Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-27
5 George Bush elnök tavaly november végi lettországi és észtországi vizitje során tett váratlan bejelentést: megpróbálja meggyőzni a kongresszust arról, hogy tová bbi országok kerüljenek be a vízummentességi programba, és az új európai uniós tagországok vízumkötelezettségének eltörlését fogja kezdeményezni. Mint Jarrod Agen az MTInek elmondta, a belbiztonsági minisztérium több pontból álló biztonsági feltételrend szert állított össze arról, milyen szempontok alapján kerülhet be egy ország a vízummentességi programba. A 13 szóban forgó államnak – köztük Magyarországnak és Romániának is – ezeknek a feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy állampolgárai vízum nélkül utazhassanak Amerikába. Az Egyesült Államok mindenekelőtt elektronikus utazásjóváhagyási rendszert fog életbe léptetni a vízummentességre törekvő országok számára. Az országok kötelesek lesznek a beutazni szándékozókról előzetes információkat közölni, amiért cserébe elektronikusan hagyják majd jóvá a beutazási engedélyeket. Egy ehhez hasonló program már évek óta sikerrel működik az Egyesült Államok és Ausztrália között. vissza Az EMNT nyilatkozata az EPválasztásokra való jelöltállításról Erdély.ma [ 20070126 - 15:03:55 ] Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács évek óta az erdélyi magyarság összefogásáért tesz rendkívüli erőfeszítéseket – a közösségi önrendelkezés megvalósítása érdekében. Állhatatos törekvése rendre a Román iai Magyar Demokrata Szövetség ellenállásába ütközik, mely a nemzeti egységet a pártegységgel téveszti össze. Az ún. Markódoktrína a magyar egységet az RMDSZpártegységre egyszerűsíti le, az RMDSZnek sajátítván ki és egyedül „üdvözítőnek” kiáltván ki az általa megtestesített „egységes magyar politikai érdekképviseletet”. Ez az egypárti kizárólagosság a demokratikus politikai pluralizmus tagadásáig fajul – aminek kirívó példái: a választás szabadságának tagadása a 2004es helyhatósági és parlamenti válasz tásokon (a), valamint az idén, rövidesen sorra kerülő székelyudvarhelyi időközi választás (b) és a küszöbön álló európai parlamenti választások (c) vonatkozásában. Markó Béla RMDSZelnök legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, hogy: „Brüsszelben nem a pl uralizmus a fontos” (sic!). Mindezek ellenére, az EMNT szívósan ragaszkodik a romániai magyarság plurális egységének megteremtéséhez, amely nem kiközösíti, hanem magába egyesíteni képes a magyarság körében létező, különféle nézeteket, csoportosulásokat, t ársadalmi rétegeket és politikai erőket. Ezen törekvésünkben számunkra az összefogás nem annyira politikai, mint inkább erkölcsi kérdés – nevezetesen annak szándéka, hogy nemzeti közösségünk és közösségi érdekeink egységes szolgálatába állítsuk összes erőn ket. Ebből a szempontból komoly előrelépésnek ígérkezett az RMDSZ vezető képviselőivel beindult párbeszéd, amelynek fontosabb állomásai voltak a 2006. november 3i és december 28i, valamint a 2007. január 21i, magas szintű EMNT – RMDSZ találkozók. Utóbb azonban úgy tűnik, hogy az RMDSZ, illetve Markó Béla szövetségi elnök ezeket a megbeszéléseket nem egyébnek, hanem csupán látványos porhintésnek, politikai arculatukat javító taktikázásnak szánták. Az elmúlt két és fél hónapban ugyanis gyakorlatilag semmi sem valósult meg abból, amiben egymással megegyeztünk. Az RMDSZ rendre az általa vállalt határidőket nem tartotta be, és megakadályozta közös célkitűzéseink megvalósulását, mint amilyenek: az erdélyi magyar egyeztető fórum létrehozása (1), a közös minimumprogram (2) és az autonómiára vonatkozó, egységes politikai szándéknyilatkozat (3) megfogalmazása, valamint közös nemzeti jelöltlista állítása az európai parlamenti választásokra (4). Az előbbiek összefüggésében szintén érthetetlennek és elfogadhatatlann ak tartjuk, hogy saját kormánybeli jelenlétét és politikai alkupozícióját kihasználatlanul hagyva, az RMDSZ tétlenül, cinkos hallgatással vagy éppenséggel ellenségesen viszonyul olyan fontos erdélyi magyar kérdésekhez, mint amilyenek: a Székelyföld terület i autonómiája ügyében meghirdetett népszavazás (1), a kolozsvári Babeş – Bolyai Tudományegyetemen kirobbant etnikai botrány (2), a székelyudvarhelyi időközi választások diktatórikus hatalmi befolyásolása (3), vagy éppen a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimná zium elkobzott sportpályájának az ügye (4).
