Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-27
20 Ezt hangsúlyozta a magyar külügyi államtitkár Pozsonyban azon a tanácskozáson, amelyet a Szlovák Külpolitikai Társaság szervezett, és amely egy hároméves magyarszlovák fórumsorozat nyitánya volt. Olga Algayerová, a pozsonyi külügyi tárca államtitkára a többi között arról beszélt, hogy a két ország közti bizalmatlanság leküzdése, a jó együttélés feltételeinek megteremtése senki másra át nem ruházható közös feladat. A magyarszlovák tanácskozássorozatnak az a célja, hogy az Európai Unión belüli közös jöv őhöz megfogalmazza a szellemi hátteret mindkét ország politikai életében és civil társadalmában. vissza Kongresszus előtt az MKP - Kinek és minek kell megfelelnünk? Felvidék.ma 20070227 08:07 Forrás: Szabad Újság, Orisk ó Norbert Tisztújító kongresszusra készül a Magyar Koalíció Pártja. Erre március 31én kerül sor. Ezt előzte meg a magyar párt országos tanácsának szombaton tartott ülése, mely a „beharangozott” program szerint elsősorban a kongresszus előkészítésére volt hivatott. Bár lehet – sőt, erre utaló sajtónyilatkozatok is napvilágot láttak – , hogy érdemi viták folytak a párt jövőbeni alapszabályáról, munkájáról, működéséről, prioritásairól stb., egy olyan nyilatkozatot tett közzé az MKP Országos Tanácsa, melynek ehhez semmi köze sincs. Ezzel önmagában nem volna baj, hiszen vitázni, tárgyalni egyéb dolgokról is lehet (sőt, kell), ám a „megszült” dokumentum (melyet lapunk címoldalán teljes egészében közlünk) olvasása során ember legyen a talpán, aki kiszűri belőle , hogyan képzeli el az MKP választópolgárainak, a felvidéki magyarságnak a képviseletét? A nyilatkozat egyértelműen nem az MKP választópolgáraihoz íródott, mivel akkor nem tartalmazott volna olyan zárójeles megjegyzést, hogy „összhangban az alkotmány 3. p aragrafusával”. (Egy átlag – normális – választópolgár valószínűleg soha sem olvasta az alkotmányt, ezért ennek utána néztünk: az áll benne, hogy a Szlovák Köztársaság területe egységes és oszthatatlan, határai csakis alkotmánytörvénnyel módosíthatók.) „A z ún. „állampolgári lojalitást” az emberi jogok és kötelességek harmonikus egységének az érvényesítésében látjuk” – ez az iskolai fogalmazásokban akár külön jutalmat is érdemlő mondat minden bizonnyal válasz Ivan Gašparovič államfő két héttel ezelőtti dorg álására, mely szerint az MKP nem eléggé lojális Szlovákiával szemben. Megtudtuk, hogy az MKP számára „politikai feladat” a törvények és az alkotmány (melyet egyébként anno 1992ben – nagyon helyesen – nem szavaztak meg az MKP jogelődjeinek a képviselői) ti szteletben tartása, sőt azt is, hogy az MKP törekvései nem állnak szemben az ország érdekeivel. Szép mondatok, de nem mondanak semmit, elég arra gondolnunk, hogy ahány politikus, annyiféle elképzelés az ország érdekeiről. Kérdéses, miért kell Ivan Gašpar ovič dorgálását annyira szívünkre vennünk, hogy arra okvetlenül válaszolni kell. (Nem lehet elfelejteni, a legkeményebb mečiari időszakban a Vezér oldalán láttuk őt.) Talán csak a jól neveltség miatt, hiszen ma már mégis csak köztársasági elnök, ez pedig m ár egy intézmény. Elfogadhatjuk ezt is, de nem a válaszolással van a gond, hanem azzal, ha meg akarunk felelni neki. Ugyanis éppen erre figyelmeztettek a vasárnapi közszolgálati televízióban a Bárdos Gyulával vitázó Ján Kovarčík HZDSképviselő szavai is, a ki elismerését fejezte ki, hogy az MKP már haladt előre a Szlovákiával szembeni lojalitás kifejezésébe. Idáig jutottunk, politikai ellenfelünk vereget vállon bennünket! Persze, Kovarčík úr elégedettsége még nem teljes, mivel úgy látja, DélSzlovákiában az államnyelv ismerete terén óriási tartalékai vannak az MKPnak, hiszen ott gyakran olyanok tanítják a szlovák nyelvet, akik maguk sem ismerik azt megfelelően... Remélhetőleg, ezt nem követi majd újabb vállveregetés. Vannak tartalékok, igen, csak egészen má sutt, mint ahol azt Kovarčík úr képzeli. Ott például, hogy még ma is az a tévhit él Felvidék számos családjában, hogy egy magyar gyermeknek fontosabb a szlovák nyelv ismerete az anyanyelvénél, és emiatt nem a magyar iskolába íratja a gyermekét, holott a ré gió természetes nyelve (ki tudja, meddig még?) a magyar. Vagy ott, hogy az MKP fogyatkozó szavazótábora ma sem tudja, milyen hosszú távú megoldást, stratégiát tervez a párt a szlovákiai magyar nemzeti közösség helyzetének megoldására. És ott is van tartalé k, hogy az MKPhelyi csoportokba néha nehezebben tud bejutni a közösségéért tenni kívánó jó felvidéki magyar, mint megtalálni azt a bizonyos gombostűt a szénakazalban. De a „fő fehér folt“ a magyar nemzeti közösség önbecsülésének, büszkeségének visszaadása
