Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-08
28 Néhány fórumo n megpróbáltam kifejteni, hogy a jelenlegi formában miért nem várható ettől a programtól a magyar iskolák népszerűsítése. Mert a közösségünkben nem téma, hogy a magyar iskolába járó gyermekeket az anyaország megkülönböztetett figyelemben részesíti. Mitől i s lenne? Eddig a pályázati kiírás száraz szövegének megjelentetésén kívül alig kapott nyilvánosságot, hogy egyegy régióban hogyan használták fel a támogatást, mi a hozadéka. Mitől lenne visszhangja a szülők között, ha sok esetben még azok sem értesülnek e rről, akik pedig valamilyen formában, az iskolai programokon kedvezményben részesültek. Nem tudatosítjuk, hogy a nevelésioktatási támogatást a Szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján kapják a magyar iskolába járó gyermekeink, a Felvid éken ez 2003tól évente mintegy másfél milliárd forintot tesz ez ki. A magyar adófizetők pénzéből hozzánk eljuttatott támogatás több mint gesztus, hiszen egyegy nagyobb iskolában jelentős összeget tesz ki a gyermekenként húszezer forintnak megfelelő ösztö ndíj. Közismert, hogy a státustörvény életbelépése után két évig a szlovák kormány sikeresen ellenállt, és kivédte, hogy nálunk is a családok kapják a támogatást, ahogyan az a többi Magyarországgal szomszédos közösségek esetében történik. Külön megállapod ást kötött a magyar és a szlovák kormány, ebből adódik többek közt az is, hogy nem a család, hanem a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének egyes iskolákban működő alapszervezete lett a kedvezményezett, a lebonyolítást pedig a Pázmány Péter Alapítványra bí zta a magyar kormány. Az alapítvány kuratóriumában a pedagógusok, a szülők és az MKP képviselői kaptak helyet, elnöke Pék László, a pedagógusok szövetségének elnöke lett, aki korábban sok évig a galántai gimnázium igazgatója volt. Most attól hangosak a d élszlovákiai magyar iskolák, hogy a Pázmány Péter Alapítvány ügyvezetője, Zsille Béla az új pályázati kiírás megjelenése után az érintettekkel: a szülői szövetség helyi képviselőivel és az iskolaigazgatókkal szervezett regionális találkozókon kioktató, tü relmetlen, helyenként durva volt. A vita a hírek szerint amiatt robbant ki, hogy ebben az évben a korábbiaktól eltérve, a támogatás teljes összegét gyermekközpontú programokra kell elkölteni. Az első pályázati kiírásban 2003ban ugyanis az szerepelt, hogy a támogatás 30%áról az iskolák „szabadabban” dönthetnek, olyan programokra fordíthatják, ami nem feltétlenül „osztható” egyenlően a diákok között, hanem úgymond, az iskola egészének hoz hasznot. Most ezt szeretnék megszüntetni a pályázatot kiírók. És m iért ez a változás? Többek közt azért is, mert közben az elmúlt év őszén elnökcsere történt az alapítvány kuratóriuma élén, és ezt a pedagógusszövetségben tömörülő iskolaigazgatók, pedagógusok nehezményezik, az érintett is nagyon rosszul viseli. Amíg Pék László volt a Pázmány Péter Alapítvány első számú embere, a pályázati kiírás és a lebonyolítás iskolaigazgatóközpontú volt. Mézes Rudolf, mint a szülői szövetség országos elnöke és vele együtt a szövetség is jócskán a perifériára szorult, szinte semmilyen beleszólása nem volt az előkészületekbe. Olyan helyzet alakult ki, hogy az iskolaigazgatókon és néhány beavatott szülőn kívül jóformán senki nem tudott, nem törődött azzal, hogyan használja fel az iskola vezetése – a kedvezményezett szülői szövetségtől he lyenként átvállalva a feladatot – a támogatást. Szerintem nem is annyira az iskoláknak, szülői szövetségnek juttatott támogatás és a pályázati kiírás a vitát kiváltó ok, hanem a támogatás lebonyolítására „járó” tekintélyes összeg. Ennek a felhasználása az ütközőpont. Figyelemreméltó, hogy az eddig név szerint említett három személy mindmind a galántai régió erős embere, hosszú ideig teljes egyetértésben építették a közös kis galántai birodalmukat. Emlékezetes marad számomra, hogy a nevelési oktatási tá mogatás programjának beindulásakor hiába igyekeztünk több oldalról józan belátásra bírni a kuratórium tagjait, köztük néhány hangadó határozottan ellenezte, hogy a státustörvényből adódó lehetőségek okán létrehozott tájékoztató irodahálózatot, a már jó kié pített Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulást is vonja be a Pázmány Péter Alapítvány a nevelésioktatási támogatások lebonyolításba, az adminisztratív feladatokba. Süket fülekre találtunk. Érthetetlen volt, hogy a Szövetség a Közös Célokért társulást létrehozó három alapító szervezet, a pedagógusszövetség, és a szülői szövetség képviselői, valamint az MKP több befolyásos politikusa a PPA működésére szánt összegből miért akar párhuzamos hálózatot építeni a nevelésioktatási támogatás lebonyolítására? É s miért maradt visszhangtalan még a SZAKC elnökségében, hogy a már kiépített irodahálózat támogatási összegét a magyar kormány drasztikusan