Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-22
10 Szomszédvárban Magyar Hírlap • 2006.11.22. Az évfolyamon Macska, vagyis Jóska volt az élet császára. Nemcsak azért, mert elegánsan "csajozós" piros Zaporo zsecén járt a főiskolára, hanem azért is, mert mindig volt pénze egy rundó sörre. Hogy honnan, az már az első félév végén kiderült. Hétvégeken ugyanis átrándult Romániába. A kocsi ilyenkor áruszállító kombivá alakult, és megtöltötte torontáli szőnyeggel. N em tudni, miként csúszott át a határon a temérdek összegöngyölt szőnyeg – persze dehogyisnem tudtuk: egy karton arany Kent cigaretta volt a "belépő" – , de a hétfői első előadásra mindig visszatért. Akkor már szépen kikészített szőrmékkel volt tele az autó… Az újkori cserekereskedelem – a seftelés – remekül működött évekig. A szőnyegből később Amo szappan, majd farmer lett, mert az igények ott is viszonylag gyorsan változtak, ez azonban csak részletkérdés, a hiánygazdálkodás mindig kiváló lehetőséget nyújto tt a szunnyadozó kereskedelmi véna élénküléséhez. Macska időközben nagyvállalkozó lett, a két volt szocialista állam kapcsolatai pedig átalakultak. Az egykori KGSTországok hiánygazdaságát felváltotta a piacgazdaság – de fura módon azért a feketekeresked elem is virágzott. Az olcsó benzin, a csempészett cigaretta még a legutóbbi időkben is sorban állást okozott a határokon, s persze nem kevesen voltak azok, akik nem a napi megélhetési gondjaik enyhítésére ingáztak a két ország között, hanem nagyipari módsz erekkel és eszközökkel – és nem pöfögő Zaporozseccel – sefteltek. Ez a közös múlt azonban biztos nem lesz beszédtéma a holnap Kolozsvárott kezdődő román – magyar üzleti fórumon. Annál inkább a két ország közötti gazdasági kapcsolatok – már csak azért is, m ert keleti szomszédunk heteken belül az unió tagja lesz. A rég várt és sokak által egészen a közelmúltig megkérdőjelezett tagsága eléréséért Magyarország sokat tett, egyesek kifejezetten állítják: Románia hazánk "hátán" kapaszkodott fel a grádicsra. Ha más ért nem, már ezért is érdekes lesz áttekinteni az elkövetkező időszak lehetőségeit. A román gazdaság most valóban lüktet. A növekedés üteme a magyarországi dupláját is eléri, csúcsra jár a feldolgozó- és az építőipar, az útépítések folyamatban vannak, a k ülföldi cégek évente már eddig is több milliárd eurót fektettek be. De nemcsak onnan dől a pénz! Tízmilliárd eurót is meghaladja évente az átutalások összege. Ennyit küld haza a NyugatEurópában dolgozó hárommillió román állampolgár – s ez külön lökést ad a fogyasztásnak és a kisvállalkozásoknak is. Az olcsó munkaerő miatt pedig egyremásra települnek Romániába az összeszerelő üzemek és gyárak. A nagy kérdés most az, hogy mi történik a vámkorlátok lebomlása után, merre fejlődik a román gazdaság, s ezzel ö sszefüggésben miként alakulnak a magyar – román gazdasági kapcsolatok. Az már biztos, hogy a kis- és középvállalatok szintjén tovább erősödik a kooperáció. A magyar vállalkozók ugyanis már évekkel ezelőtt felfedezték Romániát, s ma már több mint hatezer magy ar tulajdonban levő cég működik ott, s jól jövedelmez a beruházott magyar tőke is. A magyar regionális multik is jó tapasztalatokkal rendelkeznek: a Molnak száztíz töltőállomása működik az országban, az OTP hálózata tovább fejlődik, az MKB pedig néhány hét tel ezelőtt vásárolt meg egy romániai bankot. Vagyis a kicsik és a nagyok egyaránt megtalálják a közös érdeket, és elégedettek az eddigi eredményekkel. Most azonban új korszak következik, hiszen azok a nyugateurópai cégek is belépnek a román piacra, ame lyek eddig tartózkodók voltak. Ez nagy lehetőség Romániának, noha nem éppen veszélytelen fejlemény. Éppen a magyar példák intenek megfontoltságra, pontosabban a privatizáció és a piaci szabályozás körültekintő alkalmazására. A külföldi nagytőkének még a sz omszédvár "bekebelezése" sem jelent megoldhatatlan feladatot, így teljes iparágak szűnhetnek meg egyegy meggondolatlan döntés következtében. A magyar tapasztalatok és a magyar vállalkozások e téren is segítséget nyújthatnak, s erről vélhetően nem feledk eznek majd meg január elseje után sem. A buktatókat persze tanácskozásokkal és konferenciákkal nem lehet elkerülni, a szünetekben és a fehér asztal mellett viszont olyan üzleti kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek hatásosabbak minden tankönyvnél és előadásn ál. vissza Szakonyi Péter újságíró
