Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-15
32 Olyan ez tehát, mint a szervezet immunrendszere: működnie kell, hogy a nagyobb rossztól megvédjen bennünket. S bár az elmúlt 17 év vizsgálatakor ebben a témakörben is meg kell állapítanunk, hogy sok elképzelésünk nem valósult meg, a tárgyszerű ért ékeléskor azt is elmondhatjuk, hogy sok olyan kérdésben sikerült jelentős előrehaladást elérnünk, amely az 1989 előtti állapotokban elképzelhetetlen volt. Az intézményrendszer kiépítésében előreléptünk: sok új iskolánk alakult, egyetemünk van, színházaink megerősödtek, fejlődtek, múzeumaink gazdagodtak, új intézményeink jöttek létre. A helyi önkormányzatok jelentős autonómiát kaptak, megyei önkormányzatok alakultak, a falvak, városok szervezkedése szabadabb, a vezetőik ügyességén, rátermettségén sokkal több múlik, mint 89 előtt. A nyelvi jogok terén bizonyos kérdésekben sikerült előrelépnünk, más esetekben (főleg a magyar nyelv közterületeken való megjelenítése terén) sajnos visszarendeződésnek lehetünk szemtanúi. A kisebbségi szférában megjelenő pénzcsomag is jelentősen megnőtt, szlovákiai, de magyarországi és EUs forrásokból is. A menedzserek minőségén e téren is rendkívül sok múlik, mint ahogy sok múlik a politikai éleslátáson és a taktikai érzéken is. A könyvkiadás és a média területén a lehetőségek ugrá sszerűen nőttek meg. A másik oldalon el kell ismernünk, hogy nem találtuk meg a népességfogyás hatékony elleneszközét, sok esetben az érdekcsoportok küzdelmének civilizált formáját, az érdektelenség ellenszerét, a lelki félelmek, bizonytalanságok feloldásá t. Az emberi- és kisebbségi jogok érvényesítése egyébként iskolaterülete annak, hogy az írott jogok keveset érnek, ha a polgárok nem igénylik azok érvényesítését. Ezen a ponton talán nem árt néhány nem konvencionális mondatot megfogalmazni az autonómiákr ól is. Sok beszélgetés alkalmával találkoztam olyan nézettel, hogy minden problémánk oka (Trianonon túl) az autonómiák hiánya Szlovákiában. A különböző autonómiaformák valóban komoly garanciákat jelenthetnek egy kisebbség túlélése számára, ám csak akkor, h a az illető kisebbség kellő intelligenciával tudja működtetni azokat. Márpedig ha az elmúlt 17 év történéseit őszintén megvizsgáljuk, azt is látnunk kell, hogy közösségünkben is megjelentek azok az érdekellentétek, amelyek jelentős energiákat vonnak el a k özösségi érdekérvényesítéstől. Igen, az elmúlt 17 év szabadabb játékszabályai azt is eredményezték, hogy megjelentek tájainkon a szlovákiai magyar vállalkozómilliomosok, megjelentek magyar gazdasági vállalkozások is. A probléma ott van velük, hogy nem lát ni, esetleges sikerükből a közösség is profitált volna. Dunaszerdahely, Komárom, Királyhelmec városaiban és régióiban abszolút többségünk van, az elmúlt 4 évben Nyitra megye önkormányzatában is abszolút többségünk volt. Jól tudtuk működtetni ezeket a – de facto – autonómiákat? Miért vesztettünk a parlamenti választások alkalmával is a legtöbb szavazatot épp azokban a régiókban, amelyekben a saját kezünkben volt a döntések lehetősége? Erről a témáról sokat kell még gondolkodnunk, mert a jövendő fejlődés ügy ében ez az egyik legnagyobb kockázat. Ha tényleg európai értelemben felnőtt és felelős közösséggé szeretnénk válni, akkor meg kell tanulnunk azt is, hol van az a határ, amikor a saját és csoportérdekeinket nem szabad a közösség rovására érvényesíteni. Ha p edig ezt nem tudjuk megtanulni, egymás közt is olyan játékszabályokat kell hoznunk, amelyek mindenkit megtanítanak erre. Amennyiben ezt nem tudatosítjuk, akkor majd azt kell megtapasztalnunk, hogy ennek híján egyetlen autonómia sem lesz – nem lehet – működ őképes. A kultúra, bár megszabadult az ideológiai béklyóktól, szabad és autonóm, összességében több pénzt is kap, mint 89 előtt, mégsem lakta be igazán a 89 utáni állapotokat. Mivel az ágazat diverzitása okán nincsenek igazán preferenciák, szubjektíve több a kulturális szféra elégedetlen eleme, mint volt az elmúlt rendszerben. A teljesítmény hatékonysága ezen a területen a legnehezebben mérhető, így nem csoda, hogy sokakban ott lakozik vagy a mellőzöttség, vagy a nem kellő megbecsültség érzése. Ezen a probl émán azonban a politika nem fog tudni segíteni, azt a kultúra „kitermelőinek” a kultúra „fogyasztóival” kell egyensúlyba hozniuk. Eszenciája e problémának a könyvkiadás: e téren soha akkora tőke nem mozdult meg, mint manapság, soha ennyi könyv nem került k iadásra, és – paradox módon – anyagi szempontból soha ennyire nem volt nehezen elérhető a könyv mint termék, mint az intellektuális szükségletek kielégítője. Gazdaság Visszatérve a 89 utáni történések taglalásához a következő fontos téma, amelyet értéke lnünk kell, a gazdaság. Összességében azt kell megállapítanunk, hogy a gazdaság szintén alapvető változásokon ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben, s ma mind az országnak, mind a középkeleteurópai térségnek működőképes, a világgazdaság irányában ko mpatibilis gazdasága van. Három probléma persze megjelent eme átalakulási folyamat során is, amelyek bizonyos fokig még ma is befolyásolják az emberek véleményét a gazdaság átalakításáról. Az első az a tény, hogy 1989 után senkinek nem volt használható elk épzelése arról, hogyan lehet a leghatékonyabban, a legkisebb veszteségekkel egy központilag irányított gazdaságot piacgazdasággá visszaalakítani. Államosítani
