Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-01
7 dokumentumot iktattak. Ez több mint 15 ezer oldal írott anyagot jelent, emellett a véleményezőknek meg kel lett hallgatniuk közel 70 óra hanganyagot, öt minisztériumi alkalmazott és négy környezetvédelmi ügynökségi munkatárs pedig 108 napig dolgozta fel az összegyűlt információt. A verespataki beruházó, a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC), amelynek a szaktá rca továbbította a meghallgatások összegzését, tetszőleges idő alatt válaszol ezekre – Korodi szerint ez négyöt hónapba is beletelhet. A közmeghallgatáson felszólalók többsége a zagytározó vízáteresztő képessége miatt aggódott. Sokan a biodiverzitást, a természetvédelmet, a pénzügyi garanciákat tekintették fontosnak, mások az egyházak és a Román Akadémia álláspontját hangoztatták, de voltak a kulturális örökségre, a lakosság elköltöztetésére vonatkozó kérések, technológiai problémák, és akadtak, akik a ve respataki projektet a nagybányai esettel igyekeztek összehasonlítani, amely a tiszai ciánszenynyezést okozta. Kérdésünkre Korodi elmondta, a véleménycsomagba, amelyet az RMGCnek továbbítottak, Magyarország hivatalos álláspontja is belekerült, és nem hagyt ák figyelmen kívül a két szaktárca által felállított független bizottság véleményezését sem. vissza Az igénytelenség pedagógiája Új Magyar Szó 2007. február 1. Szerző: Szõcs Levente Közhelyekben gazdag és... Nincs túl so k jelzõ, amellyel leírható lenne Traian Bãsescu államfõ beszéde, amelyet az Európai Parlament plénuma elõtt olvasott fel tegnap. A szöveg újdonságot nem tartalmazott: a protokolláris elemeken túlmenõen csak az olyan, sokat pufogtatott szólamokat hallhattun k, mint a feketetengeri régió fontossága vagy az EUba román hozományként vitt keresztény kultúra és hagyomány. Az elnök vesszõparipáiról lévén szó, ezeken Brüsszelben is aligha lepõdött meg valaki. És éppen ezért volt ez a beszéd olyan, amilyennek lenni e kellett. És ezért volt meglepõ – számunkra. Mert az államfõ egészen más lendülettel indult az Unió „fõvárosába”. Azzal, hogy elõször is korrigálja az euroképviselõk által elkövetett hibát, és megtartja Románia beköszöntõjét az EPben. Amely, mint tudju k, azért maradt el, mert a demokraták népszerûségükre hivatkozva maguknak követelték a felszólalás jogát a legnépesebb csoporttól, amely közismerten a szociáldemokratáké. Az elnöknek nyilvánvalóan szándékában állt a szokásos hazaüzengetés; ezt eddig egyet len brüsszeli látogatásakor sem hanyagolta el. Igaz, hogy a korábbi alkalmakkor a miniszterelnök is vele tartott, így a kísértés is nagyobb volt. Elég, ha felidézzük a legutóbbi közös „kirándulást”, amikor a nemzetközi sajtótájékoztatón az elnök félbesz akította a miniszterelnököt, és gyerekes magyarázgatásba kezdett az EUcsúcstalálkozó napirendi pontjainak sorrendjérõl. Még azelõtt egyenesen arra figyelmeztette a világsajtó képviselõit, hogy Románia miniszterelnökének nyilatkozatát "off the record" érte lmezzék, vagyis ne tekintsék hivatalos állásfoglalásnak. Ezzel szemben tegnap az államfõ óvakodott említést tenni a belpolitikáról. Teljesen mellékes, hogy minden jel szerint a beszédet az utolsó pillanatban megváltoztatták (vagy eleve összecsapták). Erre utal, hogy az elnök többször elakadt befejezetlen mondatokon, az energetikai biztonságra vonatkozó passzus pedig néhány perc eltéréssel szó szerint megismétlõdött. Az is mellékes, hogy az EPben mondott beszédet követõen egy román tévéadónak adott inter júban az államfõ ugyanott folytatta - az érdekcsoportokkal, az ellenzéki pártok árnyékvezetõivel stb. , ahol a beszéd elõtt abbahagyta. Mindez nem számít. Az számít, hogy az Európai Unió képviselõi elõtt elsõ alkalommal állt Traian Bãsescu annak tudatában , hogy nem a Demokrata Párt, nem a liberálisdemokraták, nem a saját választói vagy szimpatizánsai, hanem valamennyi román elnöke. Az államfõ beszédében tehát az volt a fontos, ami hiányzott belõle. Ami, ha csak a mostani alkalmat nézzük, teljes mértékben pozitív. Ha viszont távolabbra nézünk... Elõször is semmi garancia arra, hogy az államfõ tegnapi attitûdje szokássá válik. Másodszor: a mostanihoz hasonló apró elégtételek lefelé módosítják a közvélemény elvárásszintjét. viss za
