Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-24
8 Ismeretlen tettesek valószínűleg szerdára virradó éjjel megrongálták Petőfi Sándor pozson yi szobrát, amelyet alapos restaurálás után 2003. március 15én állítottak fel a belvárosi Medikuskertben. A carrarai márványból faragott alkotást 1911ben állították fel a mai Szlovák Nemzeti Színház épülete előtt. A szecessziós mű egyetlen évtizedet s em vészelhetett át épségben. Az első világháború után bevonuló csehek szétverték az arcát, majd hosszú időre eltüntették. Az ötvenes évekig egy raktárban hányódott. 1951ben Janko Král forradalmár szlovák költő társaságában állították fel újra a pozsonyli getfalui parkban, ahol megszámlálhatatlanul sok vandál rongálásnak és gyalázkodásnak volt kitéve. Ezért a pozsonyi Petőfiszoborbizottság tagjai a szlovák városatyák támogatásával úgy döntöttek, hogy méltóbb és védettebb helyre szállítják. - A tegnapi ese t azért döbbentett meg, mert ennek az alkotásnak a hányatott sorsa mindig is a szlovákiai magyarság helyzetét tükrözte - nyilatkozta lapunknak Miklósi Péter, a bizottság elnöke. vissza Szakítani az elitkülpolitizálással Elég kínos, ha az új afganisztáni magyar misszióért felelős vezetők egy része csupán a misszióra való felkészülés utolsó időszakában szerez tudomást arról, hogy magyar segélyszerv ezetek is tevékenykednek Afganisztánban Az elmúlt másfél évtized egyik legszembetűnőbb változása a kül- és biztonságpolitika társadalmi meghatározottságának erőteljes növekedése. A nemzetközi politika állami szereplői, az "államok világa" mellett a nem állami szereplők is növekvő súllyal játszanak szerepet a nemzetközi rendszerben, illetve az államközi kapcsolatokban. Ma már az olyan nem állami szereplők, mint a multinacionális vállalatok, a környezetvédő szervezetek, a nemzetközi alapítványok, a civil és egyházi szervezetek, a terrorista csoportok vagy a több államban élő, ám állam nélküli nemzetek is képesek kialakítani az államhatárokon átívelő saját nemzetközi alrendszereiket és saját magán, illetve nem kormányzati kül- és biztonságpolitikájukat. Ha bárki úgy véli, hogy ez csupán tőlünk távol érvényesülő törvényszerűség, gondoljon az elmúlt évek Zengővitájára, a kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatos népszavazás kezdeményezésére vagy a világhálón közzétett magyar zászlóégetésre, illetve ezek politikai következményeire. Kommunikációs gondok Már az új magyar külpolitikai stratégiáról indított vita kezdetén érdemes tehát felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar kül- és biztonságpolitikai hangsúlyváltásnak szerves részét kell képeznie az elitkülpolitizálással való szakításnak. Nézzük, mire van ehhez szükség. Mindenekelőtt egy új, őszintébb, nyíltabb és interaktívabb kommunikációs stílusra. Ha kommunikáción nem csupán az egyoldalú tájékoztatást értjük, megítélésem szerint mármár szánalmasan szerény lehetőségekkel rendelkezünk. Az elmúlt években nem sikerült megakadályozni a színvonalas kül- és biztonságpolitikai tájékoztatás utolsó műhelyeinek (újságok, rádió- és televízióműsorok) felszámolását, illetve felhígulását. Magyarországon jelenleg nincs egyetlen olyan politikai hetilap sem, amely élvezetesen, magas szakmai színvonalon lenne képes tálalni a külpolitikai és biztonságpolitikai kérdéseket, s bár a felsőoktatási intézménybe jelentkezők között az egyik legnépszerűbb a média szak, gyakorla tilag nem létezik külpolitikaiújságíróképzés. Márpedig mindezek nélkül aligha sikerül megtörni a társadalom és a politikai elit egy részének az elmúlt tizenöt évben felerősödött provincializmusát, amely felettébb káros olyan időszakban, amikor alapvetően növekszik a kül- és biztonságpolitikai döntések társadalmi meghatározottsága. Kulcsfontosságú az áttérés a területelvűségről az érdekelvűségre is vagy a nemzeti mellett az európai tudat fejlesztése a kül- és biztonságpolitikában. A civilek szerepe Font os továbbá, hogy a magyar politikai vezetés a jelenleginél jobban ismerje a kül- és biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó, illetve a külföldön is működő hazai nem állami szervezetek és mozgalmak tevékenységét, álláspontját. Magunk közt szólva: elég kín os, ha az új afganisztáni magyar misszióért felelős vezetők egy része csupán a misszióra való felkészülés utolsó időszakában szerez tudomást arról, hogy magyar segélyszervezetek is tevékenykednek Afganisztánban.De menjünk tovább is: a magyar kül- és bizton ságpolitika irányítóinak saját sikerük érdekében általában véve is erőteljesebben kellene támaszkodniuk a hagyományos diplomácia eszköztárától eltérő, azt kiegészítő eszközöket és módszereket alkalmazó nem kormányzati, nem állami szereplők tevékenységére. A többek által favorizált (a Balkánra, illetve a posztszovjet térségre) irányuló új magyar
