Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-15
14 fel. A jóindula tú és felszabadult kölcsönösségnek olyan együttműködésben kell megnyilvánulnia, amely a két nép és két ország viszonyát jellemző fogalomként vonulhat be a politikai és retorikai eszköztárba. Nem utolsósorban a romániai magyarság komfortérzésének növelése érdekében. vissza Csinta Samu, a kolozsvári Krónika főszerkesztője ÚJRAINDUL AZ UNIÓS PÉNZEK OSZTÁSA − Aki nyer, az mer HVG • 2007. február 14. 00:00 | Egyszerűbb a pályázás az uniós pénzekre, de csak a "bevállalós oknak". A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a növekedés biztosítékának, sok vállalkozó viszont a valóságtól elrugaszkodottnak tartja az új támogatási elveket. Paradicsommal kérték számon a kormányfőn a paradicsomi állapotok ígéretét a tüntetők az ország töb b nagyvárosában. Noha Gyurcsány Ferenc azért keresi fel a fejlesztési központokat, így például Debrecent, Pécset vagy Veszprémet ezekben a hetekben, hogy mintegy 600 milliárd forint uniós forrás elosztásáról egyeztessen, a nyakas magyarok mit sem törődnek a pénzzel, városonként több tucat tüntető igyekszik sípolással, hazaárulózással, paradicsom- és narancsdobálással ellehetetleníteni a píárturnét. A látványos utcai politizálás színfalai mögött pedig az okoz elégedetlenséget, hogy a következő hét évre beígé rt 8000 milliárd forint uniós támogatásból márciustól egyelőre csak 31 milliárd forintot lesz elérhető, az is módfelett szigorú pályázati feltételek mellett. A kemény elvárásokból kiolvasható korlátozási szándék már csak azért is bosszantó a potenciális p ályázók számára, mert a gazdaságfejlesztés (gop), illetve a társadalmi megújulás operatív programjának (támop) meghirdetett pályázatai iránt (lásd táblázatunkat) már a 2004 és 2006 közötti első nemzeti fejlesztési terv (nft) időszakában is igen nagy volt a kereslet. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) nem véletlenül próbálta éppen ezekkel a tenderekkel csillapítani azokat a várakozásokat, amelyeket a megszorítások ellentételezéseként maga a kormány korbácsolt fel az elmúlt hónapokban. A kis- és középválla lkozások (kkv) műszakitechnológiai fejlesztésére az elmúlt két és fél évben több mint 14 ezren pályáztak, ami kétszeres túljelentkezést jelentett az összességében 45 milliárd forintnyi megítélt támogatásra. Az idén azonban a kkvk közül legfeljebb 2300an osztozkodhatnak azon a 17 milliárd forinton, amelyet a technológiafejlesztésre, illetve a hátrányos helyzetű kistérségekben munkalehetőségteremtésre hirdettek meg. Csalódást okozott a munkahelyi képzésekre kiírt, ugyancsak kapós pályázat is. Miközben csa knem ezer pályázati igény maradt kielégítetlenül az első nftben, jóllehet 12,2 milliárd forintot osztottak ki erre a célra, az újabb hétéves periódus első évében mindössze száz mikro- és kisvállalkozás számíthat arra, hogy együttesen 1 milliárd forint seg ítséget kap a munkatársak szakmai, informatikai vagy éppen nyelvi továbbképzéséhez. A legnagyobb felzúdulást azonban a gazdaságfejlesztési pályázatok filozófiája okozta. A kiírók ugyanis olyan árbevételnövekedést várnak el a támogatott vállalkozásoktól, amire például a Kisosz ügyvezető elnöke, Antalffy Gábor szerint csak azok a cégek képesek, amelyek uniós források nélkül is tudnának fejleszteni. A pályázóknak vállalniuk kell, hogy a projekt befejezése után három éven keresztül - a pályázat jellegétől füg gően - átlagosan évi 815 százalékkal nő a nettó árbevételük. Ha ezt nem teljesítik, szankcióval sújtják őket, a támogatást akár a jegybanki alapkamat kétszeresére rúgó kamattal kell visszafizetni. Ha pedig ez sem tántorítaná el a pályázókat, ott a követke ző korlát, hogy a támogatás a projekt összköltségének legfeljebb 2040 százaléka lehet (ez alól jelenleg csak a támoppályázat a kivétel). A gop irányító hatóságának főigazgatója, Novák Csaba nem is rejti véka alá, hogy a cél a potenciális pályázók erőtelj es megszűrése. Egyrészt azért, mert az irányító hatóság tapasztalatai szerint a vissza nem térítendő támogatások nem a szerkezeti problémákkal küszködő vállalkozásoknak valók, hanem éppen ellenkezőleg, azoknak a cégeknek, amelyekben eleve megvan a növekedé s lehetősége. A másik, prózai ok viszont az, hogy ha több pályázónak adnak esélyt, kevés lesz az adminisztrációs kapacitás. Márpedig - érvel az irányító hatóság - az elbírálást csak akkor tudják a korábbinál egyszerűbbé és gyorsabbá tenni, ha kellően szigo rú kritériumokat alkalmaznak ahhoz, hogy "ésszerű keretek között" tartsák a lehetséges nyertesek számát. Az ésszerűség korlátja ezúttal meglehetősen erősnek tűnik. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet vállalati adatbázisa az elmúlt években ali g rögzített olyan periódust, amelyben a méret alapján bármely vállalatcsoport képes lett volna három éven keresztül a 1015 százalékos átlagos árbevételnövekedésre (lásd ábránkat a 9. oldalon).
