Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-07
27 Ez viszont nem jelenti azt, hogy bizonyos csatornákon ne lenne megszólítható. A tábori sajtót szép számmal olvassák, az előadások és a kon certek látogatottsága is számottevő. A politikai előadások meghívottjainak névsora nyilván szorosan összefügg a Fidesz mindenkori politikai taktikájával, így azzal itt és most nem foglalkoznék. (Bár kíváncsi vagyok, mikor hívják meg a reálpolitika nevében Borbély László és Borboly Csaba után Tokay Györgyöt vagy Verestóy Attilát.) A tábori lap viszont a tábor eszmeiségét kellene tükrözze. A Vass Lehelféléknek aligha van mit keresni a tábori sajtó körül. Minimális odafigyeléssel ki lehetne alakítani egy stáb ot, mely egyszerre képes az idősebb korosztályok számára esetleg ellenszenves, mai mancsos, indexes stílusban írni (már amennyiben az a hipotézis, hogy az ifjúság csakis a pesti szlenget idéző degenerált stílusban szólítható meg), s közben megmaradni a hag yományos keresztény – nemzeti értékrendben. (Lásd ehhez a néhol balra csúszó Utolsó Figyelmeztetésnek sikerültebb írásait.) Ugyanakkor a koncertajánlatban a román sztárok mellőzése mellett (hisz kevés nagyobb veszély leselkedik ma közösségünkre, mint az if júság tudatilelki asszimilálódása, ami a magyar fiatalok román zene melletti szórakozásában érhető legjobban tetten), fel lehetne dúsítani a közösségi mondanivalóval rendelkező előadók fellépéseit. Nem gondolok feltétlenül a román – magyar közeledés címszó alatt megrendezett tábor gondolatiságával nehezen összeegyeztethető nyíltan irredenta zenekarokra (ld. Kárpátia, Egészséges Fejbőr, Romantikus Erőszak), melyeket bezzeg milyen jó lenne Tusnádon hallgatni, ha a tábornak a kilencvenes évek elején nem a román – magyar párbeszéd, hanem az összmagyarság eszmeisége adott volna alapot, de olyan nonoffenzív előadókra annál inkább, mint Dinnyés József vagy Vesztergám Miklós, akiket még soha nem hívtak meg a táborba. Ámde rég láttuk a Beatricét, a P. Mobilt, nem lépet t még fel Tusnádon az Ismerős Arcok, s a Kormorán is csak egy ízben, tavaly. A kulturális programszelekciót az értéksemleges esetlegesség helyett a nemzeti céltudatosság kellene áthassa. Borsátor A Szabadegyetem kétségkívül a nyári uborkaszezon első szá mú eseménye, mely épp az időszak viszonylagos eseménytelensége miatt hetekig témát ad a sajtónak. Ugyanakkor annyi minden történik Tusnádfürdőn néhány nap alatt, hogy végül igen jelentős események is kikerülnek a sajtó érdeklődésének homlokteréből. Hadd cs ökkentsük a hiányt a borsátorról szólva. A bor ugyanis messze több, mint egy kereskedelmi, horribile dictu élelmiszeripari termék, s főként több, mint alkoholos ital. Amint az a sátorban is elhangzott, a bor a gasztronómia kiemelt kategóriája, hisz egy re mekbe szabott ételkompozíciót csak méltó bor társaságában lehet igazán élvezni, s a szimbiózis megfogalmazása meg is fordítható: egy jó bor is úgy adja élvezeti értékének csúcsát, ha megfelelő étellel vagy akár falatkákkal kísérik. A bor emellett metafizik ai üzenettel rendelkező szakrális ital, mely magában hordozza a táj, a kultúra kisugárzását. Mindemellett – s ez a gondolat is több ízben megfogalmazódott a Borsátor működésének 4 napja alatt – a bor lehetőség arra, hogy a magyarság megmutasson valamit mag ából a világnak, más szóval a magyar borkészítés, a magyar borkultúra elismertetése nemzetstratégiai jelentőségű imperatívusz. Idén a takarékos költségvetés és megrövidített tábori időtartam évében is a magyar borászat élvonalának képviselőivel találkozha ttak az érdeklődők a Borsátorban. Az első napon, szerdán a Balaton déli és északi partjának különböző adottságait vethettük össze Légli Ottó és Laposa József koncentrált, tömör borainak segítségével. Csütörtökön Eger következett: az immár tusnádi veterán Pók Tamás pincemestere, Hulyák Richárd mutatta be a Monarchia kiemelkedő borait (Pók Tamás tavaly és tavalyelőtt szerepelt személyesen is a Borsátorban, s okunk van hinni, hogy jövőre ismét eljön), majd a szomolyai Kaló Imre nyűgözte le hallgatóságát nemcs ak boraival, hanem logikailag zárt, megtámadhatatlan, természetközpontú világnézetének kifejtésével is. Pénteken DélPannóniát a szekszárdi borvidék két meghatározó pincészete képviselte. Előbb Dúzsi Tamás olvasott fel veretes vörösborai mellé veretes költ ői gondolatokat, ami után Takler Ferenc, a 2004es Év Borásza sikerrel győzte le az ellene támadó időjárást: a hirtelen jött felhőszakadás nemhogy elijesztette volna a helyenként szivárgó sátorlap alól a hallgatóságot, hanem éppenséggel dalra fakasztotta ő ket. Szombaton a Magyar Borakadémia alelnöke, a Borsátorban állandó meghívott Csizmadia András ceremóniamester mutatta be az ételek és borok harmonizálásáról szóló, hiányt pótló könyvét, majd ő szólt Vincze Bélának, a 2005ös Év Borászának borairól, aki sa jnos nem tudott eljönni, borait viszont eljuttatta a táborba. S itt nem ért véget a program, hisz Demeter Ervin, volt titokszolgálati miniszter pincészetének, a
