Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-04
21 Az összetartó rossz Magyar Hírlap 2006. december 4. Ján Slota megbukott Zsolnán, a Magyar Koalíció Pártja alig vesztet t polgármesteri, illetve képviselői helyeket – ez a szombati szlovákiai önkormányzati választás gyorsmérlege. Nem rossz, sőt. A Szlovák Nemzeti Párt elnökével igazából most nem foglalkoznánk, kajánkodhatnánk egy sort, de minek, amúgy is hallunk még majd róla eleget, megváltozni aligha fog, még az sem zárható ki, hogy a jövőben többet tud törődni azzal, miként kellene tankkal menni Budapestre. Az MKP eredményénél azonban érdemes egy pillanatra megállni. Érdekes ugyanis, hogy még a párt elnöke szerint is felülmúlták azt, amire számítottak, márpedig politikai vezetők nem ilyesmiket szoktak mondani egy viszonylag sikeres választás után. Az aggódás egyébként jogos volt: a szlovákiai közhangulat nem az ellenzékben lévő pártoknak kedvez, Robert Fico Smerje kita rtóan a legnépszerűbb, nem pálfordulás, inkább pragmatizmus lett volna, ha a magyarok is úgy gondolják, településüknek az a jó, ha a vezetője nem megy szembe a kormánnyal. Emellett valószínűleg sokan fájlalták a megállapodásokat is, amelyeket a kisebbségi párt kötött néhány helyen. Mert más az, amikor az ember saját maga gondolkodik gyakorlatiasan, és megint más, ha saját pártjától lát ilyesmit, miközben vezetőitől rendszerint nagyon karakán nyilatkozatokat hall. Nem beszélve arról, hogy minél hosszabb idej e van demokratikus rend egy országban, annál kevesebbet számít a jelöltek nemzetisége, s előtérbe kerülnek, főleg önkormányzati választásoknál, a képességek. De úgy tűnik, hogy mindezt felülírta valami. És az a nagy kérdés: mi? A szlovákiai magyarok – ki derült az eredményekből, illetve az ezek alakulásában a magyarok lakta településeken döntő szerepet játszó magas részvételi arányból – úgy viselkedtek, ahogy a kisebbségben élők akkor viselkednek, amikor dühösek, vagy veszélyben érzik magukat. És ha a már említett Slota kijelentéseit, a magyarveréseket, Malina Hedvig máig tisztázatlan esetét, Fico és csapata viselkedését, legutóbb pedig az önkormányzatok támogatásának őket hátrányosan érintő módosítását nézzük, nos, akkor kétségtelenül indokolt a düh is meg akár e veszélyérzet is. Örülünk tehát az MKP jó eredményének, de azért nyugodtabbak lennénk, ha ez nem ilyesmin múlna. vissza Választást nyert, miután halálhírét terjesztették - Dunaszerdahely régiúj polgármestere egye bek mellett tehetséges diákokat segítő alap létrehozását tervezi Magyar Nemzet 2006. december 4. Szerző: Neszméri Sándor A Csallóköz szíveként ismert Dunaszerdahely városát a szombati helyhatósági választások után is a Magyar Koalíció Pártja (MKP) irányí tja, az önkormányzati testület munkáját pedig az a Pázmány Péter vezeti, akit immár negyedik alkalommal választottak városvezetővé a dunaszerdahelyiek. Nem lenne ebben semmi meglepő, ha nem ebben a városban lett volna az egyik legdurvább választási kampány , amely során a választások napján Pázmány Péter halálhírét is terjesztették ellenlábasai, hogy elbizonytalanítsák az MKP jelöltjének a támogatóit, esetleg az ellenfélre szavazzanak a polgárok. A siker hátteréről kérdeztük az újraválasztott polgármestert. Hogyan értékeli a szombati választások eredményét, s miként élte meg a választási kampányt, amely során meglehetősen sok támadás érte önt és az önkormányzat eddigi tevékenységét? – Előbb talán a kampányról… Azt tudtam, hogy nagyon kemény ellenfeleim vanna k, és nekik semmi nem lesz drága, hiszen már hetekkel a törvény által megszabott kampányidő előtt óriásplakátok tucatjai lepték el városunkat és környékét, amelyek nemcsak az önkormányzat és az általam vezetett városi hivatal munkáját kérdőjelezték meg, ha nem családomat, személyemet is súlyos, alaptalan vádakkal illették. Ennek ellenére sem hittem volna, hogy a kampánycsendben, sőt a választások napján holmi demokráciaközpont nevében smsek ezreit küldik szét, hogy az „egyetlen demokratikus és helyes dönté st” meghozva ellenfelemre szavazzanak az emberek, a választások délutánján pedig azt híresztelték rólam, hogy szívinfarktust kaptam, élet és halál között vagyok, nem érdemes rám szavazni. Tudom, nem illik olyan szót használni, hogy aljasság, de most úgy ér zem, az ilyen „kampányfogás” ennél súlyosabb jelzőt is megérdemelne. A választások eredményével elégedett vagyok, a polgárok bizonyították, képesek mérlegelni tizenkét év munkájának az eredményét, s az elért sikerek alapján arra a folytonosságra
