Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-23
13 Szili Katalin elnök asszony nemzeti minimumról, küldetéstudatról beszél, ugyanakkor a kormányzat mintha kissé félvállról venné a dolgot, a kancelláriaminiszter el sem jött, a külügyminiszter aszszony pedig saját beszéde után azonnal távozott? Vane jöv ője ennek a fórumnak, melyről azt mondják, nem pótolja a Máértet, de amíg azt nem hívják össze, nincs más. Mi ezekkel kapcsolatban az Ön álláspontja? Szerintem az ilyen fórumoknak akkor is hasznuk van, ha egyszerűen csak egy szabott keretben kiki elmondh atja a véleményét, tapasztalatot cserélhetnek a különböző országokban élő magyar közösségek vezetői. Nekem olyan elvárásaim nincsenek, hogy aztán a végén feltétlenül szülessen egy közös állásfoglalás, vagy hozzunk néhány döntést. Néha jobb is, ha csak besz élgetünk, persze szabott keretben. Számomra ez is hasznos, ez is szükséges. A Magyar Állandó Értekezletet is az mérgezte meg az utóbbi időben, hogy a jobboldal és a baloldal egymással szemben mindenképpen érvényesíteni akarta az akaratát. Ez egy parlamenti fórum, és ilyen értelemben a pluralizmus természetesebben lehet velejárója egy ilyen testületnek. Az együttléten és a véleménycserén túl, szerintem hasznos döntés, hogy létrehozzunk különböző munkabizottságokat. Ha csak a törvényhozásra gondolok, Magyaror szág számunkra nagyon sokat nyújthat parlamenti tapasztalatban. Nem kell naponta feltalálni a spanyolviaszt ahhoz, hogy Romániában is érvényesíteni tudjunk néhány jó tapasztalatot. Másrészt a törvényhozáson túlmutató kérdéseket is megbeszélhetünk, és közös nevez őre juthatunk. n Megnyugtattáke azok a válaszok, amelyeket a támogatáspolitikával, egyes intézmények integrációjával, megszűnésével kapcsolatban adtak a kormány illetékesei? Engem még nem nyugtattak meg ezek a válaszok. Egy dolog látszik lassan letisztu lni: a Szülőföld Alap. Ehhez még mi is hozzá fogunk szólni, de ez lassanlassan leülepszik, az erről való gondolkodás, és azt hiszem, ez egy jó keret lehet. Ennek látni vélem az alakulását, a többit még nem tudjuk igazán. n Néhány napja Tabajdi Csaba szoc ialista EPképviselő azt indítványozta, hogy az RMDSZ szorgalmazzon valamilyen közeledést az EMNTvel. Hogyan vélekedik erről? Az RMDSZ szorgalmazza a párbeszédet minden civil szervezettel. Többször mondtam, hogy konzultálni kívánnék az Erdélyi Magyar Nem zeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal is, de őket nem politikai platformnak, netán politikai pártnak tekintem, hanem olyan civil szervezetnek, amely fontos kérdésben, az autonómia kérdésében markáns álláspontot képvisel. Meg fogjuk hallgatni ezt az álláspontot, elmondjuk mi is a véleményünket, felajánljuk, hogy ha politikai kérdésekhez is hozzá akarnak szólni, mondjanak véleményt az RMDSZről, mondják el, hogyan tovább, mit gondolnak erről. Jövőre kongresszusunk lesz, mit javasolnak, meg fogjuk hall gatni őket. Úgy hiszem, Tabajdi Csaba is elhitte, hogy itt a politikai életben van két szemben álló tábor, netán mi vagyunk az egyik oldal, az EMNT a másik. Egyelőre én azt gondolom, hogy az RMDSZ – dilemmákkal, konfliktusokkal ugyan, de – az erdélyi magya rság egészét tudta képviselni, persze nem állítom, hogy nincsenek olyan áramlatok, csoportosulások, melyek úgy érzik, az RMDSZben nem lelik meg a helyüket. Velük is szóba kell állni. n Hírét hallottuk annak is, hogy a Magyarok Világszövetsége valamiféle magyar – magyar csúcsot akarna összehozni a Máért pótlására. Vane bármilyen értelme az ilyen jelleg ű csúcsértekezletnek? Most mindenki csúcsértekezleteket szervez. Látjuk, erdélyi Máértet szerveznek egyesek, Magyarországon egy másfajta csúcsértekezletet. Állandóan csúcsértekezünk, és mindenki úgy érzi, ő az a csúcs, amely köré értekezletet kerekítünk, m iközben inkább a munkamegosztásról kellene beszélnünk. A Magyarok Világszövetsége kapcsán is, hogy hol van a helye a közös magyar közéletben, és más szervezetek kapcsán is. Én nem látom különösebb szükségét egy ilyen csúcsértekezletnek. n Fél éven belül v árható az RMDSZ következ ő kongresszusa. Mennyire jut az RMDSZ vezetőjének erejéből, figyelméből a belpolitikai küzdelmek mellett a kongresszus előkészítésére? Vagy az előkészítő munkát nem feltétlenül a csúcsvezetés tagjainak kell elvégezniük? Hogyan látja az előkészítő munkát? Nekem ebben a pillanatban ez nagyon nagy probléma. Az előkészítést természetesen nem a csúcsvezetőknek kell végezniük, és nem nekik kell megszervezniük a kongresszust. De azért mindenképpen kötelességemnek érzem, hogy részt vegyek az erről való gondolkodás ban, abban, hogy merre megy az RMDSZ, milyen programmal, milyen felépítéssel megyünk tovább. Valóban úgy érzem, hogy a kormányzati, meg a szenátori, meg az RMDSZ-
