Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-22
18 Az európai térség egybeforrasztásán fáradozó Brüsszelnek nyilvánvalóan nem közömbös, hogy az uniós tag Szlovénia, a Nyugatbarát Montenegró és a csatalkozásra készülő Horvátroszág után Szerbia társadalma milyen irányba fordul. Az unió – bár nyíltan nem avatkozott a kampányba – közvetlenül mégis állást foglalt. Olli Rehn, az EUbizottság balkáni térségért felelős tagja a múlt hétfőn kijelentette: ha a demokratikus erők diadalmaskodnak, Szerbia hamar eléri az EUtagjelölti pozí ciót. Ennek feltétele azonban a teljes körű együttműködés a hágai Nemzetközi Törvényszékkel, valamint együttműködés Koszovó státusának rendezésében. Hogy utóbbi esetben mit jelent az "együttműködés", elég világosan tudható – bár biztosat senki sem tud, m égis sokan valószínűsítik a kilencven százalékban albánok lakta, működésében évek óta önálló Koszovó Szerbiáról való leválását. A nemzetközi politika azoban kivárt. A végső szót – éppen a szerb választásokra való tekintettel – később mondják ki. Várhatóan január 26án hozza nyilvánosságra Koszovójavaslatát Martti Athisaari ENSZkülönmegbízott, és az Európai Unió is a voksolás után foglal állást Koszovó kérdésében (az ország területének tizenöt százalékát veszítené el Koszovó kiválásával). Koszovó a kampá nynak is egyik központi témája volt. A tavaly novemberben elfogadott szerb alkotmány egyértelműen Szerbia részeként definiálja a tartományt. A szerb radikálisok természetesen ellenezik a függetlenedést, a "szalonnacionalista" Kostunica nem beszélt Koszovó "elengedéséről", Tadic Demokrata Pártja – bár mérsékeltebb a kérdésben – úgyszintén a tartományt Szerbia részének nyilvánító új alkotmány mellett kampányolt. Egyedül a Liberális Demokrata Párt és elnöke, a fiatal Cedomir Jovanovic mondta ki nyíltan: Koszov ó 1999 óta nem része Szerbiának, és ezt a tényt végre tudomásul kellene vennie a szerb társadalomnak. Koszovótól függhet a koalíció A választási eredmények hivatalos közzététele után is elhúzódó koalíciós tárgyalásokkal kell számolni, és – tekintettel a vezető pártok közötti ellentétekre – ez cseppet sem lesz könnyű feladat. Legrosszabb esetben, ha három hónapig sem sikerülne megállapodni, akár meg is ismételhetik a választást. Az SRS győzelme esetén nem fog koalícióra lépni a hazaárulónak bélyegzett de mokratikus blokkal, hanem egyedül akarja vállalni a kormányzás felelősségét. Legfeljebb a kisebbségi pártokkal és Slobodan Milosevic szocialistáival (SPS) lépne szövetségre (ha utóbbiaknak sikerült teljesíteniük az ötszázalékos cenzust). Egy esetleges radi kális hatalom kétségtelenül hosszabb időre megpecsételné az ország sorsát. A radikális párt nehezítené Szerbia uniós felzárkózását, hiszen nem ismeri el az új határokat a délszláv térségben (az úgynevezett NagySzerbia megteremtéséhez igényt tart Horvátors zág és BoszniaHercegovina jelentős részeire), Koszovó kérdésében pedig a legmerevebb álláspontot képviseli, és ellenzi a háborús bűnösök kiadását Hágának. A szocialisták azt követelik, hogy a Koszovóról folyó tárgyalásokon Szerbia ne mondjon le a katonai erő bevetéséről. Ha Martti Ahtisaari január 26án függetlenséget javasol Koszovónak, akkor Szerbiában politikai megrázkódtatásokkal kell számolni. A Tadicék és a G17 Plusz mérsékeltebben, Kostunicáék népi tábora viszont sokkal hevesebben reagálna erre a kö rülményre, s emiatt felborulhatnak a kormányalakítási tárgyalások. Még az is előfordulhat, hogy Vojislav Kostunica a szerb radikálisokkal lép szövetségre. A demokratikus tömbnek (Kostunica, Tadic pártjai, valamint a G17 nevű tömörülés és a Liberális Demo kraták) viszont csak akkor van kilátása egy stabil Európa- barát kormány megalakítására, ha Boris Tadic és Vojislav Kostunica megegyezik a miniszterelnök személyében, és eltekintenek a két párt közötti heves vitáktól. Mindkét erő keményen ragaszkodik a ko rmányelnökséghez. Ha Tadicék nem értenek szót Kostunicáékkal, viszont jobb eredményeket érnek el az évek óta listavezető radikálisoknál, akkor kormányzati esélyhez juthatnak a kisebbségi tömörülések, elsősorban a magyarok, akik az új, kedvező cenzus miatt mindenképpen bejutnak a belgrádi parlamentbe. Felértékelődő magyar kártya A vasárnapi voksolásra több újítás is született a legutóbbi, 2003as parlamenti választásokhoz képest. Az egyik, hogy most először adhatták le a szerb állampolgárok külföldön is voksaikat: ötvennyolc szavazókör 34 országban tette lehetővé 31 ezer szerb állampolgárnak a külföldi szavazást.
