Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-25
13 "Bár értelmezésünk szerint jogi következményei nincsenek, de például ha a koalíciós partnereink is megszavaznák az indítványt, nagyon élesen föl kellene tennünk magunknak a kérdést, hogyan mehe tünk velük tovább" - válaszolta az ÚMSZnek az RMDSZelnök. Mint mondta, a PC, amely a koalíciónak már csupán formálisan tagja, nagyon nehéz helyzetbe hozta a Demokrata Pártot (PD) és a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) egyaránt. Ez utóbbiak attól tartva, hog y szavazóbázist vesztenek, az indítvány ügyében könnyen utána tudnak menni a magyarellenes retorikának - véli Markó. Bár az RMDSZ aggodalma nem teljesen megalapozatlan - hiszen az indítvány elfogadásához, amelyről várhatóan jövő héten döntenek, az egyszerű többség is elegendő - a PD és a PNL vezetői az ÚMSZnek múlt héten azt nyilatkozták, nem szavazzák meg a PC kezdeményezését. Puiu Hasotti, a PNL szenátusi frakcióvezetője Romániában premi ernek nevezte azt, hogy egy koalíción belül egyik párt bizalmatlansági indítvánnyal fordul a másik ellen, és kollégájához, Ioan Oltean PDalelnökhöz hasonlóan úgy vélte, a koalíciós problémákat a koalíción belül kell megbeszélni. Mindkét politikus egyébkén t határozott nemmel válaszolt az ÚMSZ azon kérdésére, hogy pártjuk megszavazzae a konzervatívok indítványát. Dan Voiculescu PCelnök tegnap bejelentette, pártja támogatja a PRM azon kezdeményezését, hogy a szenátusba is a képviselőházihoz hasonló egyszerű indítványt nyújtsanak be Markó Béla ellen. Voiculescu következetességi gesztusként értékelte, hogy a konzerva tívok aláírják a felsőházi egyszerű indítványt. vissza Főhajtás és ökölrázás Új Magyar Szó 2006. október 25. Szerző: Székedi Ferenc Október huszonharmadikára azt szerettem volna megírni, hogy milyen emberfeletti munkát végeztek Csíkszeredában azok az út- és térépítők, akik kora reggeltől késő estig dolgoztak azon, hogy az ünnep, a megemlékezés idejére kész legyen Hargita megye székhelyének új tere, az 1956os tér, a Magyar Köztársaság főkonzulátusának szomszédságában. Azt szerettem volna megírni, hogy a polgármesteri hivatal, a főkonzulátus minden ott dolgozójával egyetemben mennyire együttműködött a legapróbb részletek kidolgozásáért, hogy minden szép, meghitt és bensőséges legyen az ünnepre. Azt is meg szerettem voln a írni, hogyan munkálkodtak reggeltől estig az egész alakos bronzszobor kiöntői, hogyan fogtak össze a művészek, hogy az utolsó csiszolással is elkészüljenek a megemlékezés időpontjáig. Azt szerettem volna megírni, hogy milyen meghatóan, közös szívdobbaná ssal tudott emlékezni az ötezres tömeg a város újonnan, az alkalomra kiképzett terén, hogyan gyújtották meg az emlékezés gyertyáit, hogyan hangzottak el nem csupán az alkalomra készült igen veretes ünnepi beszédek, hogyan szólaltak meg a jól ismert, ám iga zságérzetükben mindig megdöbbentő Márai- és Illyésköltemények. Azt akartam megírni, hogy az alkalomra miként fogott össze a média, hogyan segítették a magyar újságírók a román kollégáikat, hogy mindent pontosan értsenek meg, és úgy értsenek meg, ahogyan elhangzott. Azt akartam megírni, hogyan álltak egymás mellett - egymás szívdobbanását valóban meghallva - fiatalok és idősek, városlakók és környékbeliek, miként hozták el édesanyák és édesapák a kisgyermekeiket, hogy érezzék meg az ünnepség fényét, meleg ét, hogy néhány szóval el tudják magyarázni, mi is történt, mi is az voltaképpen, amire emlékezünk. Azt szerettem volna megírni, hogy gyermekként, annak idején, hogyan hallgattuk mi is szüleink társaságában a recsegőropogó, varázsszemes Orion vagy más rá diókon azoknak a napokban a történéséit, és hogyan sírtunk , amikor kiderült, hogy Budapest és Magyarország az orosz tankok csapásai alatt magára maradt. Mindezt meg szerettem volna írni néhány sorban, és még azt is: mit jelentett akkor számunkra Magyaror szág, hogyan éreztük minden sóhaját, minden gondolatát, hogyan éltük meg a feltámadás és a haldoklás minden egyes percét.
