Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-03
14 A nem megfelelő kisebbségi politika következményeként a kisebbségek Vajdaságban lassan bezárkóznak kis gettóikba – véli Ana Tomanova Makanova. Ez annak tudható be, hogy Szerbia lakosságának egyötöde még min dig attól retteg, hogy valaki ismét szendvicseket kínál fel nekik az ország elhagyásáért. „Ez az a múlt, amivel szembesülni kell és meg kell határozni a múlt iránti viszonyt, hogy közösen új ideológiát és a kisebbségi kérdéskörhöz való új viszonyulást alak ítsunk ki” – hangsúlyozta. A kisebbségeknek vannak szerzett jogaik – és azok nem kitaláltak, hanem a Vajdaságban való 300 éves létük eredményei. ”Mi is ugyanúgy ennek az államnak a polgárai vagyunk, mint a többségi nemzethez tartozók. Mindenki értse meg, h ogy ez a mi államunk. Vannak anyaországaink, de nekünk oda vízum kell, mi ott külföldinek számítunk. Mi itt akarunk élni” – mondta a Szlovák Nemzeti Tanács elnök asszonya. vissza A csatlakozás sem fékezi a román állampolgáro k elvándorlását Erdély.ma • [ 20070103 - 08:04:07 ] Európa szinte valamennyi hírügynöksége szétkürtölte az év első napján a „gólyahírt”, miszerint Spanyolországban és Olaszországban egyaránt román nemzetiségű az idén elsőként született gyermek. A színes hírek kategóriájában megjelent információ a frissen uniós tagállammá vált Romániában akut társadalmi kérdésnek számít. Jelenleg ugyanis több mint kétmillió román állampolgár keresi kenyerét külföldön (nem hivatalos becslések szerint számuk eléri a hárommilliót is), vagyis a regisztrált 4,5 millió romániai a lkalmazott mintegy fele. Többségük – a madridi Teodora és a római David szüleihez hasonlóan – hosszú távra rendezkedett be új hazájában. A romá nok exodusa az 1989es rendszerváltás után nyomban megkezdődött, és eleinte Izrael, Törökország és Magyarország volt a legkeresettebb célállomás. Az igazi nagy elvándorlási hullám az ezredfordulót követő években következett be: míg a kilencvenes években a 22 milliós ország lakosságának évente mintegy 0,3 százaléka döntött a külföldi munkavállalás mellett, addig az elmúlt hat évben a kitelepedők száma 0,9 – 2,8 százalék között mozgott. Az anyagi biztonság megteremtése céljából legtöbben ma már Olaszországot és Spanyolországot választják. „Spanyolországban évekkel ezelőtt letelepedett bátyám régóta csalogatott maga után, és ezúttal nem tudtam nemet mondani neki” – indokolja a kolozsvári Eugen Kovacs, miért szánta el magát, hogy – jelenlegi tervei szerint néh ány évnyi pénzkeresés erejéig – követi testvérét. Döntését nem volt könnyű meghoznia, ehhez ugyanis fel kellett számolnia 150 példányból álló postagalambállományát, amellyel a romániai versenyzők élvonalába küzdötte fel magát. Elsősorban spanyolországi mezőgazdasági ültetvényeken végzett munkájuk miatt többnyire ma is eperszedőknek nevezik a vendégmunkásokat, akik évente mintegy 4 milliárd eurót küldenek haza, jelentősen hozzájárulva az ország gazdasági fejlődéséhez. Miközben a legfrissebb statisztikák s zerint Spanyolországban 189 ezer román állampolgár dolgozik legálisan, valós létszámuk becslések szerint eléri a 700 ezret. Többségük kiválóan beilleszkedett, elsősorban a nyelvi rokonság adta könnyebbség miatt, másoknak köztiszteletet sikerült kivívniuk m aguknak. A moldvai Adjud városából származó Elena például odáig vitte, hogy nemrég kinevezték Alcala de Henares polgármesteri hivatala migrációs főosztályának vezetőjévé. A Cervantes szülővárosában letelepedett fiatalaszszony nem rejti véka alá: a nulláv al egyenlő az esélye, hogy valaha hazatérjen. Hogy legtöbb honfitársa is így van ezzel, azt főként az bizonyítja, hogy tavaly Olaszországban és Spanyolországban saját pártot alapítottak a románok. Noha a kivándoroltak száma a kormány szerint az uniós csa tlakozás után nem növekszik látványosan, a felmérések azt mutatják, hogy közel egymillió román állampolgár kívánja kihasználni az európai munkaerőpiac részleges liberalizálása nyújtotta lehetőségeket. Többségük huszonéves fiatal, aki – noha semmiféle szakm ai tapasztalattal nem rendelkezik – úgy véli: minimum 350 eurós havi fizetésre volna szüksége ahhoz, hogy ne hagyja el szülőföldjét. vissza Rostás Szabolcs, Krónika
