Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-08
27 – A külföldi államférfiakat nem mi csődítettük ide, ez csak a miniszterelnök szereplése szempontjából fontos körítés. Mi meg segédkezhetnénk a kormány átmaszkírozásához , elfedezve, hogy hazánkban a szabadság, a demokrácia kérdése változatlanul megoldatlan. Ezért közös ünnepléssel nem legitimáljuk a világ színe előtt ’56 elárulóit, eltipróit. – Sólyom László köztársasági elnök lapunknak nyilatkozva egyeztető tárgyalást he lyezett kilátásba az ötvenhatosokkal, hogy az állami ünnepségsorozat egyikén önök is ott legyenek. – Nagyon szívesen elmondom neki is, hogy miért nem egyezünk bele. Ha három szót mondhatnék csak, ezek lennének: Nem akarunk hazudni. – Akkor hát hogyan ünnep elnek? – Már nagyjából kitűztük a magunk napi programját, igyekezvén elkerülni az állami rendezvényeket, hogy ne ütközzünk a színhelyeken. Nem megyünk ki a Felvonulás téri „vaskeféhez”, az ormótlan központi emlékmű avatására, tiszteletben tartjuk a 32 államfőt, aki t ide meghívtak, nem akkor leszünk a temetőben, amikor ők. Bár azt hadd tegyem hozzá: Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök igényt tart arra, hogy az általuk a 301es parcellában felállított poznani emlékművet ötvenhatosok jelenlétében avassa fel… Ott szívesen jelen leszünk. vissza Verespatak kultúrtörténeti kockázata Magyar Nemzet 2006. szeptember 8. Szerző: Visy Zsolt 1 Nemzetközi egyezmények lehetővé tették, hogy Magyarország részt vegyen az erdélyi Verespatakra te rvezett hatalmas aranybánya hatósági engedélyezési eljárásában, tekintve, hogy a bánya működése hazánkat is fenyegetné. Ennek az eljárásnak a része a környezeti hatástanulmány elkészítése. A tanulmány az alapja a román hatóságok döntésének, amelyeknek a ma gyarországi ellenvéleményeket is figyelembe kell venniük. A kulturális örökség különböző fajtáinak felméréséből olyan település képe bontakozik ki, amelynek időről időre váltakozó népessége az őskortól napjainkig mindig az aranybányászatból élt. Verespatak on több műemlék együttes, védett övezet van. Idetartozik a jelenleg is folyó ásatásokon feltárt néhány régészeti műemlék. Furcsa, hogy a 41 műemlék épület kivétel nélkül házként szerepel, noha két templom is idetartozik. Védett terület ezenkívül a Bányásza ti Múzeum magját alkotó római bányajárat és környéke. Régészeti védettsége van több római települési egységnek és temetkezési helynek, valamint a Catalina Monulesti (a viaszos táblák lelőhelye) és a Carnic hegy római bányajáratainak. El kell ismernünk, hog y a jelenleg is folyó megelőző régészeti kutatások magas színvonalúak. Ám inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyi minden mehet veszendőbe a program beindulása esetén, hiszen nem tudják a teljes területet feltárni. A legjelentősebb korszak a római A lburnus Maior bányásztelepülés virágzásához köthető a Kr. u. II – III. században. A tanulmány szerint ez mégsem kivételes, mert számos római aranybányát ismerünk, és bizonyára még később is sikerül néhányat azonosítani. E nézet több szempontot figyelmen kívü l hagy, és a tanulmánnyal szemben megállapítható, hogy éppen ellenkezőleg, Verespatak több vonatkozásban kiválik ezek sorából. Verespatakon igazolható az aranybányászat az őskortól napjainkig, ami jó néhány egyéb aranybányánál nem tehető meg. Alburnus Maio r és a többi dáciai aranybánya a római politikában többször is döntő szerepet játszott. Traianus részben ezért hódította meg a tartományt, az innen nyert aranyból építtette meg római Forumát és számos egyéb kivételes műemléket. Hadrianus szinte biztosan ez ért nem ürítette ki más traianusi hódításhoz hasonlóan a provinciát. Verespatakon minden kor aranybányászatának megvannak a tárgyi emlékei, beleértve a változatos és kiterjedt, tíz kilométernél hosszabb ókori bányajáratokat, a vízvezető rendszereket és lép csőket, létrákat, eszközöket. A bányajáratok hosszukkal és gondosan vésett, szabályos formájukkal emelkednek ki az átlagból. Eddig csak Verespatakról ismert olyan lelet, amelyből a római bányászközösség összetételére és életére hitelesen lehet következtetn i. A viaszos táblák szerződései az UNESCO által néhány éve bevezetett újabb kategória, a szellemi örökség kimagasló, egyedülálló emlékei. Ilyen, évezredeken átívelő és mai bányászközösségben tovább élő örökséganyaggal egyetlen római bánya sem rendelkezik. A tervezett nagyberuházást nyilatkozatban ellenezte a Román Tudományos Akadémia. A Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsának (ICOMOS) romániai bizottsága 2001ben a helyszín veszélyeztetettségéről nyilatkozott. Világszerte tudósok, történészek , régészek tiltakoztak nyílt levelükben a pusztítással és veszélyekkel járó beruházás ellen. Ilyen területen bányászati tevékenység a 2003 márciusában 1 A szerző az ICOMOS magyar szervezete s zakbizottságának elnöke
