Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-15
17 kisebbségi üg yekre politikai fontosságot biztosítana az általa vezetett tárcának. Az EP szocialista frakciójában elégedetlenséget szült, hogy Orbant viszonylag jelentéktelen feladatkörrel bízták meg – számolt be Corlatean. Hozzátette: az európai szocialisták elsősorban azt sérelmezik, hogy viszonylag elenyésző fontosságú tárca – mint amilyen a többnyelvűségé – létrehozására kell pénzt áldozni. „Jó lenne, ha a kezdeményezés sikeréért a kormánypártok is megpróbálnának közbenjárni azoknál az európai parlamenti alakulatokná l, amelyekhez tartoznak, hiszen ez Romániát hozná kedvezőbb helyzetbe” – érvelt Corlatean. Leonard Orban vizsgatételei Az Európai Bizottság tervei szerint Leonard Orban feladatköre magában foglalja többek között a fordítási ügyeket, az Európai Unió hivat alos kiadványaival foglalkozó hivatalt, és a kisebbségek nyelvhasználatáért felelős. A szakkört Jan Figel szlovákiai EUbiztos tárcájából faragták le, aki eddig az oktatási, nevelési, kulturális és többnyelvűségi problémákkal foglalkozott. Az EP bizottsága i már összeállították azokat a kérdéseket, amelyekre Orbannak a november 27ei meghallgatáson kell válaszolnia. A kérdések között szerepel, hogy a többnyelvűségnek milyen szerepe van a kisebbségek jogainak védelmében, és hogy a többnyelvűség mennyiben já rul hozzá az EU egyik célkitűzése, az interkulturális párbeszéd megteremtéséhez. Ezek mellett Orbannak vázolnia kell azokat a programokat, amelyeket elindítani szándékozik azért, hogy megvalósuljon az az elképzelés, hogy az unióban anyanyelvén kívül minden ki beszéljen még két idegen nyelvet. A meghallgatáson olyan általánosabb problémákról is beszélnie kell, mint az Európai Unió alkotmányának elfogadása vagy az uniós gazdaságpolitika és a többnyelvűség összefüggései. vissza Far cádi Botond, Krónika Míg állni látszék... Krónika • 20061115 A román – magyar közös kormányülés előtt a helyzet sok szempontból ugyanaz, mint a tavaly októberi első – akkor „történelminek ” kikiáltott – ülésezés előtt. Nagy költőnk híres sorát parafrazálva pedig e helyzet a következő: míg állni látszik a megbékélés ideje, a fejlesztés szekere halad. Valóban, olyan fontos kérdések kerülnek a napirendre – így a határátlépés egyszerűsítése, k özös területfejlesztési projektek, a verespataki beruházás régóta húzódó kérdése, az északmagyarországi térséget Máramarossal összekötő, szatmári – nagybányai gyorsforgalmi út megépítésének terve – , amelyek inkább a két ország összehangolt fejlesztéséről sz ólnak, és nem a két nép megbékéléséről. És még kevésbé a Románián belüli magyarromán történelmi kiegyezésről - még akkor sem, ha a javaslatok közt szerepel például a francianémet megbékélés logikáját idéző, történelemkönyvösszehangolási program. Megleh et, ez most a történelem logikája. Meglehet, hogy az 1996ban megkötött románmagyar alapszerződés alakította ki azt a viszonyt, amelyben Románia és Magyarország kapcsolata az európai integrációs versenynek, majd az európai térség nagyobb, határokon átível ő problematikájának rendelődött alá. De nem lehet megkerülni a kérdést, hogy mikor alakul ki az új európai - vagyis az Európai Unión belüli - helykeresésben és teremtésben az a helyzet, amelyben ismét előtérbe kerül a két ország közötti viszony alaptézise . Az, hogy Románia és Magyarország viszonyát alapvetően a Románián belüli románmagyar viszony rendezi. És nem lehet feledni, hogy e helyzet nem magától érik be, fejlesztési tervek összehangolásának eredményeképp, hanem annak nyomán, hogy a kérdés politika i súlyát nem rejtik hamis prioritások mögé. A románmagyar kormányülés történeti jelentőségének igazi mércéje: elrejtie avagy megmutatja, mi a románmagyar viszony alapkérdése? A fejlesztés összehangolt tervei lehetnek ugyan eszközei a megbékélésnek, de h elyettesítői, pótlékai semmiképp sem. vissza Szerző: Bakk Miklós
