kormányzati tényező lett, és nemcsak a szlovákiai magyarság körében vert mély gyökereket, hanem éveken át volt a szlovák kormány legstabilabb eleme, igen jelentős szerepet játszva az ország európai és euroatlanti csatlakozásában. Azóta parla menti mandátumainak száma húsz, ami a 150 fős törvényhozó testületben meszsze meghaladja a magyarságnak az össznépességhez viszonyított 10 százalékos arányát. Ennek az egységes fellépésnek köszönhető az is, hogy az MKP a 14 Szlovákiának járó európai parlam enti mandátumból kettőt tudott megszerezni a várható és a választásokat megelőzően prognosztizált egy helyett. A pártszakadás veszélye azonban azért sem áll fenn, mert időközben voltak azért „pártütők”, akiket bomlasztó szándékkal még támogattak is szlovák pártok, illetve külföldről, de sem a Szlovákiai Magyar Szocialista Párt, sem a Magyar Föderalista Párt nem tudott az MKP komoly ellenfele lenni, s mára már gyakorlatilag el is tűntek a történelem süllyesztőjében. vissza T örténelmi VMDK: már csak emlék Magyar Nemzet 2007. március 1. Szerző: Sebestyén Imre Fél tucatnál is több magyar párt alakult meg a Vajdaságban a szerbiai többpártrendszer létrejötte óta, egy részük megszűnt, mások beolvadtak. A legutóbbi választások ere dményei alapján ugyanakkor közel sem látszik tagoltnak a délvidéki többpártrendszer. A Vajdasági Magyar Szövetség ugyanis gyakorlatilag egyeduralkodó. Ki emlékszik már például a Magyarok Hazájukért, Szerbiáért, Jugoszláviáért nevű fantomszervezetre? Vagy a Kereszténydemokrata Európamozgalomra, vagy éppen a Magyar Polgári Mozgalomra, amelyeket néhány évvel ezelőtt beszippantott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). De jelenleg is négy párt képviseli a vajdasági magyarság érdekeit, illetve csak három, mert e gy közülük – a zentai Magyar Polgári Szövetség – nem pártként van bejegyezve. Ezek: a VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK). Ám ha figyelembe vesszük a legutóbbi választások eredményeit, közel sem látszik ennyire tagoltnak a vajdasági magyar többpártrendszer. A VMSZ uralja a „mezőnyt”, több mint négyszer akkora támogatottsága van, mint a másik két párt koalíciójának. Nagy fenntartással fogadható el a képlet, hogy két táborra szakadt a vajdasági magyarság, s e két tábor politikai vezetői szegülnek szembe egymással. Ha beszélhetünk táborokról, akkor egy harmadik, igen nagy tábor semmiképpen sem téveszthető szem elől. Ez pedig a vajdasági magyaroknak az a része, amely elégedetlen a VMSZszel, de nem támogatja a meggyengült másik tábort sem. Ezek az átszavazók és nem szavazók – az elégedetlenek, a csalódottak – tábora. E helyzet viszont kétségtelenül változásokat sugallhat a vajdasági magyar politikai színtéren – ha lesz még hozzá erő – , de a pártokat is a tanulságok mielőbbi levonására sarkallja, hiszen az igen fontos helyhatósági és a vajdasági választások megbuktatják azokat, akiknek a szerbiai parlamenti választás intőt adott.