Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-27
24 való megveretésének, kivont kardal nemzeti ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rendőröknek. Úgy gondolom, hogy a két kormánypárt le kell üljön, és külső behatás nélkül e két alternatíva közül kell választaniuk. Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a két párt – kerüljön bármilyen áldozatba is – , saját múltjuk, nagy vezéregyéniségeik szellemében az igazság és az é let mellett döntsenek. Egészen biztos, hogy ha nem hátrálnak ki, felemelt fővel ebből a botrányból, akkor rájuk fog égni a képmutató, hazug, csaló, a saját nemzetére kezet emelő jelző, és ugyanaz lesz a sorsuk, mint azoknak a pártoknak, melyek a történelem során vért ontottak. Amennyiben ezen pártok tagjai kiállnak a kormányzó politikusok mellett, osztozni fognak a felelősségben, és az utókor ítéletében is. Senkit nem érdekel Hitler jó, vagy rossz szándéka. Agresszív, erőszakos kezéhez vér tapadt, és ezért pártjával együtt méltó volt az ítéletre. 3. Hiszem, hogy egy ház, egy ország csak hitből, munkából, összefogásból, áldozatból épülhet fel. Gyermekeimnek én is, mint oly sokan a Kárpátmedencében, szeretnék otthont, hazát építeni az Európai Unió által adot t keretek között, hogy felemelt fővel, örömteli szívvel élhessenek együtt békében más szabad népek gyermekeivel. Magánvagyonom nincs, de az időmnek ura vagyok, éppen ezért vállalok 100 szentmisét, beszédet, elmélkedést határon belül és határon kívül, ott a hova hívnak, és az ott begyűlt összes adományt felkínálom egy Nemzeti Megmentő Alapba. Arra buzdítok minden jó szándékú Magyar embert, éljen bárhol e nagyvilágon, hogy egy szívvelegy lélekkel ajándékozzuk meg nemzetünket bizalmunkkal, és erőnkhöz képest anyagiakkal is. Most nemzetünk nem az életünket, vérünket kéri, de ezekben a nehéz gazdasági időkben, jó lenne a nemzeti összefogás, hogy gyermekeinket, betegeinket, bajban lévő testvéreinket segíteni tudjuk. Éppen ezért arra biztatok minden jó akaratú mag yar embert, hogy adjunk 100 munkaórát, életünkből a közös holnapunkért. Az orvos, a művész, a kőműves, a szántóvető, mindenki vállaljon saját szakmájában 100 óra munkát az előttünk álló évben, minden hónapban egy munkanapot, és ennek az árát adjuk közösbe, hogy az egészségügy, a tanügy és a szociális intézmények szükséges reformját véghez lehessen vinni. Milyen szép lenne, ha tizenötmillió magyar válaszolna bizalommal és szeretettel erre a felhívásra. Népünk nagyjait megkérnénk ennek a Nemzeti Megmentési Alapnak a felügyelésére, melyből minden olyan pályázatnak az önrészét lehetne kifizetni, mely az egészségügy, az oktatás, és a szociális szféra reformját szolgálja. Hiszem, hogy vannak a Kárpátmedencében még igaz őszinte emberek, akikben népünk megbízhat. A közeledő Advent nagyon jó alkalom lenne az összefogásra, egy új közös Magyar Karácsonyra való felkészülésre, a megtérésre, melyre mindannyiunknak szüksége van, hogy őszinte Szeretet szülessen közénk. Városainkban, falvainkban egyegy kitűzött időponton szervezzünk szép kulturális, vallási rendezvényeket. Érdemes művészeink, lelkipásztoraink, népünk nagyjai tartsanak értékes, lélekemelő előadásokat, hogy hitünkben, nemzeti identitásunkban megerősödjünk, reménnyel, bizalommal töltekezzünk. Az előadások vé gén a kiosztott csekkeken mindenki belátása szerint támogathatná a magyar nemzet újjászületését. Ezeket a rendezvényeket határon belül, de határokon kívül is meg kellene szervezni. Ez legyen a mi tüntetésünk minden városban és faluban! Építsük a holnapot, amelyik a miénk! Egy ilyen rendezvényre, mely nem valaki ellen, hanem a népünk gyerekei, öregei, betegei, szenvedő testvéreink megmentésére irányulna, és éppen ezért nagyon sokan eljönnének, politikai, világnézeti különbség nélkül. Meg vagyok győződve, ho gy a közös összefogás, annak eredményei mindannyiunk szívében a reményt, a közös Magyar holnapba vetett bizalmat erősítené. Alapítványunk 650 bajba jutott, árva gyereknek ad otthont, és mégis vállalok 100 óra munkát népemért, mert úgy gondolom, hogy most nem fürdőszobák felújítása, nem valamelyik házunknak újrafödése a legfontosabb, hanem népünk nagy családjának a jövője. Úgy érzem, hogy a mindennapi kenyérnél is fontosabb gyermekeim számára az őszinte beszéd. Hiszem, ha nagylelkűen, áldozatokat vállalva összefog tizenötmillió Magyar a nagyvilágról, akkor más nemzeti közösségekkel együtt, egy virágzó otthont teremthetünk gyermekeinknek itt a Kárpátmedencében. Merjünk nagylelkűek lenni, merjünk áldozatot hozni, népünk jövőjébe értékes vetőmagot szórni.
