Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-24
27 azóta sem tett ennek eleget. És akkor mi az a törvény, aminek a magyar feliratok ellentmondanak? A vezetőség nem akarása? Mikor emelték azt törvényerőre? Elárulok valamit: az első perctől kezdve nyil vánvaló volt, hogy a valódi multikulturalitásért, az önálló karokért, a Bolyai Egyetemért folyó harcnak egyetlen veszélye van, egyetlen mód, amellyel (mint már volt rá példa) megbuktathatják az ügyet: ha agyonhallgatják azt, ha szőnyeg alá seperik a kérdés t. És ezt most már ki merem mondani, le merem írni, ugyanis ez a veszély mint olyan megszűnt. A BBTE vezetősége napnál világosabban bebizonyította, hogy erre képtelen, hogy minden ragyogó koponya, titulus és hírnév dacára nem képes arra, hogy értelmes dö ntéseket hozzon. Ezt a vezetőséget nyugodtan lehet provokálni: a lehető legbutább módon fog reagálni. Lehet partizánakciókat kezdeményezni: hazugsággal, erőszakkal, paranoid kapkodással fog válaszolni. És ami talán a legfontosabb: egész komoly hangerővel l ehet hangoztatni az igazságot, mert a túloldalon az értelmes érvek elfogytak, csak a lökdösődés, az ajtók bezárása, és a mosolygós mesemondó néni maradt, aki állítja, hogy az ajtó nyitva van. Sőt: a szó szoros értelmében kényszerhelyzetben vannak: ha Hantz Pétert kirúgják, vagy bármi módon fellépnek ellene, mártírt faragnak belőle, ez is nekik árt, és a BKB ügyének használ. Egy út van csupán: le kell ülni tárgyalni, a kéréseket és igényeket meghallgatni. Minden egyéb lépés rossz. És ez a helyzet a BKB nagy győzelme. A magyar nyelvű táblák eltűntek ugyan, de cserében beállt ez a nem remélt állapot, úgyhogy Hantz Péternek én ma csak gratulálni tudok. Furán csinálta, nem a megszokott módszerekkel, talán kissé vulgárisan, olykor mármár szabálytalanul, mondhatni : fizikus módra, de okosan csinálta, és ami a legfontosabb: megcsinálta. vissza Ezzel szemben - Táblaháború. Minek? Transindex.ro [23.11.2006] Szerző: Ádám Gábor A marosvásárhelyi METRO hipermarketet már a 2004es megny itásakor román- és magyar nyelvű tájékoztató és eligazító feliratokkal látták el. Ez az a város, amelyben felefele arányban élnek románok és magyarok. 1990 márciusában a két etnikum a kétnyelvű feliratok ürügyén került véres összetűzésbe. Vegyük Kolo zsvárt. 2005ben a Selgros, majd egy évvel később a Cora bevásárlóközpont üdvözli látogatóit több nyelven, többek között magyarul is. Kolozsvárt 12 évig egy Gheorghe Funar nevű politikus “vezetette”, itt a legutóbbi népszámlálás szerint a magyarság aránya 20% alá csökkent. Zsombolyán, Temes megyében, a román többségű lakosság magyar, ráadásul RMDSZes polgármestert választott, egymásután két alkalommal is. És Szeben… A fenti multinacionális cégek úgy gondolhatják, hogy a magyar anyanyelvű vásárló a gesztu sok révén megszólítottnak érezheti magát, a magyar nyelvű táblákat olvasva szívesen és esetleg gyakrabban tér vissza, netalán jobb kedvvel akár többet is vásárol. És minden valószínűség szerint helyesen gondolják, bár az üzleti sikerükhöz elsősorban a jól kiválasztott árpolitika fog hozzájárulni. Ennek ellenére erre a részletre is kiterjedt a figyelmük. Lehet, hogy ezek a multinacionális céget nem is tudatosították, hogy üzleti indíttatású gesztusukkal egy időben az (etnokulturális) méltányosság biztosítá sa terén is előreléptek. Szerencsénk volt mindannyiunknak, magyaroknak és románoknak egyaránt, hogy nem alakult valahol egy Hipermarket Magyarul Kezdeményező Bizottság (HMKB), másrészt hogy a fent említett cégek vezetői nem olyan emberek, akik úgy gondol ják, hogy Romániában “román kenyeret eszünk”. Miért a szarkazmus? Mert úgy gondolom, nem az a cél, hogy mindenáron kitegyük a kétnyelvű táblákat. A dolgok természetes menete az, hogy ezek az igen fontos kommunikációs- és méltányosságot jelentő eszközök, demokratikus berendezkedés körülményei között, előbb vagy utóbb, de megjelennek. Lehet, hogy a magánszférában – az üzleti érdektől vezérelve – előbb, mint a közigazgatásban, de hát átéltük mindannyian: a mobiltelefonszolgáltatónál sokkal kedvesebben és türelmesebben szolgáltak ki, mindjárt a