Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-01
34 Kiss Tamás szociológus a statisztikai hivataltól kért ki az RMDSZ Ügyv ezető Elnöksége Demográfiai Munkacsoportjában zajló vizsgálat keretében 1992es és 2002es rétegződési és iskolázottsági adatokat, korcsoport, nem és nemzetiség szerint községekre és városokra lebontva. (A 2002es adatok elérhetők az Adatbankban, az 1992e s a közeljövőben felkerül.) Interjúalanyaink egymástól függetlenül válaszoltak kérdéseinkre, a szöveget utólag szerkesztettük össze. Papp Z. Attila: – A két népszámlálási adatfelvétel közötti időszakban bekövetkezett néhány nagyon fontos társadalmi je lenség, mint például az erőltetett iparosítás megszüntetése, a demokratikus politikai élet konszolidációja, valamint a felsőoktatás eltömegesedése, amelyek nemzetiségtől függetlenül kihatnak a társadalmi szerkezetre. Az iparosítás leállítása, az állami v állalatok privatizációja óhatatlanul a szakmunkások számának csökkenését (és a munkanélküliség megugrását, a szürke és feketegazdaság kibontakozását) eredményezték. A politikai élet demokratikus alapokon való “beindulása” természetesen nagyobb szakapparátu s t feltételez, míg a felsőoktatás expanziója magával hozta az értelmiségiek számának növekedését is. Kiss Tamás: – Ezek országos, mi több, KeletEurópára mindenhol jellemző trendek. Az értelmiségiek számának a növekedése a felsőoktatás bővülésével, a szak munkások, gépkezelők stb. számának csökkenése a szocialista nagyipar leépülésével áll összefüggésben. Ezek a folyamatok '92ben Romániában még gyakorlatilag nem indultak be, 2002re pedig gyakorlatilag befejeződtek. A számsorok alapján visszaigazolódni l átszik, hogy alulreprezentáltak vagyunk a különböző képviseleti és adminisztratív tisztségekben, kevesebb köztünk az értelmiségi, ezzel párhuzamosan több a szakképzetlen munkás. Miért? Az értelmiségi és tudományos munkaköri foglalkozások főcsoportja al csoportok szerinti bontásban, 2002. Összesen: 725.730 fő, ebből 682.292 román (az összes román foglalkoztatotton belüli arány: 8,45%), 32.904 magyar (az összes magyar foglalkoztatotton belüli arány: 6,06%). Az összes foglalkoztatott száma: 8.851.831; ebből román: 8.067.670, magyar: 543.390. A grafikonon szereplő százalékok az adott etnikumhoz tartozó, az adott főcsoportba sorolt foglalkoztatottakon belüli arányt mutatják. (forrás: P. Z. A. táblázatai) P. Z. A.: – E felvetésekre lehetne hosszasan, tanulmán yszerűen is válaszolni, ezúttal azonban csak tömör állításokat fogalmazhatunk meg. Az alulreprezentáltságnak rengeteg oka van, ezek egy része öröklött, azaz olyan tényezők, amelyeknek gyökerei több évtizedre vezethetők vissza. Közismert például, hogy az értelmiségi szakmák lezsugorodása a szocialista érában, noha egyaránt érintette az ország összes nemzetiségét, a kisebbségek, így a magyarok esetében is, hatványozottabban jelentkezett. Ez részben az akkori oktatási, felsőoktatási rendszer sajátosságaival magyarázható, részben pedig azzal, hogy az értelmiséginek tekintett munkakörökbe, a különböző adminisztratív tisztségekbe a kisebbségek nehezebben kerülhettek be. Logikus, ha az értelmiségi lét kapui bezáródnak, akkor az egyének más foglalkoztatási pályá ra kerülnek, vagy kénytelenek elmozdulni. Egy magyar anyanyelvű például a 70es, 80es években hiába érettségizett le, ha nem tudta folytatni tanulmányait felsőfokon, akkor minden bizonnyal munkásként, gyakran szakképzetlen munkásként folytatta életét (gon doljunk csak arra, hány író, költő, majdani újságíró dolgozott “csak úgy” valamilyen gyárban). Minderre talán rátevődtek az ország erőltetett urbanizálása, illetve a romániai kollektivizálás sajátosságai, amelyek a teljes vertikumú falusi agrárélet felsz ámolását is jelentették, azaz a munkaerő városra történő részleges és felemás vándorlását. A munkásoknak (akár szakképzett, akár nem) a magyarok körében történő felülreprezentálásának azonban még mélyebbre vezethető okai is vannak, hiszen tudjuk azt, hog y az erdélyi magyar lakosság jelentős része már az első világháború után is (nagy)városi környezetben, munkásként élt, míg a román nemzetiségűek városokba való tömeges betelepítése a szocialista iparosításnak köszönhető.
