Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-03
9 Szintén nem kedvez a kormány és a kisebbség viszonyának, hogy az idei költségvetésb en százhatvanmillióról nyolcvanmillió koronára, azaz a tavalyihoz képest a felére faragták a kisebbségi kulturális támogatások mértékét, noha Ficóék korábban ígéretet tettek arra, hogy nem változtatnak ezen. Ráadásul, fűzte hozzá a magyar politikus, az elő irányzott összegből akár a szlovák kultúra ápolására szolgáló projektek is részesülhetnek. Bugár figyelmeztetett, hamarosan Brüsszelt is tájékoztatják a kisebbségi kulturális támogatásokkal kapcsolatos kifogásaikról. Az MKP elnöke sérelmesnek tartotta azt is, hogy a zömmel magyarok lakta vidékeket átszelő déli gyorsforgalmi út megépítésére egyetlen koronát sem szán a kormány. Negatívumként értékelte a szlovák közszolgálati rádiónál tervezett, a magyar nyelvű szerkesztőségét is érintő munkaerőelbocsátást i s. Bugár emlékeztetett arra is, hogy a decemberi magyar – magyar fórumon, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli magyar politikai vezetők találkozóján szó esett a szlovák – magyar kapcsolatok rendezéséről is. Az utóbbi szerinte jelenleg csakis biz onyos korlátok között valósulhatna meg. A mozgástér határait, fűzte hozzá, a szlovák fél szabta szűkösre. vissza Rácz Vince, Pozsony A párbeszéd szükségessége Mag yar Hírlap • 2007.01.03. Göncz Kinga miniszternek sok mindenben igaza van (MH, dec. 29.). Igaza van abban, hogy a mindenkori magyar külpolitika sikeréhez elengedhetetlen a társadalmi egyetértés. Abban is igaza van, hogy ezt szakmai és társadalmi vitában kellene elérni. S leginkább abban van igaza, hogy külkapcsolataink, külpolitikánk céljai ma sem mások, mint tizenöt éve. Külpolitikai prioritások Magyarország geopolitikai meghatározottsága nem sokat változott, szomszédaink ugyanazok maradtak, történe lmi ballasztjaink is, térségünk társadalmai is számos tartósnak tűnő problémával küzdenek – az Európai Unión belül és azon kívül egyaránt. A politikai rendszert egykét év alatt át lehet alakítani, a gazdaságit négyöt év alatt. Az emberek tudata, a társad almi közgondolkodás nemzedékek alatt változik. Ezt kellett volna tudatosítania a szocialistaszabad demokrata kormánynak, a réginek is meg az újnak is. A magyar külpolitikának 1990től tizenkét évig működtek a külpolitikai prioritásai: aktív külpolitika a "visegrádi" térségben, valamint keleti és déli irányban, aktív és kiszámítható nemzetpolitika a szomszédos országokban élő magyarokkal, aktív Európapolitika, valamint megbízható transzatlanti szövetségesi viszony. Most, hogy a miniszter ilyen szépen fel hívta a magyar közvéleményt az aktív párbeszédre, csak megkérdezhetjük: a működő és megfogalmazott prioritásokat miért kellett semmissé tenni? Miért kellett a süllyesztőbe küldeni az Országgyűlés 92 százaléka által elfogadott kedvezménytörvényt, amely elős zör hozott létre jogviszonyt a magyar állam és a kisebbségi magyarság között? Miért kellett felszámolni a határokon túli magyarokkal foglalkozó kormányzati intézményrendszert? Miért nincs aktív magyar külpolitika térségünkben, a Balkánon, Ukrajna irányában ? Miért nem vesszük komolyan elsődleges NATOszövetségesi kötelezettségünket, vagyis hogy a költségvetés két százaléka irányuljon a védelmi tárcához? Helyünk a világban az utóbbi négy és fél évben sokat romlott. 2002ben Magyarország KözépEurópa egyik é llovasa volt, a legjobb makrogazdasági mutatókkal. Az euró bevezetésének reális céldátuma 2007 volt. Most Szlovénia bevezeti az eurót, Magyarországot pedig úgy tartják számon Brüsszelben, mint amely meghamisítja makrogazdasági adatait, mert nem képes válla lásait teljesíteni. Az elmúlt négy évben a nemzetközi intézmények és a hitelminősítő intézetek átlagosan egy osztállyal lejjebb soroltak bennünket. Uniós érdekérvényesítés Ha itthon az uniót emlegetjük, az csak mint "fejőstehén" kerül szóba. Arról szól a közbeszéd, milyen csodákat hoz majd a nyolcezermilliárd forintos európai injekció. De sehol egy gondolat arról, hogyan kellene érdekeinket érvényesíteni azokon a területeken, ahol minket is súlyosan érintő közös döntések születnek (például a migrációs
