Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-13
16 beolvadást. Ám ha beolvadnak, lám, rögtön egyenjogúak is lesznek. Ha viszont magyarként külön- meg többletjogokat kapnak, akkor többen és tovább maradnak magyarok, és ebből mindig kisebbnagyobb problémái lehetnek Romániának. Amíg a románok többsége ezt így gondolja, addig hiába érvel bárki azzal, hogy az anyanyelvű kultúra és a közösségi önigazgatás alapvető emberi joguk a kisebbségieknek . (Pedig az.) És az is hiábavaló érvelés, hogy ha kevésbé szorongatnák a magyarokat, akkor tán könnyebben olvadnának. A magyar nemzettudatnak is van egy dacos, románokkal szemben önmeghatározó része - ezt a kisebbségi jogok szüntelen megtagadása erősíti, o lykor radikalizálja is. Mindeközben a két nemzet és a két ország jobban egymásra van utalva, mint a történelemben bármikor. Geopolitikai képtelenség egymás nélkül, pláne egymás ellen boldogulni a térségben és az EUban. Minden épkézláb fejlesztés feltéte lezi az együttműködést. Határvita, területi konfliktus nincs (tényleg nincs!) közöttünk, még néhány év, és voltaképpen határ sem lesz. Közel az idő, amikor azok, akik a magyarok jogaitól "féltik" Romániát, végképp minden ürügy nélkül maradnak. Legkésőbb ak kor mindenki számára nyilvánvaló lesz, ami átgondolva régóta világos: szimpla magyarellenes nacionalizmus bújik meg a kisebbség jogainak korlátozása mögött. Az egyik legfontosabb román "nemzeti paradigmát" - valójában: dogmát - kellene túllépni ahhoz, ho gy a román elit ne veszélynek és gondnak, hanem szellemi, sőt anyagi értéknek tekintse a magyar kisebbséget. E fordulatot Budapestről csak kívánni lehet, minden józan módon bizalmat építve. Nem könnyű. Nem is ritkán Bukarest ügyet sem vet a magyar barátkoz ási kísérletekre: nehogy oda vezessenek, hogy valamilyen kisebbségi ügyben engedni kelljen. Pedig Románia lenne sokkal jobb ország, értsd: a románoknak is jobb lenne, ha a magyarok jobban éreznék magukat Romániában. Most (megint) ott tartunk, hogy Románi ában ezt nem hajlandók így látni. Várni kell, és: a román javulás reményét magyar r észről soha nem szabad feladni. vissza Kudarcos stratégiai partnerség Népszabadság • Tibori Szabó Zoltán • 2007. február 13. Sikertelennek bizonyult Sólyom László próbálkozása, hogy Bukarestben áttörést érjen el az erdélyi magyarság két legfontosabb célkitűzését illetően. Traian Basescu sem az önálló magyar egyetemre, sem pedig a kulturális és a területi autonómiára nem volt vevő. A magyar államelnök bukaresti látogatása 2005 novemberében volt esedékes. A viz itet akkor - és azóta többször - a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvény bukaresti elszabotálása miatt halasztották el. A romániai magyar autonómia egyik legádázabb ellenzőjének a Demokrata Párt, illetve annak tényleges vezetője, Basescu álla mfő bizonyult. Alig néhány nappal a mindkét fél által sikeresnek ítélt 2005. október 20i első magyarromán kormányülés után, a demokraták ádáz harcot indítottak a kisebbségi törvény ellen. Pedig "stratégiai partnerségben" álló országokról van szó, továbbá arról, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben kitartóan és jóhiszeműen támogatta Románia NATO, majd EUtagságát. Ennek ellenére a román fél - Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és pártja, a Nemzeti Liberális Párt kivételével - mindent elkövetett az a utonómia törvénybe foglalásának lehetetlenné tételéért. Tavaly októberben Budapesten, a második magyarromán közös kormányülés alkalmával Tariceanu kormányfő megígérte a jogszabály elfogadását. A magyar fél az ígéret nyomán egyezett bele az államfői láto gatásba. Pedig Budapesten tudhatták: a koalíciós válságok közepette a román kabinet vezetőjének ígérete nem garancia arra, hogy a jogszabályt sikerül átvinni a bukaresti képviselőházon, amelynek ez ügyben az utolsó szót kell kimondania. De arra gondolhat tak, hogy a látogatás elősegítheti a jogszabály megszavazását. Erre ma már kevés az esély. Basescu ismét bebizonyította, hogy magyar ügyekben nem az empátia vezérli. A román elnöknek keveset számít, hogy Magyarország mi mindent tett Romániáért, s számára a stratégiai partnerség is inkább szólam. Bár tudhatná, hogy a regionalizmus és a szubszidiaritás Európában vezérelv, az a meggyőződése, hogy Székelyudvarhelynek
