Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-26
23 A pártok sokat emlegetett külpolitikai konszenzusa már az első szabadon választott kormány időszakában is inkább csak kívánalom volt, mint valóság. (Bár kétségtelen: ezen a téren mindig nagyobb volt az egyetértés – jobban mondva kevésbé volt éles a szembenállás – , mint a politika más területein.) Az euroatlanti integráció sikeres abszolválása óta azonban még a korábbiaknál is több hazai kritika érte a magyar diplomáciát. Elsősorban passzivitást, orientációhiányt vetettek a szemére. "Hallott ön bármit is az elmúlt esztendőben a magyar politika aktivitásáról? Mert én nem” – nyilatkozta egy éve Barsiné Pataky Etelka, azzal vádolva a magyar diplomáciát, hogy a Balkánt az osztrákoknak, Ukrajnát pedig a lengyeleknek engedte át. Szemerkényi Réka, az Orbán- kormány külpolitikai szakértője két évvel ezelőtti cikkében kétségbe vonta, vane a magyar diplomáciának elképzelése arról, mihez ke zdjen az új helyzetben. "Mintha a NATO- és EUtaggá vált Magyarországnak, most, hogy elérte integrációs céljait, már dolga sem lenne a nagyvilágban, mintha befejezte volna küldetését” – írta. Ezek persze ellenzéki bírálók. Csakhogy még náluk is kritikusa bban fogalmazott Balázs Péter egyetemi tanár, volt külügyi vezető és magyar európai biztos, akiről senki sem mondhatja, hogy a jobboldal szócsöve lenne. Tavaly júniusi újságcikkében "megcsontosodott külügyi szervezetről”, az "apparátus konzervativizmusáról és pozícióféltéséről”, "zárt, belterjes közösségről” írt. Nem fogalmazott sokkal finomabban Gazdag Ferenc kül- és biztonságpolitikai szakember sem. Egy évvel ezelőtti lapinterjújában azt mondta, hogy a Bem rakparti intézményt a miniszterelnöki balfogáso k "magyarázkodó minisztériumává degradálták”. Ugyanott "szétesett külügyi döntéshozatalról” beszélt, s arra emlékeztetett, hogy a Koszovó jogállásáról folyó megbeszélésekre Magyarországot még csak meg sem hívták. Hasonlóan kritikus volt a magyar külpolitik ával szemben Gyarmati István, egykori EBESZmisszióvezető, biztonsági szakértő is. Ezek az előzmények teszik érthetővé azt, hogy Balázs Péter az új külügyi stratégiaalkotás bejelentésekor adott interjújában elégedetten nyugtázta: e stratégia kialakításába – mi több, a kialakítás vezérkarába – meghívták a "legkritikusabb bírálókat” is. A Konzultatív Tanácsról van szó, melynek e meghívás nyomán – Szombati Béla külügyi osztályvezető, Inotai András gazdasági és Szarka László nemzetpolitikai szakértő mellett – tagja lett Balázs Péter, Gazdag Ferenc és Gyarmati István is. De vajon megfogadjáke tanácsaikat? Valóban beépülneke az ő, illetve munkatársaikollégái javaslatai az új külpolitikai stratégiába? – tette fel a kérdést e sorok írója Balázs Péternek. A sza kember válasza: erre nincs biztosíték, ám ő már annak is nagyon örül, hogy a munkába bevonták a bírálókat is. Hogy új külpolitikai stratégia készül, azt a Bem téren február 19én jelentették be sajtótájékoztató keretében. Göncz Kinga miniszter asszony a váltást a világban és hazánk helyzetében bekövetkezett változásokkal indokolta: egyfelől teljes sikerrel ment végbe euroatlanti integrációnk, másfelől pedig olyan szereplők jelentek meg a nemzetpolitika színpadán, melyekkel korábban még kevésbé kellett szá molni. Az uniós bővítések nyomán módosult a határon túli magyarság helyzete is, ami természetszerűen vonta maga után nemzet- és szomszédságpolitikánk módosulását. És – mint Göncz Kinga rámutatott – változások következtek be hazánk és a külföld viszonyre ndszerében is. Ebben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerepet kaptak a gazdasági, kulturális és civil kapcsolatok – például a testvérvárosi kötődések. A miniszter asszony érzékeltette: nem lenne ellenére, ha a magyar külpolitikai stratégia megújítása köze lebb vinne bennünket a külpolitikai konszenzushoz. Külföldi partnereinknek tudniuk kell, mi a magyar álláspont a nemzetközi kérdésekben, s számunkra persze az lenne kívánatos, ha ez az álláspont egységes lenne – mondta. Göncz Kinga szavaiból kiderült, hog y az új stratégiát nem kizárólag a minisztérium tisztviselői alkotják meg. Sőt alapját azok a független s olykor, mint láttuk, igencsak kritikus szakértők hozzák össze, akik az úgynevezett alaptanulmányokat írják, összesen 4045öt. Ez utóbbiakat áprilisba n nyolc nagy kutatói elemzésbe gyúrják össze. A munkákat a hattagú Konzultatív Tanács fogja össze, melynek a már felsoroltakon kívül tagja Szombati Béla, a
