Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-18
15 A csatlakozás eufóriájában egymásra licitáltak a román politikusok, hogy az országos életszínvonal mikor éri el az unióét. A pessz imisták húsz, az optimisták tíz, a hivatalos román kormánypolitika tizenháromtizenöt évet ad. Ez idő alatt azonban a bővítés folytatódhat (bármennyire is csökkent a bővítési kedv a nyugatbalkáni országokra vonatkozóan), tovább romolhat az uniós életszínv onal, tehát senki sem tudja biztosan, hogy mit is jelent ez: "utolérni Európát". Az a metafora sem mond túl sokat, hogy dübörög a román gazdaság, hiszen az átlagjövedelem még mindig elképesztően alacsony (a magyarországi fele), a bérek közötti különbsége k messze nem európaiak (egy jól fizetett középvezető akár húszharmincszor is többet kereshet az "átlagnál"), a munkaerőhiány máris jelentkezett - Románia azon töri a fejét, honnan csábítson munkaerőt, miközben több mint egymillió román dolgozik az ország határain kívül. Néhány, a térségben egyedi kezdeményezés azonban vezető helyet biztosíthat számára KeletEurópában. Török és megbonthatatlan A leglátványosabb sikertörténet a lejé. Elemzők szerint a nemzeti valuta erősödése nagyrészt az országba érkező befektetéseknek volt köszönhető. Ha a rendezetlen tulajdonviszonyok meg a korrupció sokáig gátolta is a működőtőkebeáramlást, a fejlődés az elmúlt kéthárom évben valóban látványos: 2005ben 5,2 milliárd euró érkezett az országba, 2006ban pedig több min t 8 milliárd. A román gazdaság stabilizálásához és a nemzeti valuta szárnyalásához a külföldön dolgozó román munkavállalók is hozzátették a magukét: számszakilag az államháztartási hiány több mint felét, 3,54 milliárd eurót vittek haza. A román gazdaság i optimizmus ott tart, hogy Románia ismétli meg az ír vagy a spanyol sikereket, s a gyorsan és biztosan erősödő gazdaság a térségben egyedülálló hatékonysággal használja majd ki az uniós forrásokat. Január elején ennek a lehetőségét mérlegelte a The Times is; szerintük azonban Románia sokkal rosszabb helyzetből startol, mint nyugateurópai példaképei, s rosszabbak a kilátásai a fejlődésre és a fejlesztésre is. A mai Románia a spanyol gazdaság 1986os színvonalán áll, ráadásul a spanyolok akkor egy sokkal er ősebb gazdasági érdekszférához társultak, mint a mai, kibővült Európa. Ma az uniós források többfelé oszlanak, így az unió segítsége is kevesebb lesz, mint akkor. Érdemes azonban a román gazdaság fejlődését nemcsak Írországgal és Spanyolországgal, de a k eleteurópai tagokéval is összevetni. A romániai parlamenti pártok most a csatlakozás utáni politikai stratégiáról vitatkoznak - a cél az, hogy a román életszínvonal tíz éven belül elérje az uniós átlagot. A vita minden résztvevője vár valamit a stratégiát ól. Az RMDSZ például a kulturális autonómiát, a választási törvény megváltoztatását és a külföldiek tulajdonvásárlási jogát szeretné elérni - láthatólag tehát "befelé" játszik, s eddigi belpolitikai problémáit kívánja kezelni. Az esetleges magyarmagyar ga zdasági lobbi sem Magyarországon, sem Romániában nem körvonalazódik, noha hasonló együttműködések Románia és Moldova, de Bulgária és Románia között is folynak. Utóbbi esetben pedig szó sem lehet nemzeti szolidaritásról, történelmileg megalapozott együttműk ödésről: a román és bolgár tőkének a regionális érdek diktál, szemmel látható eredményekkel. A többi kormánypárt más geopolitikai képletben gondolkodik, mint a bővítés perspektíváit lebecsülő magyar érdekérvényesítés: egy új román politikai és gazdasági ér dekszféra kiépítésében. Éppen ezért Románia várhatóan a következő években a bővítés kiterjesztése mellett fog lobbizni, hogy saját piacait is növelhesse, és a támogatásért cserébe saját gazdasági érdekeit is érvényesíthesse. Legfontosabb partnere ebben T örökország, amelynek uniós tagságáért immár Bulgária és Románia egymással versenyezve lobbizik. A romántörök gazdasági kapcsolatok az utóbbi öt évben egyre intenzívebbé váltak. Évente 25 százalékkal nő a Romániába érkező török tőke, a Törökországba irányu ló román export pedig 2000 óta 20 százalékkal dúsult; 2006ban több mint 9000 török cég jött létre Romániában. A befektetők tehát nemcsak NyugatEurópából érkeznek (esetenként hátat fordítva az eddigi középeurópai piacoknak), hanem a Feketetenger vonzásk örzetéből is. Románia nem feltétlenül "elvonja" a tőkét az előző körben csatlakozott országoktól, hanem új forrásokat keres és talál. Ezt a piacot KözépEurópa nemhogy elvesztette volna, de meg sem nyerte: Bulgárián és Románián keresztül fog betörni az uni óba. A bolgárok majdnem egy évtizede készülnek a "nagy" török fogásra, közös foglalkoztatáspolitikai projekteket és munkaerőképzési stratégiákat dolgoztak ki, vasútrevitalizációs program indult: így vált Bulgária Törökország uniós előőrsévé. Románia ugya n nem indított hasonlóan látványos
