Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-17
10 – A támogatáspolitikával kapcsolatban változás, hogy az egyedi pályázatokat fokozatosan átállítják több évre szóló fejlesztési tervekre. – Ez sem újdonság, korábban is szó volt róla, hogy a pénzt kiemelt nemzeti projektekr e akarják koncentrálni. Ezzel mi is egyetértünk, mivel az eddigi kuratóriumialkuratóriumi rendszerben elaprózódott az összeg. – Mely projekteket tartják a legfontosabbnak? – A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola sorsa érdekel legi nkább bennünket. Miközben a kárpátaljai magyar lakosság aránya tizenkét százalék, a kárpátaljai állami felsőoktatásban a magyarok aránya csak hat. Addig, amíg a kárpátaljai magyar főiskolára hallgatónként ötödannyi támogatás jut, mint egy erdélyire, nem ol dódnak meg a problémák. – Az ukrán kormány is adós még az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával vagy a magyar nyelvű érettségi vizsgaközpontok felállításával. – Az egyházi ingatlanok problémája mindig is létezett, és teljesen soha nem fog megoldódni. A templomokat már 1989 – 1990 körül visszakaptuk, ma annyi történik, hogy egyegy tanács dönt a helyi paplakok visszaadásáról. Arra nem sok esélyt látok, hogy például egyházaink visszakapják a nagy értékű ingatlanjaikat, Ennél nagyobb és közvetlenebb veszél yt jelent a vizsgaközpontok kérdése. Ha ezek között nem lesz olyan, ahol magyar nyelven is lehet vizsgát tenni, azzal ellehetetlenítik a magyar iskolákat. vissza Félelem a Balkántól? Világgazdaság • 20070117 A román és a bolgár gazdaság gyors fejlődése látványosan javítja az ottani munkavállalási lehetőségeket, emiatt a két ország EUcsatlakozása után elvben aligha kell tartani jelentős migrációtól. A helyzet et azonban bonyolítja a moldovaiak, illetve a macedónok tömeges kettős állampolgársága. Bulgária és Románia január elsejei uniós csatlakozása az ott élőket általában örömmel töltötte el. A régebbi EUtagállamokban ugyanakkor érzékelhető a félelem; az ango l nyelvű sajtóban például a szervezett bűnözés jelentős megugrásával riogatnak. A két ortodox keletbalkáni országot meglehetősen bizalmatlanul várják, a középeurópai csatlakozókénál nagyobb szegénység és korrupció mellett (illetve nem kis részben ezek ha tására) különösen félnek a tömeges munkavállalási célú migrációtól. Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Királyság és Írország sem biztosítja már a korlátlan munkavállalási lehetőséget, amelyet a 2004ben belépő új EUtagországoknak még megadott. Elgondolkod tató, hogy a belépése idején még a szabad munkaerőáramlást teli torokból követelő Magyarország milyen gyorsan került át a korlátozásokat szorgalmazók és alkalmazók táborába. Első ránézésre a korlátozások nemcsak indokolatlanok, de közgazdaságilag is telje sen értelmetlenek. Románia és Bulgária az unió leggyorsabban növekvő országai közé tartozik, ráadásul az ottani növekedés szerkezete sokkal inkább munkahelyteremtő jellegű, mint a középeurópai országokban: az átfogó infrastrukturális építkezések, valamint a robbanásszerűen fejlődő idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások dinamizmusa lényegesen kedvezőbb az alacsony képzettségű munkavállalók álláslehetőségei szempontjából, mint a középeurópai gépiparcentrikus növekedés. Az alacsony bérszínvonal, a magya rországinál jobb idegennyelvismeret, valamint az irigylésre méltóan stabil makrogazdasági környezet minden bizonnyal mindkét országban a – pillanatnyilag a magyarországihoz hasonló szintű – munkanélküliség csökkenését, a kifelé irányuló migrációs nyomás r adikális enyhülését okozza. A legfrissebb felmérések szerint Magyarországnak amúgy sem kell tartania a balkáni munkavállalók tömeges megjelenésétől: a mobilitásra hajlamosabb romániai magyarok zöme már korábban eljött Magyarországra, miközben a külföldön m unkát vállaló bolgároknak elsősorban Görög, Spanyol- és Olaszország, a román migránsoknak pedig Olasz, Spanyol, Francia- és Németország a kiemelt célországa. Ráadásul az utóbbi időben – nyilván köszönhetően a kedvezőbbre forduló gazdasági és politikai k límának, valamint a látványosan javuló megélhetési lehetőségeknek – határozottan erősödik a visszavándorlás, mégpedig a korábbi drámai agyelszívás miatt aggódók örömére a fiatal, felsőfokú végzettségű rétegek között is. Ha minden ilyen rózsásnak látszik, m i végre hát az aggodalom és a bizalmatlanság? A zömmel irracionális politikai motívumok és kulturáliscivilizációs természetű szorongások mellett két racionális elem is biztosan említhető. Egyrészt a középeurópai országok jelene nyilvánvalóan figyelmeztet arra, hogy a mostani pozitív gazdasági és politikai környezet igen könnyen elromolhat: az EUcsatlakozás egyáltalán nem garancia a helyes kormányzás fennmaradására, sőt a belépés ígérete és követelményei – mint mézesmadzag és a korbács – elvesztésével ala pvető ösztönzők szűnnek meg. Ennél is komolyabb aggodalomra adhat okot, hogy mindkét országnak van egy náluknál is szegényebb, ugyanakkor instabil szomszédja, ahol igencsak jelentős a vándorlási potenciál: Macedónia, illetve Moldova. A kettős állampolgársá gi szabályoknak köszönhetően az elmúlt
