Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-25
14 pillanatnyilag lezárult. Amit akartam, elmondtam. Azt hiszem, hogy ha a mondataimat nem forgatják ki eredeti értelmükből, azok jövőálló mondatok. - Mi következik ezután? - Ami engem illet, elnökké nt, mint korábban is, a legjobb tudásom szerint az ország javára dolgozom. Sosem hagytam kétséget afelől, hogy sürgetem és támogatom az államháztartás rendbetételét. - Az államháztartás rendbehozatala nem megoldás a morális válságra. - A megoldás kulcsa a parlamentben van. - A kulcs ott van, de hol a zár? - Parlamenti demokráciában élünk. Nagy örömmel segédkeztem annak idején ennek létrehozásában, és továbbra is ez az ideálom. A megoldás iránya tehát az, hogy a jogállamban való bizalmat kell visszaáll ítani. Bármily csábító is az a látszat, hogy a politikában két gigász személyes harca folyik, nem erről van szó: az intézményekben kell bízni. Ennek legsürgetőbb próbája az október 23án történt rendőri túlkapások jogállami kivizsgálása. Továbbá: a normáli s parlamenti működésnek helyre kell állnia. A kivonulás egy parlamenti ülésteremből kivételes intézmény, aminek megvan a maga súlya és jelentősége. Ha az ellenzék ezt napi gyakorlattá teszi, akkor ettől a kivételes intézménytől fosztja meg magát, sőt mindk ét oldalt. A kormánypárti frakcióknak pedig nagyobb erővel kell megvalósítaniuk a hatalommegosztás klasszikus elveit, például azt, hogy a törvényhozó hatalom ellenőrzi is a végrehajtó hatalmat. Nagyon is aktuálissá vált, amit az Országgyűlés alakuló ülésén mondtam a fékek és ellensúlyok fontosságáról az államszervezetben. - Nagyon emelt szinten fogalmaz. Egyelőre ott tartunk, hogy hatalom és ellenzéke között nincs beszélő viszony. - A politikai aréna, azaz a színház első vonala mögött, szakkérdésekben az ért van. A beszédmód, a kommunikáció viszont valóban elválaszthatatlan a tartalomtól. A jogállamnak megfelelő kifejezésmódja is van. Ennek hiánya nemcsak jelezheti a tartalmi problémákat, hanem el is mélyítheti azokat. Csak egyetlen példa: a budapesti rend őrfőkapitány olyan hangot használt október 23a után, amely a Kádárrendszer hangja. Ilyet nem hallottam 16 éve. Nyugalomra van szükség, de ennek nem a félelem némaságán, hanem a bizalmon kell alapulnia. Sokunk élménye, hogy a rendszerváltás után elmúlt a rossz érzésünk a rendőrökkel kapcsolatban. Ennek így is kell maradnia. Olyat nem lehet mondani, hogy valaki rossz időben rossz helyen volt. - Milyen érzésekkel nézte ön a televízióban az MTV ostromát? - Kétségbeesetten. Félelmetes volt az a társaság, am ely minden normán kívül helyezte magát, és félelmetes volt a rendőrök magárahagyatottsága is. - Nem lett volna jó, ha az MTV ostroma utáni beszédében azt mondja, érti a tüntetők fölháborodását, de a csőcselék rájuk települt, ezért menjen mindenki haza, h iszen azért van a demokratikus intézményrendszer, hogy az ilyen helyzetet kezelni legyen képes? - Rögtön megszólaltam, és én mondtam ki először, hogy azok az emberek bűnözők. Azonnal tiltakoztam az ellen is, hogy az 56os hősökhöz hasonlítsák magukat. - Miért nem mondta az embereknek, hogy menjenek haza? - Azt mondtam, hogy a törvénysértésekkel szemben a legszigorúbban fel kell lépni, az államnak meg kell védenie az állampolgárait és intézményeit. Azonban a történteket nem lehet a Kossuth térre, s az az on belül is a hangadóvá vált 100150 emberre szűkíteni. Nem lehet kétségbe vonni, hogy vannak, voltak békés tüntetők országszerte. Akik valóban azért mentek az utcára, hogy a fölháborodásuknak az alkotmányos lehetőségek keretében hangot adjanak. Az ő jogai kat az államnak garantálnia kell. - Nem bizonytalanodott el akkor, amikor néhány órával az első, a morális válságot kimondó, és lényegében a miniszterelnök lemondását sürgető beszédét követő éjszakán megostromolták az MTVt? - Abszurd feltételezés, hogy a kettő között bármilyen kapcsolat lehet. És pontosítsunk: én nyilvános beismerést vártam a miniszterelnöktől. - Nem feltételeztünk kapcsolatot. Azt kérdeztük: járte mindez valamifajta belső bizonytalansággal?
