Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-30
15 előszeretettel hivatkozó, de valódi tömegtámogatással nem rendelkező Védegyletet. Annál is inkább, mert nem ez az első ilyen kudarc. A jelek azt mutatják, nálunk csa k az embereket közvetlenül érintő ügyek érdeklik igazán a lakosságot. Az éjszakai nyugalmat zavaró, bűzt árasztó járműforgalom ellen sokan hajlandók demonstrálni, de a lakosság nehezen mozgósítható egy potenciális veszélyforrás ellen. A pártok is magukba nézhetnének. Bár Verespatak elsősorban szakmai kérdés, a ciános aranybánya elutasításában egyetértett valamennyi parlamenti párt. A hétfői közmeghallgatáson mégis csupán két parlamenti képviselő volt jelen, és közülük csak Lezsák Sándor (Fidesz) kért szót , tett fel kérdéseket a beruházók képviselőinek. Másnap is csak Olajos Péter EPképviselő és Lenkovics Barnabás ombudsman volt kíváncsi Verespatak tervezőire. Meglepő a környezetvédelmi tárca magatartása is. Közleményekben minduntalan tiltakozik ugyan a mi nisztérium a beruházás ellen, de a fórum propagálását elmulasztotta, és joggal bírálták a zöldek a tárcát azért is, mert a környezetvédelmi hatástanulmánynak csupán töredékét fordíttatta le magyarra. Tény, hogy a magyar kormánynak nincs jogi lehetősége meg gátolni a verespataki bányát, de úgy tűnik, nem is nagyon akar tenni ellene. A közmeghallgatások egyértelműen a kanadai cég sikerét hozták. És ez azért lényeges, mert megfigyelőként jelen voltak a környezetvédelmi engedély kiadására jogosult román szaktá rca képviselői is. Ők is érzékelhették, nincs Magyarországon valós lakossági ellenállás az aranybányával szemben. Ha pedig a környezetvédelmi hatástanulmány mellett a szakmai érveket is meggyőzőnek találták, biztosra vehető, zöld utat kap a beruházás. A Ro sia Montana cég vezetője azt állítják, egy a millióhoz a Magyarországot is érintő verespataki baleset valószínűsége. Jól hangzó, megnyugtatónak tűnő arány. Bár meteorológus ismerősöm a napokban egy a tízmillióra tette, hogy éppen a tűzijáték helyszínén és idején csap le az utóbbi évtizedek legnagyobb vihara. vissza Szilágyi A. János munkatárs Nyakba kötött kő a válasz a Duna túlpartjára küldésre 2006. augusztus 29., kedd, 12:07 A nyugatszlovákiai Nyitrán élő magyarok közül sokan hozzászoktak már a magyarellenes megjegyzésekhez, az őket a Duna túloldalára kívánó szlovákokat a Duna mélyére szokták küldeni. A múlt héten történt brutális eset - egy diáklány megrugdosása - mégis mindenkit meg rázott, diákok és tanárok között is akadnak, akik meggondolják, hogy egyedül keljenek útra a város félreeső részein. A megvert lány csak akkor menne vissza az egyetemre, ha a rendőrség elfogná támadóit. "Meg kell szokni" - mondta az [origo]nak egy Nyitrá n tanuló magyar származású diák, aki állítja, hogy a nyugatszlovákiai egyetemváros már régóta magyarellenes településnek számít. "Csak végig kell menni az utcán, megnézni a falfirkákat, de verekedések is minden héten előfordulnak" - mondta a természettudo mányi tanszék diákja, aki éppen ezért nem tartja különösen rendkívülinek a múlt hét pénteken történt esetet, amikor egy magyarul telefonáló diáklányt megvertek Nyitrán, blúzára pedig magyarellenes mondatokat írtak. A Budapesttől 180 kilométerre lévő Nyitr án kevesen beszélnek magyarul, nagyjából tíz emberből ketten tudtak válaszolni a magyarul feltett kérdéseinkre. "Kevés magyar él már errefelé, a határ is messze van, és pont itt van a legnagyobb magyar tanszék" - ezzel magyarázta egy diák, hogy Nyitrán sok a konfliktus a szlovákok és a magyarok között. "A szomszédom is ilyen, mindig azt mondja, hogy menjek a Duna túloldalára, én meg azt mondom neki, hogy ő meg kössön követ a nyakába és ugorjon a Dunába" - mondta a belvárosban egy középkorú nő, aki szintén úgy vélekedett, hogy az efféle megjegyzések mindennaposak a városban. A nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszékére menekült be pénteken az a szlovákiai magyar lány, akit két ismeretlen megvert, megrugdosott és a blúzára magyarellenes feliratot írt. Sze rettük volna őt személyesen felkeresni otthonában, a Dunaszerdahelyhez közeli Vásárúton, de a kapuhoz érkező testvére azt mondta, hogy nővére nem akar nyilatkozni, az őt folyton kereső újságírók hada elől a barátjához menekült. Nem sokkal később a ház elé ért a lányok édesanyja is, aki feldúltan vitatkozni kezdett két szlovák újságíróval, akik kérdés nélkül kezdték fényképezni a házukat. A családtagok az [origo]nak annyit mondtak, hogy az egyetemista lány két
