Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-30
30 Bár korábban sem tartozott a kommunikáció nagymesterei közé, lemondásának váratlanságával, illetve döntése indoklásának megtagadásával szinte „iskolát teremtve” távozott a közéletből Csapó József. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kompromisszumokat – jó trosszat egyaránt – elutasító elnöke nem válaszol sem mozgalmi vezetőtársai hívására, sem pedig a nyilvánosság érdeklődésére. Mondhatni, „lelépett a földgömbről”, ami elszámolnivalóval senkinek sem tartozó magánemberként kifogásolhatatlan gesztus volna, a magyarság nagy tömegeket megmozgató civil szervezetének vezetője esetében azonban megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. Természetesen nem azért, mert Csapó József pótolhatatlan lenne – mint tudjuk, senki sem az. Sokkal inkább azért, mert a mód, ahogya n az elnök leköszönt, igencsak káros üzenetet hordoz. A helyét kereső, erejét próbálgató, eszköztárát alakítgató, ezzel együtt tízezrek által hiteles szervezetként elfogadott SZNT további izmosodását ugyanis éppen a vezetői profizmus fokozása segíthetné el ő. Márpedig a sértettséget sugalló, a nem kis részben éppen általa megteremtett nyilvánosságot lekezelő elzárkózás nemcsak Csapó Józsefre vet rossz fényt, hanem az örökét átvevő vezetőtársaira is. De annak a folyamatnak a perspektíváját is elhomályosíthatj a, amely nemrég könyvelhetett el lényeges áttörést az érdekérvényesítés, a hitelesítés terén azzal, hogy létrejött a találkozó az SZNTelnök és a bukarestibudapesti kurzus által az egyetlen hivatalosnak tekintett hazai magyar közképviseleti szerv, az RMDS Z els ő emberével. Ugyanakkor feje tetejére állította azt a menetrendet, amely az immár közösnek mondott autonómiatörekvéseket segíthette volna közelebb a megvalósuláshoz. A toronyszobában való elzárkózás módszerét Csapó egyszer már alkalmazta: március 15én a román államelnökkel való alkudozásban csapta magára az ajtót. Hogy Traian Bãsescu székelyudvarhelyi útjának elnapolásában mekkora szerepe volt a „várkisasszonyosdinak”, azóta is viták forrása. A struccpolitika viszont azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egys zer csak ellehetetleníti a tisztánlátást a szemben maradt homok. vissza Szerz ő: Csinta Samu Szekeres Imre adósságról, Markó Béla autonómiáról beszélt a bodvaj i vashámor előtt − Kohóavató csendes tiltakozással Krónika • 20061030 Visszafogott tiltakozás kísérte Erdővidéken az újjáépített bodvaji vashámor kohójának pénteki av atóünnepségét. Néhány bekiabálás megzavarta ugyan a Magyar Szocialista Párt színeiben érkezett Szekeres Imre honvédelmi miniszter beszédét, ám közel háromszáz résztvevő jelenlétében mégiscsak ünnepélyes keretek között avatták fel a kohót. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) erdővidéki és sepsiszéki szervezete, illetve a Bardocmiklósvárszéki Székely Tanács elnöksége által bejelentett útelzárást nem engedélyezte a rendőrség, a tiltakozó szervezetek közel ötven képviselője ezért „Autonómiát a Székelyföldnek” f eliratú, illetve Szekeres Imre jelenlétét ellenző táblákkal érkezett Bodvajba. „Ne hazudjatok! Mit keresel itt?” – ilyen és hasonló bekiabálások hangzottak el a magyar miniszter beszéde elején. Szekeres Imre a kérdésre válaszolva elmondta, hogy honvédelm i miniszterként azt az adósságot kívánja leróni, amellyel Budapest és az anyaországi magyarok Székelyföldnek tartoznak. A miniszter kiemelte: a bodvaji vashámor a magyar történelem talán legtanulságosabb jelképe, amely az anyaországi és a határon túli magy arok összefogását igazolja. Markó Béla RMDSZelnök kiemelte: Bukarestnek és Budapestnek is adóssága van velünk szemben, d e elsősorban nekünk magunknak van adósságunk önmagunkkal szemben. „A bodvaji vashámor arra figyelmeztet, hogy a Székelyföldnek szüksége van a maga önálló életére, szüksége van a területi autonómiára, azért, mert a székelység mögött több évszázados önálló h agyomány és képesség áll a megmaradásra” – mondta a miniszterelnökhelyettes. Markó hozzátette: a mi eljövendő autonómiánknak elsősorban ezekre a hagyományokra kell támaszkodnia. Az RMDSZelnök szerint a történelemből merített önbizalmon, erőn és jövőépítő képességen alapul Székelyföld önállósága, története és autonómiája. A közös munkát a többi felszólaló is hangsúlyozta. „Ma nem öntünk ágyút, ma fegyverünk az összetartozás” – mondta köszöntőjében Demeter János, az újjáépítést vállaló Kovászna Megyei Tanác s elnöke. Az ünnepségen felszólalt még Bardócz Csaba, Nagybacon polgármestere, Berencsi Attila, a kezdeményezést támogató Honvédség és Társadalom Baráti Kör elnöke és Csikány Tamás hadtörténész. A programban a felszólalók között szerepelt Sylvester Lajos k özíró is, aki Szekeres Imre jelenléte elleni tiltakozásaként, határozottan elutasította a felkérést. A felújított bodvaji vaskohó jelentős történelmi érték, hiszen 1848ban Gábor Áron itt öntötte Háromszék önvédelmi harcának első két ágyúját. vissza
