Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-31
11 hogy Basescu egykori alakulata, a Demokrata Párt megkapta a védelmi minisztérium irányítását, a Tariceanu vezette liberálisok pedig a biztosi posztot, amelyre Varujan Vosganian szenátort szemelték ki. Csakhogy az örmény nemze tiségű, brüsszeli körökben teljesen ismeretlen politikus nem nyerte el az EUhivatalnokok tetszését, mivel soha nem töltött be kormánytisztséget Bukarestben. Ráadásul az európai szocialisták – vélhetően román elvtársaik sugallatára – felmelegítették Basesc u korábbi vádját, és amiatt támadták Vosganiant, hogy évekkel ezelőtt megszűnt jobboldali pártját a romániai befektetési alap csődjében oroszlánrészt vállalt, kétes hírű Sorin Ovidiu Vintu üzletember finanszírozta. Az már csak hab a tortán, hogy a kommunis ta román külügyi hírszerzés egyik volt tisztje a napokban azt állította: az EUbiztosi poszt várományosa a Securitate besúgója volt. Az érintett határozottan cáfolta az ügynökvádat és a törvénytelen pártfinanszírozás verzióját, ám végül beadta a derekát, é s lemondott a jelölésről. Helyette a román kormány tegnap Leonard Orban integrációs államtitkárt, korábbi EUfőtárgyalót javasolta európai biztosnak, aki egyébként magyar származású. vissza Importált válsággóc? − A bukarest i csatlakozás geopolitikai következményei Magyar Nemzet • 2006. október 31. (10. oldal) Munkatársunktól Románia januártól az Európai Unió tagjává válik. Az új helyzettől a határon túl élő honfitársak életkörülményeinek javulását remélő Magyarország üdvözli a döntést. Tény azonban az is, hogy ezzel a bővítéssel az EU több nemzetközi problémát, megoldatlan geopolitikai kérdést importál. E problémák egyike a Moldova körül kialakult bonyolult helyzet. Európa egyetlen (sic!) kettészakadt népe a miénk, hiszen Románia lényegében két országra oszlik, találta mondani nemrégiben Traian Basescu. A román elnök eme elszólása is bizonyítja, hogy a bukaresti elit bizonyos köreiben máig népszerű NagyRománia eszméje, amely ugyanakkor Moldova „lenyelése” nélkül aligha képzelhető el. Éppen ez, a „keleti testvérek” integrálásána k ötlete volt a Dnyeszteren túli terület körül 1992ben kirobbant véres konfliktus oka. Manapság erről az el nem ismert államalakulatról meglehetősen kevés szót ejt a nemzetközi sajtó, a hivatalos Chisinau pedig inkább csak arról szeret beszélni, hogy „fek ete lyukká”, bűnözők paradicsomává vált e terület. Arról ugyanakkor keveset hallunk, hogy e sajátos helyzet, a nehézségek ellenére e területen az elmúlt öt évben 230 százalékkal nőtt a GDP, külkereskedelmi forgalma pedig évi 7000 millió dollárt tesz ki. A moldovai gazdaság adatainak fényében ez nem is rossz teljesítmény! Az is kevésbé ismert, hogy a Dnyeszter bal partja Besszarábiával ellentétben soha nem tartozott Romániához, s gazdasága mindig Ukrajna és Oroszország felé orientálódott. Az is szép lassan a feledés homályába ment már, hogy a Dnyeszteren túli terület vezetősége 1990ben azzal a feltétellel bólintott rá a közös államra Moldovával, hogy kizárt bármilyen közeledés Romániához. Chisinau ráadásul az erőhöz nyúlt a nyugtalan terület reintegrációja é rdekében, ami tartós válsággócot eredményezett. Ma a terület számára széles körű autonómiát előirányozó úgynevezett Kozakterv Amerika közbelépésével bekövetkezett összeomlása, majd az ukrán hozzáállás megváltozása, a gazdasági blokád bezárulása után a hel yzet meglehetősen bonyolult. Tiraszpol már a Kozaktervet sem tartja aktuálisnak, és a teljes függetlenségről tartott sikeres referendumot. Az Egyesült Államok és nyomában az EU ezzel ismét igazolta, hogy közbelépése inkább csak szítja a konfliktusokat a p osztszovjet térségben. A helyzetet bonyolítja a siettetett koszovói függetlenedés, amelynek fényében nemzetközi jogi szempontból ugyancsak logikátlan a hasonló tiraszpoli törekvések elutasítása. Az Európai Unió immár aligha kerülheti meg, hogy a joggal is összhangban lévő elvi álláspontot alakítson ki a régióbeli el nem ismert államalakulatok önrendelkezési jogokat követelő fellépésével kapcsolatban. Ez csakis akkor lehet sikeres, ha nem a hasonló konfliktusok megoldására az Egyesült Államok által szorgalma zott, kettős mércéhez vezető geopolitikai megközelítésből indul ki, hanem elvként a demokratikus normákat, az emberi és kisebbségi jogokat, a konstruktív konfliktuskezelést tartja szem előtt. vissza Széttartó utak. A szeptemberi referendumon a de jure a Moldovai Köztársasághoz tartozó, de facto azonban független Dnyeszterentúli Köztársaságban a p olgárok túlnyomó többsége (97,1 százalék) a Moldovától való füg getlenségre, perspektivikusan pedig az Oroszországgal történő egyesülésre szavazott. A népszavazás jogszerűsége ugyan vitatható, de a népesség véleménynyilvánítása aligha hagyható figyelmen kívül, hiszen az arra jogosultak 78,6 százaléka élt szavazati jogá val. Az eredménnyel kétségkívül erősödött Moldova feldarabolódásának szentesítése, állapítja meg a Budapest Analyses internetes kutatóközpont helyzetelemzése. A népszavazásra hivatkozva Tiraszpol egyoldalúan újra deklarálhatja függetlenségét, ezzel végleg értelmét vesztené a Moldova területi egységének helyreállítását célzó 5+2es tárgyalássorozat is. Ennek a valószínűsíthető forgatókönyvnek a végén pedig a terület Oroszországhoz történő csatlakozását sem lehet kizárni, különösen akkor, ha Koszovó független né válik, vonja le a következtetést az elemzés.
