Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-16
21 hazánknak. Súlyos probléma továbbá, hogy a Külügyminisztérium vezetése a minisztereln ök szócsöveként működik, szerepe a közigazgatási munkára és a protokollfeladatok végrehajtására szorítkozik. Ilyen körülmények között lehetetlen felelős nemzetpolitikát folytatni, Göncz Kingáék becsületére legyen mondva, ezt a kifejezést nem koptatták el – merthogy száműzték szótárukból. Gyakorlatilag az unió budapesti kirendeltségeként lavíroznak ideoda, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se keresztezzék mások érdekeit. Önállóság helyett önfeladás – ma ebből áll a magyar diplomácia. Hovatovább a Gyurc sánykormány minden hivatalban töltött pillanata erről szól. A legutóbbi botrány, a kőolajszállítások ügye lerántotta a leplet a kormány légüres kommunikációjáról. Évek óta mást sem hallunk, mint hogy a szociálliberális kabinet „rendbe tette” a viszonyt Or oszországgal, aztán tessék, újévi ajándékként két kóbor csepp olaj a jutalmuk a Barátság kőolajvezetékből. Hol van ilyenkor a legendás érdekérvényesítő képesség? Moszkva drámai erővel és közérthetően jelezte, mennyire értékeli az igazodásban egyébként jele skedő magyar kormányt. Általános bajainkra azért létezik gyógyír, igaz, a receptíró több, mint hatvan éve mutatta fel a lehetséges megoldást. Az 1943as szárszói tanácskozáson Németh László részletesen kifejtette sokat vitatott harmadik utas koncepcióját. Akkor és ott az volt a lényege, hogy a német és a szovjet szimpátia ellenében léteznie kell az önálló nemzeti cselekvésnek is. Az orosz gazdasági hatalom és az atlantista kapcsolatrendszer szorításában ideoda kacsingató magyar elitnek ma sem mondhatunk má st, mint amit annak idején Németh László tanácsolt kortársainak: „Tegyük fel – mondta – , hogy van ÚjGuineában egy párt, amely azt vallja, hogy ÚjGuineának az angolokénak kell lennie. A másik szerint ÚjGuinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most f öláll valaki, és azt kérdi: Nem lehetne ÚjGuinea a pápuáké? Ez a – harmadik oldal.” Felfogni a saját út jelentőségét, nemzeti politikát folytatni nem valamifajta elméleti játszadozás, hanem a mai magyarságra váró egyik legnagyobb kihívás. A zsigeri igazod ás helyett eszméket kell kitűzni magunk elé, mert különben legyűr bennünket a kamatlábak pőre igazsága és a befektetői logika. vissza Castro és Chávez Fico bálványai Magyar Nemzet 2007. január 16. Szerző: Neszméri Sándor Felszólítás. Ján Sokol érseknek le kellene mondania tisztségéről, miután dicsérte az egykori fasiszta szlovák állam gazdasági körülményeit, valamint kifejezte nagyrabecsülését annak vezetője, Jozef Tiso előtt – jelentette ki Bárdos Gyula. A felvidéki Magy ar Koalíció Pártja frakcióvezetője szerint az egykori kommunista politikai rendőrséggel való együttműködéssel is vádolt érsek esete lehetőséget nyújt a katolikus egyháznak arra, hogy egyértelműen állást foglaljon a múlttal kapcsolatban. „Lengyelországban a z egyház megmutatta, miképp kell kezelni az ehhez hasonló helyzetet” – idézte Bárdost a felvidek.ma internetes portál. (P. I.) Robert Fico miniszterelnök árt Szlovákia nemzetközi megítélésének és jó hírének – állítja Eduard Kukan, a nyolc évig kormányzó D zurindakabinet külügyminisztere. Kukan attól tart, alapjaiban változik meg Szlovákia külpolitikai orientációja az új, nemzeti és szocialista kormány aktivitásai nyomán. Az egykori külügyminiszter annak kapcsán bírálta Fico kormányfőt, hogy a múlt héten sz emélyesen vett részt a kubai nagykövetség fogadásán, amelyet a szigetország „szocialista” forradalmának évfordulója alkalmából tartottak, s kiderült, a kormányfő a közeli hetekben hivatalos látogatásra utazik Líbiába és Venezuelába, ahol találkozik Hugo Ch ávez elnökkel is. Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője, volt külügyi államtitkár is „érthetetlennek” tartja Fico külpolitikai aktivitásait, hiszen „Szlovákia az elmúlt években arról is ismert volt, hogy elítéli a diktatúrákat, és szolidáris a politikai üldözöttekkel, mind Kubában, mind az arab világban”. Robert Fico nem reagált a bírálatokra, ellenben párttársai igen, de – egyes megfigyelők szerint – inkább ne tették volna. Dusan Caplovic, a Smer és a kormány alelnöke többek közöt t azzal védte meg a kormányfő kubai nagykövetségen tett látogatását, hogy „Fidel Castro nem is diktátor”, Boris Zala, a Smer képviselője, a parlament külügyi bizottságának elnöke pedig úgy véli, „Venezuela egy normális ország, ahol Chávez demokratikus vála sztásokon nyerte el elnöki posztját”. Boris Zalát az sem zavarja, hogy Fico szóvivője szerint a szlovák kormányfő nem fogja szóba hozni Líbiában az elítélt bolgár nővérek sorsát, mert az „Fico személyes döntése, miről fog tárgyalni partnereivel”. Ivan Mikl os, a Dzurindakormány alelnöke „felháborítónak” nevezte, hogy míg az Európai Unió minden országa Bulgária mellé állt a Líbiával folytatott vitájában, a szlovák kormányfő nem emel szót az emberi jogok mellett egy diktatúrával szemben. vissza Frakció a jobbszélen - Rasszista kijelentéseikről ismert képviselők Strasbourgban Magyar Nemzet 2007. január 16. Szerző: György Zsombor
