Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-14
19 forrásoktól függ jelentős mértékben. Az Evenimentul Zilei tudósításában azt emeli ki, hogy a két államfő nyíltan ellentmondott egymásnak az autonómianépszavazás ügyében. A Jurnalul National című napilap szerint Sólyomnak sikerült felingerelnie Basescut, amikor kijelentette: a romániai magyar társadalom tagjai Románia állampolgárai, kulturális értelemben pedig a magyar nemzet részei. Ez a lap utal a rra is, hogy a román államfő hétfőn késő este egy román televíziós műsorba kétszer is betelefonált. Azt kifogásolta, hogy az egyik politikus töredékesen ismertetette a magyar államfővel folytatott megbeszélés utáni nyilatkozatát. Basescu hangsúlyozta: a ro mán állam intézményei csak akkor lépnek fel a referendumszervezőkkel szemben, ha megpróbálják felhasználni a népszavazás eredményét például arra, hogy népgyűlésen egyoldalúan kikiáltsák Székelyföld területi autonómiáját. vissza Párhuzamos köztársaságok. Ezért kár volt Bukarestbe jönni A Hét • 2007. 02. 13. 16:08 Parászka Boróka Băsescu és Sólyom. Sokmindenben hasonlítanak Határozottan előrelépésnek számít, hogy a magyar köztársasági elnök (Szili Katalinnal ellenté tben), nem torpant meg a románmagyar határszélnél, és eljutott Bukarestig. A BăsescuSólyom találkozó indokolt lenne több okból is. Románia EUcsatlakozása átrendezi a geopolitikai térképet, jelentős szerkezetváltáson megy át az ország, a román társadalo m és gazdaság. Mindez különös módon ellenpontozza és/vagy kiegészíti azokat a folyamatokat, amelyek Magyarországon mennek végbe. Lenne tehát miről beszélni, egyeztetni. Sólyom László látogatásának igazi tétje az volt, hogy válte témát és hangnemet a rom ánmagyar diplomácia, kerülneke olyan kérdések középpontba, amelyek figyelembe veszik az átalakuló gazdaságitársadalmi és politikai tér perspektíváit. Sólyom különösen alkalmas lenne arra, hogy új irányt adjon a magyar diplomáciának, hiszen bizonyos sz e mpontból ugyanolyan különutat jár be, mint Băsescu. Sok minden köti össze őket: mindketten szeretnek hivatkozni arra, hogy politikán kívüli, pontosabban politika fölötti szerepet töltenek be, hogy társadalmi bázisuk nagyobb, szélesebb annál, mint amit egy politikus magáénak tudhat. Mindketten játszanak a „civilkurázsi" hangnemével. (Băsescu harsányabb, Sólyom arisztokratikusabb, előbbi a népre, utóbbi a nagypolgárra játszik.) Ráadásul a magyar köztársasági elnök egy perdöntő pillanatban érkezett Romániáb a. Akkor, amikor a román koalíció pártjai és a román ellenzék az első sikeres médiaakcióját hajtja végre a túlzott elnöki hatalomért küzdő Băsescu ellen. A legutóbbi választások óta Băsescu állítja falhoz politikai ellenfeleit, ő az, aki éppen megmondja, kit és mikor kell lemondatni. Ő az, aki diktálja a politika dramaturgiáját. Most fordult a kocka. Sólyom pont akkor érkezik Romániába, amikor a legizgalmasabb játszma arról szól: mi biztosítja Romániában az államelnök számára a legitimitást? Ha Sólyom t anácsadói legalább egy kicsit ismernék a román belpolitikát, akkor látnák, és láttatnák, milyen kétélű helyzet kellős közepébe látogat a magyar elnök. A külpolitikai (Balkánpolitikai) aspirációiról híres Băsescu most könnyebben tárgyalásra bírható, mint b ármikor. Ugyanakkor kínosabb tárgyalópartner, mint valaha. Ő most a román belpolitika „rossz fiúja", az általa képviselt erős elnöki hatalomkoncepciót a román belpolitika egésze vitatja és utasítja el. Nem mutat túl jól az a két elnöki szerep, amelyet S ólyom és Băsescu képvisel. Sólyom akkor áll Băsescu mellé, amikor először sikerül megállásra kényszeríteni a román belpolitikát válogatott eszközökkel bedaráló elnököt. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Băsescu Uniós politikai stratégiája egyenlő a belpoli tikai válság permanensé tételével. (Ez majdnem olyan, mint a permanens forradalom, csak sokkal kártékonyabb.) És akkor megérkezik a magyar köztársasági elnök, és biztosít egy kis diplomáciai fényt és izgalmat a megkopott román elnöki tekintélynek.
