Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
23 Weber közölte: jogellenes a jelöltek kiválasztási eljárása, ezért a tegnapi meghallgatáson nem vett részt. Romániának az EU regionális bizottságába is képviselőket kell delegál nia. Ebben a konzultatív testületben a tagországok regionális és helyi hatóságainak képviselői vesznek részt. A jelölés joga a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségét, a Romániai Municípiumok Szövetségét, a Romániai Városok Szövetségét, a Romániai Kö zségek Szövetségét és a román kormányt illeti meg. vissza Ioan Stanomir: Decentralizáció, regionalizáció, föderalizmus: érvek egy etnikumfeletti vitához Transindex.ro [2.11.2006] „A magyar kisebbség képtelennek tűnik e gy olyan intézményi projekt kidolgozására, amelynek nincs tüntetően etnikai színezete.” Markó Béla RMDSZelnök szeptember 23án kijelentette: “területi autonómiára van szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy magunk döntsünk költségvetési kérdésekben, és a zt is, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé váljon” Úgy tűnt, hogy az RMDSZvezetők utóbbi időszakban tett kijelentései felélesztették a hazai nyilvánosságban az alkotmányos fejlődés romániai kezdeteit uraló kollektív félelmeket. Az enklavizá ció emlegetésétől az elszakadás kockázatáig a bukaresti vezetés és a politikai pártok reakciója érzelmi alapon történt. A másik oldalon, a Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ közti szakadás által megviselt magyar kisebbség képtelennek tűnik egy olyan in tézményi projekt kidolgozására, amelynek nincs tüntetően etnikai színezete. A nemzeti szenvedélyek ütköznek, nem a kidolgozott, jövőbe mutató elképzelések. A diskurzusbeli holtpont a forradalom után hagyománnyá vált párbeszédhiányt tükrözi: a székely köz össég által szervezett rendezvények csak felerősítették azt a benyomást, hogy a decentralizáció és a helyi autonómia rendszerének kritikai elemzése fatálisan találkozik az egykori székely székek, valamint a Magyar Autonóm Tartomány utáni nosztalgiával. A z intellektuális felépítmény törékenysége közös nevezője a jelenlegi összes parlamenti pártnak, etnikai támogatásuktól függetlenül. Az alternatívát csak a közjog és az alkotmány kínálta megoldásokhoz való világos és szenvedélymentes viszonyulás fogalmaiban lehet elképzelni, egy alapvető célkitűzés elérése érdekében, ez pedig egy hatékony és közösségközeli önkormányzati keret létrejötte. Alkotmány, helyi autonómia és diverzitás Az ország hatályos alkotmánya messze nem volt az ideális eszköz egy romániai közigazgatási modell megszületéséhez: minden jelenleg érezhető korlátjával együtt Románia alkotmányának az a történelmi érdeme, hogy elismerte az etnikai diverzitás elvét, és ezt megpróbálta beépíteni a helyi autonómiába. Innen ered a hazai etnikumközi tár gyalások sajátossága, a magyar közösség és a többség közti súlyos feszültségek kérdésének kerülése az utóbbi évtizedben. Az etnikai diverzitást az alkotmánynak az a szándéka garantálja, hogy átírja ezt az elvet összhangban azzal, hogy a nemzetiségek mind egyike szabadon ápolhatja identitását, minden szempontból. Az anyanyelvű képzés esélyét kínáló oktatási rendszer megjelenése, a képviselőházi mandátum biztosítása hivatalból a nemzeti kisebbségek egy képviselőjének, az anyanyelvhasználat lehetősége az igaz ságszolgáltatásban és a közigazgatásban – ezek mind ebből a jelenlegi alaptörvényt megalapozó premisszából erednek intézményesen. Az etnikai asszimiláció/tisztogatás elfogadhatatlan a jogállamban. A román államnak nem lehet célja a helyi vagy regionáli s etnikai egyensúly megbontását szolgáló politikák kidolgozása. Jóval kényesebbnek bizonyult a diverzitás elvének a helyi autonómia mechanizmusához viszonyítása. Egy egységes decentralizációs keret létezésének célja azoknak a feltételeknek a megteremtése v olt, amelyek révén egyenlően gyakorolható az önrendelkezési jog, területtől és nemzetiségtől függetlenül.
