Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-30
13 amely során reményeink szerint specializálódni vagy szakosodni lehet majd. Így elérhetjük, hogy több fizika, kémia, rajz vagy testnevelés szakos magyar tanár működhessen a Vajdaságban. A déká n asszony ugyanakkor már azt is óriási eredménynek tartja, hogy az induló első évfolyam harminc helyére kilencvenen jelentkeztek, de végül 35 fiatalt vettek fel, így októbertől a négy évfolyamon immár 140en tanulhatnak a belvárosi palotában. Silling Istvá n úgy véli, az sem feltétlenül gond, ha egy diplomás tanító nem a szakmájában helyezkedik el, hiszen a magyar szellemiségű, kultúrájú értelmiségire szükség van mindenhol, a különböző cégektől a szerkesztőségeken át a települési önkormányzatokig, művelődési házakig. Bárhogy is alakul, egy magyar tanítóképzőt végzett délvidéki ember kulcsfontosságú szerepet játszhat nemzetrésze megmaradásában. És még valami: ha jó a magyar oktatás, akkor szórványvidéken is magyar osztályba adja a gyermekét a szülő, sőt olykor még szerb családok is így döntenek. Persze ez utóbbi ritkább jelenség, de úgynevezett környezeti nyelvként egyre népszerűbbé válik a magyar a Vajdaság területén, olyannyira, hogy a minap egy szabadkai általános iskola szerb tagozata érdeklődött Káich Kata linéktól: vane végzősük a magyar mint környezeti nyelv oktatására? Felső tagozatos magyar szaktanárból jóval többre lenne szükség a Vajdaságban, ezért Gábrity Molnár Irénék tervei között szerepel, hogy magyar doktoranduszképzés is megkezdődjön a karon a következő években. Ehhez valószínűleg arra lesz szükség, hogy a pécsi, illetve a szegedi és az újvidéki egyetem összefogásával közös doktori iskola induljon a szabadkai intézményben, elvégre hosszú távra biztosítani kell az utánpótlást. Egyébként már most is szükség lesz anyaországi és vajdasági vendégprofesszorokra, mert filozófiából és főleg pszichológiából nincs elég helyi magyar oktató. A szabadkai magyarságkutató úgy látja, hogy egyelőre csak felemás megoldásról beszélhetünk, de az önálló tanítóképző k ar jelentheti az alapot ahhoz, hogy a vajdasági magyarságnak öt – tíz év múlva erős felsőoktatási bázisa, továbbképző központja és európai színvonalú szellemi műhelye legyen. Ennek már most körvonalazódnak a jelei, ugyanis a délvidéki magyar tanítóképző rész ére érkező adományokat az intézmény vezetői a tanárok tudományos tevékenységének a támogatására, publikációik kiadására kívánják fordítani. – Hatalmas előrelépés lesz az önálló magyar kar és az új épület, hiszen a korábbi években rendre kitúrtak minket hel yiségeinkből, sokszor az ölünkben kellett írnunk, mivel pad sem akadt. Talán hihetetlenül hangzik, de első évfolyamon elmaradtak az informatikaóráink, mert nem voltak számítógépek – vonja meg az elmúlt évek mérlegét Siflis Ágota harmadéves hallgató. – Olya n is előfordult két évvel ezelőtt, hogy négy tantárgyat, köztük a pedagógiai pszichológiát szerbül kellett hallgatnunk, pedig a későbbiekben értelemszerűen magyarul szeretnénk tanítani. Így azonban nem biztos, hogy a gyermekkel úgy tudunk majd foglalkozni, ahogy kellene. – Csodálatos érzés, hogy a belváros egyik szép épületében tanulhatunk majd, s nem egy külvárosi intézményben, ahol szinte csak megtűrnek minket – hallhatjuk Csapó Mónikától, aki most kezdi a negyedik évfolyamot – természetesen már az önálló magyar karon. Szabadi Violetta harmadéves hallgató úgy tartja, minden tanítóképzősnek más az útja, van, aki a szakmában marad, van, aki másutt helyezkedik el. Ez utóbbi sem olyan nehéz, hiszen a szabadkai magyar tanítóképzősök egyre jelentősebb alapművelt séget kapnak, és egyébként legalább három nyelven beszélnek. Csakúgy, mint hajdan, a boldog emlékezetű Monarchiában. Csapó Mónikáék szerint azonban nagy feladat előtt állnak a tanárok, diákok egyaránt: növelni kell a magyar tanítóképzés ismertségét és pres ztízsét a délvidéki magyarok körében. Ez talán elősegítheti majd azt, hogy több vajdasági magyar fiatal folytasson felsőfokú tanulmányokat a szülőföldjén. Mindemellett egyelőre megoldatlan gondnak vélik Siflis Ágotáék, hogy kevés a „magyaroknak járó” kollé giumi férőhely a városban, ezek híján pedig a távolabbi településeken élő szegény magyar családok nem tudják biztosítani gyermekük elhelyezését. Az utaztatás is sokba kerül, tehát kiszorulnak a felsőoktatásból. Az albérlet Szabadkán sem olcsó, így minél tö bb megfizethető áron működő állami, illetve alapítványi kollégiumra lenne szükség. Most kéttucatnyi hely áll a szabadkai magyar diákok rendelkezésére, holott körülbelül tízszer ennyi kellene. Az ifjú hölgyek abban egyelőre tanácstalanok, miképpen rendeződi k ez a kérdés, de az a véleményük, hogy derűlátásra ad okot az önálló magyar tanítóképző kar közelgő kapunyitása. vissza Készítette: Balogh Zsuzsanna
