Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-12
37 példaként, hogy a romániai magyar politikusok 1990 óta folyamatosan saját iskolák létrehozását szorgalmazzá k a magyar diákok számára. Romániai magyar és román történészek egyébként úgy vélik, a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, valamint a foghíjas kommunikáció egyaránt megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. Többen figyelmeztet tek a közös történelem neuralgikus eseményeire, olyan témákra, mint a román nép eredete, Erdély 1918as Romániához csatolása, ÉszakErdély Magyarországhoz való időleges visszatérése vagy a román állam 1965 utáni nacionalista politikája. Pál Judit és Sipos Gábor, a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetem tanára nemrégiben a kincses városban megjelenő Szabadság napilapnak úgy nyilatkozott: több érv szól a közös tankönyv ellen, mint mellette. Szerintük például a dák – román kontinuitás kérdéskörében roppant nehe zen jutna közös nevezőre a két történelemszemlélet. Mellesleg a közös román – magyar történelemtankönyv elkészítésének gondolata nem új keletű, már a hetvenes években is tárgyalt erről egy történészekből álló vegyes bizottság, ám nem sikerült közelíteni az á lláspontokat. A szlovák történészek érdekesnek minősítik az európai népek egységes történelmének kidolgozását és oktatását, de egyelőre megvalósíthatatlanul szép ideának tekintik. A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának történésze, Stanislav Miceva arra mutat rá, hogy az „ötmilliós Szlovákiában éppen e napokban bontakozott ki vita arról, miként kell értékelni a háborús szlovák államot, tehát saját történelmünkben is vannak komoly szembenállást kiváltó viták, mit várhatnánk akkor az EU félmilli árdnyi polgárától?” Egy pozsonyi napilap megkérdezte Milan Zemko történészt is, szerinte illúzió a közös európai iskolai kiadvány, hiszen még a magyarokkal sem tudnak megegyezni a szlovák – magyar közös történelemkönyvről. Más kérdés, hogy immáron hét éve me galakult a közös szlovák – magyar történészbizottság, amely a két nemzet közös történelmének vitatott kérdéseit hivatott úgy elemezni, hogy végül közös nevezőre jussanak a szakemberek, s akár közös történelemtankönyvek készüljenek a szlovák és a magyar diák oknak. A munka azonban nem egyszerű – figyelmeztet a bizottság egyik tagja, Viliam Kratochvíl, a pozsonyi Komensky Egyetem tanára. „Mi, történészek, azt mondjuk, a múltunk nem feketefehér, ezért a tanuló ifjúságnak sem így kellene bemutatni, kritikusaink ellenben azt állítják, egyféle igazságot kell felmutatnunk a gyerekeknek”, ami aligha sikerülhet, különösen a közelmúlt értékelésében. A történészek beismerik, jelenleg még szakértői szinten is meglehetősen meszsze állnak egymástól a nézetek, különösen Tri anon és a benesi dekrétumok megítélésében. „A párbeszéd azonban most már folyamatos” – bizakodik Stefan Sutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja, aki a történészbizottság szlovák társelnöke. „Léteznek közösen elkészített értékelések, amelyeket történelmi tanulmánykötetekben már akár publikálni is lehet”, mondja Sutaj, de arra is figyelmeztet, egy tankönyv küldetése azonban más, ahogy a célja is, ennélfogva ő sem bizakodik abban, hogy a közös szlovák – magyar történelmet rövid idő belül egységesen tanítanák a két országban. A közös történelem kutatásába bekapcsolódott a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet is. Simon Attila, az intézet történésze abban látja a legnagyobb gondot, hogy a jelenlegi tankönyvek a közös történelmi eseményeket csak az egyik fél old aláról láttatják. „Teljesen egységes vélemény formálására egyelőre aligha van esély, az azonban nem kizárt, hogy a sorsfordító történelmi események értékelését úgy tárjuk a diákok elé, hogy egymás mellett futnak a magyar és a szlovák történészek eseményfel táró megállapításai.” vissza Koszovói kudarc Bécsben - Az egykori szerbiai tartományról a Biztonsági Tanácsban folytatódik a vita Magyar Nemzet 2007. március 12. Szerző: Sebestyén Imre Megállapodás nélkül ért véget a bécs i Koszovótárgyalások utolsó menete is, amelyen a belgrádi és a pristinai küldöttséget az elnök és a kormányfő vezette. A találkozó után Martti Ahtisaari ENSZfőmegbízott bejelentette: kimerítettek minden lehetőséget a kompromisszumra, további tárgyalások nem lesznek. Az ENSZdiplomata szerint az utolsó forduló lehetőséget kínált a különbségek enyhítésére, de ez nem következett be. Az okmányon tizenegy módosítás történt, de Ahtisaari nem beszélt külön a belgrádi indítványokról. Hozzátette, hogy javaslata f unkcionális. A tárgyalások – mint maga Ahtisaari is utalt rá – átköltöznek tehát a Biztonsági Tanácsba, ahol is március végéig döntés várható. Borisz Tadics szerb elnök és Vojiszlav Kostunica kormányfő megismételte, hogy Szerbia számára elfogadhatatlan a j avaslat, mert ellentétben van az ország területi integritásával és szuverenitásával, de Belgrád folytatná a megbeszéléseket a mindkét fél számára elfogadható megoldás felkutatásának érdekében. Ez alapja lehetne a szerb – albán megbékélésnek. Az albán fél az Ahtisaariféle javaslatot kompromisszumnak nevezte, amely Koszovót független államként határozza meg ugyan, de a függetlenséget a nemzetközi közösség felügyeli. Agim Ceku koszovói kormányfő az új
