Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-09
18 életében, de távozta után is elkísérte. Utána már a temetőből a város felé szállingózó áradatban csak az árván maradt vásárhelyiek szomorú, suttogóra fogott hangja hallatszott. vissza Zavartalan, mármár rutinos aradi október 6. Új Magyar Szó 2006. október 9. Szerző: Gujdár Gabriella Arad, október 6., Vesztőhely. Várakozunk, mint minde n évben ilyenkor, ugyanitt. A tizenhárom vértanú obeliszkje előtt. Idén sokkal, de sokkal kevesebben vagyunk, mint tavaly, tavalyelőtt vagy akkor, amikor még csak szigorú rendőri felügyelettel és elmaradhatatlan rendbontóktól zavarva lehetett emlékezni. Ré gebben a hideg, áztató októberi eső sem volt elég ahhoz, hogy eltántorítsa az emlékezőket, idén a meleg októberi napsugarak sem elegendőek ahhoz, hogy a Vesztőhelyre vonzzák az aradi magyarságot. Igaz, a belvárosi római katolikus templom zsúfolásig telt az 1848as forradalom és szabadságharc 158. évfordulója alkalmából celebrált délelőtti szentmisén; sokan voltak kíváncsiak Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek prédikációjára. A történelmi múltra, a szabadságért életüket áldozókra való em lékezés alapvető feltétele annak, hogy a magyarság határoktól függetlenül is megőrizhesse nemzeti önazonosságát és kereszténységét - közvetítette az érseki üzenet. Heil Hitler - int oda egy fonott szakállú, lobogó hajú, középkorú hajléktalan, aki mellére tűzött pirosfehérzöld színű kokárdát visel. Hogy miért épp ilyet, maga sem tudja, és valószínűleg azt sem, hogy éppen a Vesztőhelyen van. Ez nem az a rendezvény - szólnak neki vissza nevetgélve a szintén pirosfehérzöld színű, egyelőre összetekert lobo gót tartó fiatalok. Lassan gyűlnek az emberek, a távolból sziréna hangja töri meg az őszi napfényben fürdő csendet, a kis csoportokba tömörült várakozók pedig összesúgnak, jön Göncz Kinga. Idén a magyar külügyminiszter hozza a magyar kormány október 6i üz enetét. Dávid Ibolya, az MDF elnök asszonya, az aradiak nagy kedvence, a mindig visszajáró vendég a magyarországi belpolitikai krízis miatt távol marad. Markó Béla RMDSZelnök, miniszterelnökhelyettes és Göncz Kinga külügyminiszter együtt érkeznek, a kö zponti és helyi magyar politikai elit kíséretében. Oldott a hangulat, a román és a magyar kormány informális kézszorításának a pillanata ez, kedélyes beszélgetés, néhány mosoly a sajtónak, majd újabb várakozás, a közönség számára szinte észrevehetetlen, de annál fontosabb információcsere a politikusok között. Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete és Cseh Áron, Magyarország kolozsvári főkonzulja is jelen van. Mintegy ezren lehetünk. A tömegrendezvények felügyeletével megbízott "rendőrkolléga", a v esztőhelyi megemlékezések elmaradhatatlan arca, idén is civilben, teljes nyugalomban várakozik. Kérdésemre, hogy lehete számítani rendbontókra, könnyedén legyint, majd megrázza a fejét. Seres Géza református esperes, a történelmi múlt mozzanatait felele venítő szónoklatát a magyar, román és német nyelven elmondott miatyánk követi, majd felcsendül a magyar és a székely himnusz. A politikusok beszédeiket a későbbi, Szabadságszobor előtti megemlékezésre tartogatják, így elkezdődhet az obeliszk megkoszorúzás a. A ceremónia leglátványosabb momentuma ez, szebbnél szebb koszorúkkal díszítik körbe a tizenhármak tiszteletére állított emlékművet, politikusok, szervezetek képviselői hajtanak főt a vértanúk előtt, a végén pedig a civilek is leróják kegyeletüket és vir ágot helyeznek el. Megbékélés Parkja, két és fél órával később. "Százötvenhét esztendeje, hogy császári és cári seregek vérbe fojtották a magyar szabadságharcot!" - hangzik el a mintegy ezerötszázkétezres hallgatóság előtt Markó Béla beszédének első mo ndata. Az RMDSZelnök szónoklatát az előrehaladás, az eddig elért eredmények és a magukra még várató sikerek közötti út, a változás gondolatára építi. "Itt Aradon kezdtem én hinni igazán a változásban. Ezelőtt két és fél esztendővel. Akkor éreztem úgy el őször, hogy egyszer talán mégis megnyugodhat haló poraiban az a tizenhárom igaz ember, akik a mások szabad életét saját halálukkal próbálták kiváltani. Amikor a Szabadságszobrot visszaállítottuk, akkor kezdtem igazán bízni abban, hogy talán, mégismégis f elépíthetünk itt egy másféle világot." És az erdélyi magyarság ismét nagy változás előtt áll, "megvan a döntés, 2007. január 1jén Románia is az Európai Unió tagja lesz. Hamarosan határok nélkül együtt leszünk mi, magyarok is, így ér véget szétszakítottság unk, így kapunk új esélyt a történelemtől."
