Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-30
17 Amikor például az ellenzékiek a civil szervezeteknek juttatott összegeket kevesellték, fel sem merült a kormánypártiakban, hogy azt mondják: a civil (nemzetközi terminológiával nem kormányzati) szervezetek a lényegüknél fogva függetlenek az államtól, ezért nem gondoljuk, hogy továbbra is az államnak kellene finanszíroznia őket. Pedig már egy évtizede azt keresték a pártok, hogyan l ehetne megszüntetni a civil szervezetek pénzügyi függését az államtól. Erre találtuk ki 1996ban az 1 százalékos rendszert, de a Medgyessykormány idején létrehozták a "nemzeti civil alapot" azoknak az állami finanszírozására, akiknek az adózók nem juttatt ak az 1 százalékokból. Mégis változatlanul állami feladatnak tekintik a civil szervezetek finanszírozását. Az ellenzékiek keveslik a művészeti oktatás támogatását, a kormánypártiak védik a betervezett összegeket. Senki sem teszi fel a kérdést, valóban ugy anúgy állami feladate a zeneoktatás, mint az általános és középiskolák fenntartása. A kormány rászánta magát a felsőoktatási tandíj bevezetésére, amit óvatosan úgy ad elő, hogy ez pótlólagos bevétel az egyetemeknek, nem a költségvetési finanszírozás kivá ltása. Nem teszi fel a kérdést, hogy továbbra is állami feladatnak tekintie a felsőoktatást, vagy változtat ezen, s a felsőoktatást az állami és magánszféra közös terrénumának tartja, ahol a finanszírozásban is részben magánforrással kell kiváltani az áll amit. Régi a vita az egyházak költségvetési támogatásáról. Már az 1991es ingatlanvisszaadási törvényben is szerepelt egy utalás az egyházfinanszírozás átalakítására, állam és egyház elválasztásának pénzügyi megalapozására. A vatikáni megállapodásban új kompromisszum született a katolikus egyház és a magyar állam között, ami alapján preferált finanszírozást kaptak más egyházak közcélú intézményei is. A hitéleti tevékenységet viszont a második 1 százalékokból kellene finanszírozni, amelyek kiegészítésére az állam 2001ig adott garanciát, de azóta még növelte is a kiegészítéseket. A költségvetés most sem kérdőjelezte meg a kialakult helyzetet, miután a kormányfő által felkért különbizottság lényegében arra jutott, hogy a társadalmi béke érdekében legjobb, h a nem történik érdemi változás a vatikáni szerződés megítélésében. Néhány hete olyasmiről írtak az újságok, hogy a gazdasági tárca a 65 éven felüliek ingyenes utazásának felülvizsgálatával foglalkozik. A kormány gyorsan cáfolt: legfeljebb azon gondolkozna k, hogy az ingyenes utazások számbavételéhez vezetnének be névleges árú jegyeket az időseknek. Vajon tényleg állami feladat az idősek tömegközlekedésének finanszírozása? Vajon örökre szól a Horn Gyula által meggondolatlanul kiterjesztett, alacsony és magas jövedelmű időseket egyaránt megillető kedvezmény? Csak a leginkább nyilvánvaló példákat említettem, ezek sora jóval nagyobb összegű tételekkel is folytatható lenne. Úgy tűnik, az államreform egyelőre csak annyit jelent, hogy változatlan terjedelmű állami feladatok finanszírozásába megpróbálják fokozottan bevonni a lakosság erőforrásait. Erről szól a tandíj, a vizitdíj, a háztartásbeliekre kivetendő egészségbiztosítási járulék. Több területen - elsősorban az egészségügyben - új érdekeltségi rendszerektől, szervezeti megoldásoktól várják az állami feladatok hatékonyabb ellátását, ami persze helyes. Az azonban mintha fel sem merülne a kormányban, hogy szűkíteni kellene azt a kört, amiért a gondoskodó állam egyáltalán felelősséget vállal. Hogy nem mindennek ke ll állami feladatnak lennie, amire igény van a társadalomban, és önmagában véve jó dolog. Holott ennek a felismerésével kezdődne a valódi államreform. vissza BAUER TAMÁS (A szerző közgazdász, volt SZDSZes országgyűlési képvi selő) Távozik a kolozsvári tudományegyetem két magyar rektorhelyettese dunatv.hu/Független Hírügynökség, • 2006. november 29. 22:51 A kolozsvári BabesBolyai Egyetemen szerdán bejelentette lemondását a két magyar rektorhelyettes, tiltakozásul azért, mert a kéttannyelvű egyetem elbocsátott két magyar oktatót, akik megpróbálták az épületben kihelyezni a román tájékoztató feliratok magyar fordításait. Nagy László és Salat Levente az egyetemi vezetőség önkényes döntéshozatali mechanizmusával indokolta lem ondását. Helyüket - a magyar tagozat irányítását - ideiglenesen egy öttagú bizottság veszi át.
