Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-19
9 demokratikus beállítottságú pártok mindegyike – a köztük levő jelentős különbségektől függetlenül – a mielőbbi csatlakozásra esküszik, addig a legnagyobb ellenzéki erő, Vojislav Seselj Sze rb Radikális Pártja (SRS) nem kíván belépni az ellenségesnek tekintett európai családba, ahogyan azt Hágában raboskodó vezérük politikai testamentumában megírta. A radikálisoknak nem kell az EU- és a NATOtagság, Seselj még azt is megtiltotta, hogy szöve tségre lépjenek az ellenkező nézet képviselőivel. A SRS mégis évek óta a legnépszerűbb párt, a prognózisok szerint több mint harminc százalékkal most is az élre törhet, és kormányt is alakíthat, ha az öthat százaléknyi támogatottságot élvező szocialistákk al és a körüludvarolt kisebbségi pártokkal együtt szert tud tenni 126 mandátumra a 250 tagú törvényhozásban. Több nemzeti beállítottságú kisebb párt csak azért tartózkodik a velük való együttműködéstől, mert szalonképességét kockáztatja, ha lepaktál a NagySzerbia megteremtéséről és határmódosításról ábrándozó radikálisokkal. Vezéreik az óriási sportcsarnokokat megtöltő tömegek előtt magabiztosan állítják, hogy eljött az ő idejük, leváltják és bíróság elé állítják az idegen érdekeket szolgáló bérenceket. Me gmentik a nemzetet és Szerbiát a további zuhanástól, és mindenekelőtt megvédik Koszovót. Kompromisszumra készen A másik oldal erejét jórészt felemészti a széthúzás, az őket támogatók voksai tucatnyi párt között oszlanak meg. Az egykori rendszerváltó DO S (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) vezető pártja, a Boris Tadic államelnök vezette Demokrata Párt (DS) most is a legerősebb köztük, de nem lesz könnyű megelőznie a radikálisokat. Vezetői mégis azt ígérik, hogy megszerzik a kormányalakítási megbízatást, és Vojislav Kostunica szerb demokratáival, valamint a nemzeti kisebbségek pártjaival stabil, demokratikus kormányhatalmat teremtenek. Céljuk a mielőbbi uniós tagság, ennek érdekében mindent megtesznek a hágai szökevények kézre kerítéséért. Ellenzik Koszovó fü ggetlenségét, de a legmesszebbmenőkig készek a kompromisszumra, és feltétlenül elvetik a katonai eszközöket. A szociáldemokrata elveket valló, ám a nemzeti vonallal is kacérkodó DS magának követeli a miniszterelnöki posztot, erről azonban a szerb demokratá k (DSS) hallani sem akarnak. Vojislav Kostunica ragaszkodik a miniszterelnöki poszthoz, mondván, még négy évre van szüksége ahhoz, hogy befejezze a megkezdett munkát. Koalíciós partnerével, az Új Szerbia nevű tömörüléssel az Éljen Szerbia! jelszóval kampán yol, és nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy a demokraták vagy a radikálisok állnake közelebb hozzá. A DSS néppárti babérokra pályázik, valójában erősen konzervatív, és különösen Koszovó kérdésében a mitikus nemzeti eszmék rabja, hiszen "Koszovó Szerbia", amint Vojislav Kostunica hangoztatja. A kormányfő politikai stílusára jellemző, hogy csak annyit hajlandó tenni az uniós feltételek teljesítése érdekében, amennyit nagyon muszáj. Így mindmáig óvakodott a hágai szökevények letartóztatásától, inkább arra pr óbálja rávenni őket, hogy önként jelentkezzenek a Nemzetközi Büntetőtörvényszéknél. A tizenegy éve bujkáló Ratko Mladic esetében ez azzal a következményekkel járt, hogy Brüsszel tavasszal megszakította a csatlakozási tárgyalásokat Belgráddal. Bírálói ezt k ormánya legnagyobb vétkének tartják, és a szemére vetik, hogy nem tartja szívügyének az európai felzárkózást. Koszovó nélkül A demokratikus tömb harmadik legerősebb pártja, a Mladjan Dinkic volt pénzügyminiszter vezette liberális G17 Plus a jelöltjeine k egyharmadát a kisebbségiek soraiból választotta, és programjában valamennyi demokratikus erő összefogását sürgeti. Ugyancsak pályázik a kisebbségi szavazatokra az a négypárti szociáldemokrata – liberális koalíció, amelyet Cedomir Jovanovic és Nenad Canak n eve fémjelez. Ez az alakulat az egyetlen, amelyik nem írta a zászlajára Koszovó visszaszerzését, mi több, Jovanovic bizonyos feltételek között elfogadná az albánok lakta déli tartomány függetlenségét. Egyébként a két tömörülésnek jók a kilátásai arra, hogy teljesítsék az ötszázalékos cenzust. Fontos magyar voksok Miután a választási bizottság a nemzeti kisebbségek pártjai esetében megszüntette a kötelező ötszázalékos cenzust, a szerb pártkörökben hirtelen megnőtt a magyar pártok ázsiója, hiszen potenciális koalíciós partnert látnak bennük. Valósnak tűnik ugyanis az előrejelzés, hogy többévi szünet után hatnyolc magyar képviselője lesz a szerbiai parlamentnek, vagyis a húszas választási lista mindkét magyar tömörülése, a VMSZ és a VMDPVMDK alkotta Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) is mandátumhoz jut – annyihoz, ahán yszorosát az egy képviselő megválasztásához szükséges voksnak megszerzik (ez például ötvenszázalékos részvétel mellett 13 ezer szavazat).
