Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-28
19 Milyen szabályok alapján lehet átrajzolni a fejlesztési régiókat? És milyen ismérvek alapján? Milyen új régiós felosztások képzelhetőek el? Szakértő és laikus egyaránt találhat magának érdekes olvasninéznivalót. Száznegyvennégy oldalon majdnem száz ábra és félszáz táblázat teszi érzékelhetővé a kérdésekre adható válaszokat. Mert egy frissen megjelent, a fejlesztési régiók kényes kérdését nyíltan taglaló könyvről beszélünk. A fejlesztési régiókat annak idején túl nagy porverés nélkül hozták létre. Mára már tudjuk: szerencsétlenül. De átrajzolásuk, finoman fogalmazva, nem megy könnyen. (Az RMDSZnek viszont a kérdéskörrel foglalkozó államtitkára ráment.) A csíkszeredai Alutus Kiadónál január végén jelent meg Csuta k István volt integrációs államtitkárnak a fejlesztési régiókkal foglalkozó könyve. Csutakot idézve – Új? Régi? Jó? – sok minden múlik a válaszon. Sok minden fog múlni azon, hogy milyen választ akarunk és merünk adni a kérdésre. Túl sok minden múlik majd a válaszon ahhoz, hogy ne próbáljuk a kérdéskört újra beszédtémává tenni.” vissza Máért helyett REF Új Magyar Szó 2007. február 28. Szerző: Simon Judit Megalakult a Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fóruma. Az alakuló ü lésen részt vettek: a magyar miniszterelnök és a határon túli magyar vezetők – mármint a legitimek – és a budapesti kormány illetékesei. A továbbiakban – vélhetően – ez lesz az a testület, ahol eldöntik, mennyi jut a határon túlra a nemzetpolitikából, nem zetfejlesztésből, azaz a magyar költségvetésből. A fórum – nevezzük REFnek, mert a hosszabb mozaikszó nem éppen szerencsés – jó lehetőség arra, hogy a határon túliak a magyar kabinet első emberétől szerezzenek információt arról, mire, mennyit lehet költ eni a nagy pénzből. Mert nem kevés az a két és valamennyi milliárd forint, amit át szándékoznak küldeni a Kárpátmedenceieknek. Ráadásul kisebb összegek ittott, minisztériumokban, alapoknál még megpályázhatók. A REF gyakorlatilag átveszi az – enyhén szól va is – leszerepelt Máért helyét. Olyan ez, mint a mesében: van és nincs is egyeztető fórum. De inkább van, mert végül is a mindenkori kormánnyal illik és célszerű pénzről beszélni. Az ellenzék legfeljebb ellenkezhet, mást nem tehet. Azaz szíthatja még a k edélyeket, de minek? A határon túli vezetők jó előre megkapták az ezekről szóló terveket, kialakíthatták álláspontjukat, előkészíthették javaslataikat. A hírek arról szólnak, hogy sikerült megegyezni a célokról és prioritásokról, valamint sikerült kiala kítani az egységes támogatási elvet. Más szóval elvek is vannak, meg pénz is, de különbség is van, nem csak intézményrendszerben. A regnáló magyar kormány tudatosítja: senkinek nem jár pénz alanyi jogon. Pályázni kell, terveket előkészíteni, beterjeszteni és elszámolni. A budapesti kormányt nem érheti vád, hogy nem tárgyalta meg a határon túliakkal, mire kellenek nekik a magyar adófizetők forintjai. Kap mindenki, aki életképes tervekkel jelentkezik. A szólamokért már nem jár semmi. Talán taps sem. Immár az uniós szabályzatok vonatkoznak – a Vajdaság és Kárpátalja kivételével, de ők más kategória – a határon túliakra is. Meg kell őket tanulni és akkor kiderül: nem kuncsorogni vagy háborogni kell, hanem emelt fővel is
