Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-27
7 Felmentette Szerbiát a népirtás kollektív bűne alól a Nemzetközi Bíróság, ám megengedésében bűnö snek találta - ÖSSZEFOGLALÓ Veres Béla, az MTI tudósítója jelenti: Brüsszel, 2007. február 26., hétfő (MTI) - Felmentette a népirtásban való kollektív bűnösség felelőssége alól Szerbiát mint államot hétfőn Hágában felolvasott ítéletében a Nemzetköz i Bíróság a 200 ezer halálos áldozattal járó, 199295ös boszniai háború ügyében, ugyanakkor megállapította, hogy Belgrád megszegte azt a kötelezettséget, amelynek alapján meg kellett volna akadályoznia az ilyen cselekményeket a jugoszláv utódállamban. A Szarajevó beadványára indított pert lezárva az ENSZbíróság megállapította, hogy Srebrenica városánál, ahol 1995ben csaknem 8000 boszniai muzulmánt gyilkoltak meg, népirtás történt. Az ENSZbékefenntartók védelme alatt álló Srebrenica elfoglalása után, 1995 júliusában elkövetett mészárlások kimerítik a népirtás fogalmát, amelyet "a boszniai szerb hadsereg tagjai követtek el" - jelentette ki Rosalyn Higgins, a bíróság elnöke a határozat ismertetésekor. Úgy értékelte, hogy Szerbia nem tett elegendő erőfeszítést a népirtás megakadályozására, jóllehet elegendő befolyása lett volna arra. Ugyanakkor nem terheli kollektív felelősség vagy bűnrészesség népirtásban. Nem hagyott kétséget a bíróság afelől, hogy a korabeli szerb és boszniai szerb vezetőket - akik ellen háborús bűnök elkövetése miatt ugyancsak ENSZeljárás folyik - felelősnek tartja a szóban forgó cselekményekért. Más boszniai háborús műveleteknél a népirtás ténye nem mutatható ki egyértelműe n - derült ki az ítéletből, amely szerint 15 bíró közül csak 2 ítélte meg úgy, hogy a népirtásért az államot kollektíve felelőssé kellett volna tenni. A népirtás problémakörével 1948 óta külön ENSZkonvenció foglalkozik. Higgins elnök azt is leszögezte , hogy Belgrád katonailag és pénzügyileg is támogatta a boszniai szerbeket az etnikai háborúban. A beadványban Szarajevó egyebek között NagySzerbia létrehozásának törekvésével vádolta a szerb vezetést, és egyértelművé igyekezett tenni, hogy a katonai műve letek hathatós belgrádi támogatással zajlottak. Szerbia ugyanakkor mindvégig tagadta, hogy cél lett volna a nem szerbek lemészárlása, és azzal érvelt, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket nem központi irányítás alatt álló, félkatonai csoportok követték el . Történelmi jelentőségű ítéletről van szó, mert ez az első eset, hogy a bíróság népirtás ügyében foglalt állást. Az ugyancsak Hágában székelő, kifejezetten a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéken visz ont már született ítélet népirtásról (Radislav Krstic perében például a törvényszék népirtásnak minősítette a nyolcezer áldozattal járt srebrenicai tömegmészárlást, Dusko Tadic perében pedig azt is kimondta, hogy a boszniai háború nemzetközi konfliktus vol t, amelynek Szerbia is részese volt). Ott azonban személyekről döntenek, míg a Nemzetközi Bíróságon államok állnak szemben egymással. A Bosznia számára lényegében elutasító döntésben feltehetően közrejátszott, hogy a kollektív bűnösség megállapításána k távolabbra nyúló hatása lett volna: a bíróság előtt fekszenek, vagy készen állnak benyújtásra más jugoszláv utódállamok hasonló beadványai. Szerbia elítélése százmilliárd dolláros nagyságrendű kártérítési kötelezettséggel is terhelte volna Belgrádot. A b írák azonban kimondták, hogy "az anyagi kártérítés nem a megfelelő módja a jóvátételnek"; arra helyénvalóbbnak tartanak egy nyilatkozatot, amelyben Szerbia elismeri, hogy nem tett meg mindent a súlyos bűncselekmények megakadályozásáért. Szintén vitato tt kérdés volt a boszniai szerbek szerepe: amennyiben ugyanis Szerbiát elítélik, áldozatként jelentek volna meg a boszniai szerbek is, akiknek akkori illetékeseit pedig éppen a népirtás megszervezésével vagy elkövetésével vádolják. Belgrád szerette vo lna elkerülni a tizennégy éve indított pert. Szerbia demokratizálódása után a háttérben a nyugati nagyhatalmak is nyomást próbáltak gyakorolni Szarajevóra, hogy a megbékélés jegyében álljon el a keresettől, peren kívül egyezzenek ki. Erőfeszítéseiket azonban hátráltatta, hogy SzerbiaMontenegró - ugyancsak nemzetközi nyomás ellenére - nem adta ki a területén lévő feltételezet t háborús bűnösöket, pedig ezáltal látványosabban lerázhatta volna magáról a kollektív felelősség bélyegét. Most több bíró kiemelte annak fontosságát, hogy a még szökésben lévő Radovan Karadzic volt boszniai szerb vezető és Ratko Mladic tábornok, egykori k atonai vezető az igazságszolgáltatás kezére kerüljön. Közvetett kitételeiben nem hagyott kétséget az ítélet az időközben börtönében elhunyt Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök bűnösségét illetően sem. A beadvány eredetileg Montenegróra is vonatkoz ott volna, de Higgins jelezte, hogy miután a köztársaság tavaly a függetlenség mellett döntött, az ítéletet Szerbiára korlátozták. Azt a szerb állítást is elvetette a bíróság, hogy nem lenne illetékes az ügyben: bár Jugoszlávia ENSZtagságát 1992ben felfüggesztették, a népirtással kapcsolatos konvenció betartása a bírák szerint minden országnak kötelessége. A bíróság hágai épületénél hétfőn mintegy ötvenen - köztük a boszniai háború túlélői - tüntettek annak érdekében, hogy az ítélet marasztalja el Belgrádot. Közülük helyszíni sajtójelentések szerint többen
