Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-03
33 azonban ötven helyi és barslédeci diákja a gímesi iskola magyar részlegének. Ha sikerül t volna áthelyezni Kolonba a kilencosztályos magyar iskolát, akkor valószínűleg szétesett volna a gímesi magyar részleg, és megpecsételődött volna az ottani és a barslédeci magyar közösség sorsa. – Tragédia, hogy a gímesi külön magyar igazgatóság ellen sza vaztak a Magyar Koalíció Pártjába tartozó helyi önkormányzati képviselők is – háborog Balkó Gábor. – Sajnos az MKP országos vezetése mindezt rendben lévőnek találta. Maradunk mi, civilek, hogy megmentsük a magyar közösséget ezen a tájon. – Zoboralja kultúr áját tekintve a legősibb csücskei közé tartozik a magyarságnak, számomra itt magyarnak lenni büszkeség – vallja Polyák Imre vállalkozó, a gímesi elemi iskola magyar szülői szövetségének jelenlegi elnöke. – Ezért igyekszünk is ápolni a hagyományainkat folkl órcsoportjainkban, már az iskolában megpróbáljuk elfogadtatni a hagyományőrzés fontosságát, hogy a gyerekek megismerjék a gyökereiket. Polyák Imre elengedhetetlennek tartja a magyar szülői szövetségek működését, hiszen gyakorlatilag ezek védik meg a magyar oktatást Nyitra vidékén. – A magyar osztálynak nagy előnye, hogy a gyerekek jól megtanulnak őseik nyelvén, ugyanakkor a vegyes lakosságú környezetben könnyen elsajátítják a szlovákot, ami az Európai Unióban óriási fegyvertény. Mindemellett kötelező jelleg gel egy világnyelven is oktatjuk őket – fejtegeti a történelmi szláv nevet viselő, de magyar nemzetiségű Masaryk Gyula, a koloni iskola igazgatója. – A magyar szülők nagy része azonban emlékszik arra, hogy elemi iskolájukat magyarul végezték ugyan, de után a elég nehezen folytatták a tanulmányaikat a szlovák nyelvű középiskolákban. Ettől meg akarják kímélni a gyerekeiket. Az igazgató szerint ez a logika nem igazán állja már meg a helyét, mert már nem csak magyarul beszélnek a falusi utcán. Másképp volt ez ko rábban, húszharminc évvel ezelőtt Kolonban ritkán lehetett szlovák szót hallani. Masaryk úr szerint egyébként a zoboraljai magyar osztályokban a diákok olyan nyelvi alapokat kapnak a szlovákórákon, hogy megállják a helyüket az ország bármelyik középiskolá jában. Mégis egyre kevesebb a magyar diák a Nyitra melletti falvakban. Ebben az is szerepet játszik, hogy nincsenek magyar gimnáziumok és szakiskolák a környéken, ami eleve meghatározza a hathét éves gyerekek szüleinél az iskolaválasztást, hiszen sokan ne m merik előre vállalni a kilenc év múlva jelentkező esetleges többletterheket. Egy távolabbi magyar középiskolában való tanulás ugyanis értelemszerűen nem kevés utazási, illetve kollégiumi költséggel jár. Masaryk Gyula úgy látja, az is problematikus, hogy kikerülvén addigi közegéből, egy fiatal miképpen tudja vállalni a magyarságát, hiszen a politika nyomását a nyelvi peremvidékeken különösen lehet érezni. Polyák Imre úgy tapasztalja, hogy már több olyan család is van, ahol ugyan mindkét szülő magyar iskolá t végzett, otthon a gyerekek előtt mégis szlovákul beszélnek, hogy utóbbiak ezt szokják meg, ugyanis a felnőttek nem merik vállalni a munkahelyük miatt, hogy magyar óvodába vagy iskolába járjanak a csemeték. Az sem mellékes, hogy egyes szlovák tévécsatorná kon azon viccelődnek, miképpen, milyen akcentussal is beszél az átlag felvidéki magyar ember szlovákul. A köznapi érintkezésben gyakorta felhangzó „mi vagy, magyar?” kérdés pedig akkor használatos a szlovákok körében, ha valaki éppen badarságokat beszél va gy kérdez. A szülői szövetség vezetője azt is visszatartó erőnek tartja, hogy a magyar iskolákban napi egy órával többet kell tanulniuk a gyerekeknek, mint a konkurens szlovák intézményekben, bár úgy véli, napjainkban a minőség mindenek felett álló követel mény, ezt pedig a környéken a magyar oktatás képviseli leginkább. – Már egy sor tudományos felmérés bebizonyította, hogy a gyereknek legfogékonyabb korában az anyanyelvén kell tanulnia, mert akkor sokkal jobban megmarad a tananyag – hangsúlyozza Maga Judit igazgatóhelyettes asszony. – Ez a közös, szlovák nyelvű versenyeken egyértelműen igazolódott. A szülők nagy részét viszont még ilyen érvekkel, tapasztalatokkal is nehéz meggyőzni: ők azt mondogatják, hogy a gyerekeknek elsősorban szlovákul kell megtanulni uk ebben az országban. Azt nem látják, hogy erre – főleg a mi vidékünkön – a magyar osztályokban is kitűnő lehetőség nyílik. Masaryk Gyula az identitás megőrzésének egyik zálogát látja az iskolai énekkarokban és a néptánccsoportokban, amelyekbe szép számba n járnak a magyar tanulók. Sokéves munka látszik beérni, ugyanis a koloni hagyományőrző együttes derékhadát fiatalok alkotják, ami nagy szó manapság közel s távol. Bizony fontos a közösségi élet: Maga Judit elmondja, hogy már az óvodáskorú gyermekeket és s züleiket is gyakran meghívják magyar kézműves foglalkozásokra, sőt karácsonyi műsort is tartanak a kicsiknek. Megpróbálnak elbeszélgetni a fiatal szülőkkel, miért is fontos a magyar iskola. Hogy a magyar kultúrának remélhetőleg van jövője Zoboralján, azt ú j építmény is hirdeti: a Makovecz Imre tervezte szabadtéri színpad, amelyet községi és pályázati pénzből sikerült tető alá hozni. A múlt nyár elején adták át a közönségnek, rendeztek itt már nemzetközi énekkari találkozót, folklórfesztivált, koncerteket, n osztalgiabulikat, filmvetítéseket. Masaryk Gyula úgy tapasztalja, hogy ebbe az organikus építésű szabadtéri művelődési központba talán több magyar fiatal jön szórakozni, mint amennyi magyar osztályba járt, illetve jár.
