Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-24
34 is ennek lehetünk a tanúi például Dunaszerdahelyen, ahol az önkormányzati választásokon elbukott, vesztes fél fellebbezett az Alkotmánybírósághoz, s olyan tanúkat küld meghallgatásra a saját oldalán, akiket az elmúlt évek folyamán az MKP bízott meg különböző munkákkal az informatika vagy a kampány keretében. Magyarul, a saját magunk által megteremtett anyagi feltételrendszerből finanszíroztuk azokat, akik ezt a potenciált ellenünk fordították, mindig, ahányszor ezt a saját érdekük megkívánta. A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt évek óta nagyon sok ember tudja a pártban, és minden kritika ellenére valami láthatatlan kéz mindig megtartotta ezeket az embereket. A kérdés az, hogy miért? Óriási infrastrukturális lemara dása volt és van a mai napig DélSzlovákiának, és ebből sikerült lefaragnunk az elmúlt nyolc esztendőben. Lakások, szennyvíztisztítók, utak, járdák, csatornarendszerek épültek, iskolák, közterületek, kultúrházak szépültek meg, lettek felújítva, szobrokat, emléktáblákat emeltünk nagyjainknak. Sikerült több pénzt fordítani a kultúrára, kulturális örökségünk megóvására, templomainkra, de szerintem ezzel a kulturális többlettel sem gazdálkodtunk igazán jól, ám erről talán majd más fórumon fejtem ki a véleményem et. A legnagyobb hibának azonban azt tartom, hogy azt a gazdasági érdekeltséget és potenciált, amiről beszéltem, nem fordítottuk egy szlovákiai magyar közalapítvány létrehozására, amiből most finanszírozhatnánk a kultúrát, a civil szférát, a társadalmi sze rveződéseket. Nagyon sok ember jól élt és jól él a mai napig azokból a lehetőségekből, melyeket az MKP teremtett meg a számára, mégis csak nagyon kis hányaduk érzi, hogy ezért annak a közösségnek tartozik, amely ezt a számára lehetővé tette. Sajnos nagyon sokan el vannak telve önmagukkal, és nemcsak magukkal, de másokkal is azt próbálják elhitetni, hogy a választó van értük, és nem ők a választóért. Sokkal nagyobb alázatot várnak az emberek, mint amilyet kaptak, mert azt, hogy ma az ország úgy áll gazdasági lag, ahogyan áll, azt velük, velünk fizettették meg elsősorban. A legnagyobb hozadéka az elmúlt nyolc esztendőnek kétségtelenül a Selye János Egyetem. Más kérdés, hogy Komárom különböző kulturális és társadalmi rendezvényein egyáltalán nem érződik, hogy itt egyetemi város lenne, olyan, mintha nem is lennének egyetemistái a városnak. Persze ezt elmondhatom akár Pozsonyról is. A párton belüli viszonyokról nem szeretnék írni, mert ezt elsősorban az Országos Tanácsban és az országos kongresszuson kell tisztáz nunk. A jelenlegi helyzetben nem hiszem, hogy hasznos lenne az újság hasábjain keresztül erről vitát folytatni. Meg kell várni a tisztújítást a párton belül, és utána véleményt lehet majd alkotni, mit lehet ezzel a gárdával kezdeni. Mindenféleképpen erősít eni kell szakmai bizottságaink ténykedését, ezekbe elkötelezett és hozzáértő embereket kell behoznunk az ország minden szegletéből, de nem úgy, hogy minden szakmai bizottság elnökéből alelnököt csinálunk, hanem úgy, hogy a szakmai bizottságokat egy alelnök irányítása alá vonjuk. A pártépítés területein is van mit tennünk. Át kell értékelnünk a képviselőjelölés kritériumait is, mert szerintem túl nagy hatalom összpontosul az Országos Elnökség kezében. Sajnos nem egy esetben olyan embereket ültettek a helyi akarat ellenében a nyakunkra, akik ezzel a megszerzett hatalommal csakúgy visszaéltek, mint a gazdasági tényezők a gazdasági hatalmukkal. Ezek persze emberi dolgok. Aki a lelkében dölyfös és gőgös, az soha nem fog megváltozni. A szeretetet és az elköteleze ttséget ugyanis nem lehet megvenni, csak érezni. Akiben ez nincs meg, az soha nem fogja önzetlenül szolgálni ezt a közösséget. Látni, hogy a hatalom és a pénz hogyan alakította át társadalmunkat az elmúlt nyolc évben, sajnos, nem pozitív irányban. Ennek el lenére vannak jó példák is, hogy a hatalmat, a politikai befolyást és a pénzt hogyan lehet a közösség szolgálatára fordítani. Ezekről remélhetőleg még sokat fogunk írni új nemzeti, kulturális havilapunkban, az ITTHONban, mert ez a lap is a példája annak, hogy soha nincs későn az újrakezdésre, ,,s ha romba dőlt is, újra rakható kert, ház, haza...”, és hogyan mozdul meg a társadalom egészségesebbik része egy közös ügy érdekében, amely közérdeket és közakaratot képvisel. 2. Mint ellenzéki párt mit tehet, teg yen a politika porondján? - Rendezni kell sorainkat! Meg kell fogalmaznunk, vagy le kell porolnunk azokat a dokumentumokat, amelyek hosszú távú elképzeléseket tartalmaznak a felvidéki magyarság sorsával, jövőjével kapcsolatban. Újra kell gondolnunk sok mi ndent, főleg kapcsolatainkat a szlovák politikai közeggel. Amióta Pozsonyban dolgozom, sok mindent másképpen látok, értékelek, mint eddig. A szlovák közvélemény nem feltétlenül olyan merev a szlovákiai magyarság jogos igényei iránt, mint ahogyan azt a poli tika sokszor állítja. Vannak nemzetstratégiai kérdések, amelyekben határozottan állást kell foglalnunk. Erősíteni kell a külpolitikánkat, amibe beletartozik az anyaországi pártokhoz való viszonyunk átértékelése, és európai partnerek keresése céljaink segít ése végett, de erősíteni kell az önkormányzatainkkal való együttgondolkodást, tervezést is, hogy egy adott pillanatban, akár egy új komáromi nagygyűlés kereteit is meg tudjuk teremteni, ha a szükség és a politikai helyzet úgy hozza. A pártépítés területén
