Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-30
27 nagyhatalommal való békét, mint az amerikai demokratizálási vagy a lengyel felszabadítási álmokat. De ami en nél lényegesebb, nem voltak hajlandók finanszírozni se a keletközépeurópai, se a közelkeleti fordulatokat. A Blairféle politika visszatért a shylocki, kései Thatcherpolitikához az európai költségvetés tárgyalásakor. És milyen szívesen újítja meg Putyi n a Szovjetunió politikáját, s használja könyörtelenül a "színes forradalmakkal" szemben az olaj- és gázfegyvert. A nemzeti szellem kiszabadult a palackból. Az "európai csoda" elmaradása, a történelmi sérelmek, a gyorsított modernizációból származó egyen lőtlenségek, a politikai osztályok cinizmusa és korrupciója, a kis- és középhatalmi nemzeti álmok együttesen megérlelik az érdes ellenforradalmakat KeletKözépEurópában. Az egyensúlytalan keletközépeurópai nemzetek nem találják magukat, helyüket az Euró pai Unióban, s nem érzik, joggal, hogy egész közösségük befogadást nyert volna. A nemzeti közösségért való egzisztenciális félelem megint szembefordította egymással a szabadság és a közösség ügyét. "A nemzeti közösség birtokbavétele és az ember felszabad ulása nem kapcsolódtak össze, sőt ellenkezőleg: ezek a nemzetek olyan történelmi pillanatokat éltek meg, melyek azt látszottak bizonyítani, hogy a múlt nyomasztó politikai és társadalmi hatalmasságainak az összeomlása s a demokráciának végső konzekvenciáig való vállalása a nemzeti közösséget súlyos kockázatoknak, sőt katasztrófáknak teszik ki. Ebből a megrázkódtatásból születik a modern európai politikai fejlődés legfélelmetesebb monstruma: az antidemokratikus nacionalizmus" - írja Bibó. Vértelenül, de köny örtelenül megérkeznek a barbárok. Barbárok, akik a másikban, és barbárok, akik bennünk vannak. Lengyelországban Európa- és globalizációellenes, nacionalista és életformakonzervatív erők kormányoznak. Lengyelország megint abba a lelkiállapotba került, ho gy Európa vele szemben tartozásban van. Csehországban szinte lehetetlenné vált az érdemi kormányzás, az Európabarát, reformista erők kisebbségbe kerültek. Litvániában megbukott a tartósan vezérlő kormánykoalíció, részben korrupciós botrányok, részben az e uróövezeti tagság elhalasztása miatt. Romániában zavaros harcot vívnak egymással a demokraták és a liberálisok, Szerbiában pedig a nacionalista és nacionalistább pártok viaskodnak egymással. Szlovákiában szélsőséges szociálpopulistanacionalista kormány alakult. Ukrajnában elbukott a gyanús, Amerikabarát narancsos Timosenkokormányzat, hogy átadja helyét a még gyanúsabb Oroszország és Európa támogatta JanukovicsMorozkoalíciónak. Még nem tudható, hogy mit vesznek vissza az emberi szabadságjogokból és a reformokból. Magyarországon 2000 óta először a nacionalistapopulista, majd a szociálpopulista gazdaságpolitikák győzedelmeskedtek. Miközben Szlovákia és a balti országok utolérő, radikális reformer politikát kezdeményeztek, Lengyelország és Csehország pedig újabb nyit ást, Magyarország 1997 óta egyetlen reformot sem hajtott végre. A helyzet iróniája, hogy valamennyi reformer és kezdeményező kormányzat megbukott, egyedül a magyar kormány kapott újabb felhatalmazást választóitól. Nem választottuk a többiekkel együtt az an tidemokratikus nacionalizmust. Nagy esélyünk volt arra 2006 nyarán, hogy hiteles csomaggal és reformelképzelésekkel megjelenve Amerika és Európa ismét vezető reformországként értékelje Magyarországot. Akkor Bush Budapestről üzeni a világnak: Magyarország nemcsak 1956ban tett nagyot, hanem ma is képes komoly fordulatokra. Akkor Merkel már üdvözölte volna, és példaként emlegeti a magyar csomagot és reformokat Németország és Európa előtt. Akkor a Barroso vezette Európai Bizottság a magyar programot, az Eu rópa- és világbarát reformokat erősítgeti a lengyelek és a szlovákok, a románok és a bolgárok előtt. Akkor végre kivonjuk magunk a közösségi hisztériákból, "a túlzott öndokumentálásból és belső bizonytalanságból, a túlméretezett nemzeti hiúságból és váratl an meghunyászkodásból, a teljesítmények állandó hangoztatásából és a teljesítmények valódi értékének feltűnő csökkenéséből, a morális igényekből és a morális felelőtlenségből". Akkor újra létrejön az "egészséges egyensúly a valóságos, a lehetséges és a kív ánatos között". Akkor igazak lettünk volna, nemcsak valódiak. Akkor... vissza Milosevics utca lesz Újvidéken? Népszava 2006. augusztus 30.
