Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-19
16 politikára fordított pénzek jelentős része itthon költődött el, "az ügyek menedzselésére"! A pénzt nem hivatalra kell költeni. - Nem csak hivatal nem lesz, hanem Magyar Állandó Értekezlet sem, amely összefogná a nemzetpolitika dimenzióit. - A MÁÉRT az elmúlt két évben nem összefogott, hanem megosztott. Történhetett volna másként is, de volt, akinek ez állt érdekében. A nemzeti ügyből nem engedünk pártügyet csinálni. Olyan intézmények kellenek, amelyek megoldanak problémákat, nem elmélyítik azokat. Differenciált lesz az együttműködés intézményi világa. A kormány miniszterelnöki szintű konzultációs fórumot tart fenn. Mögötte napi munka folyik. Fejles ztési, oktatási, kulturális kérdésekben, másokban. Az Országgyűlés elnöke a magyar képviselők párbeszédét szervezi. Az államfő külön kapcsolatot épít határon túli értelmiségiekkel. Történelmi heccpolitizálás helyett történelmi építkezés kezdődhet. - Refo rm itthon, reform a határon túl, nem túl sok falat? - A tempót nem mi diktáljuk, hanem a körülöttünk lévő világ. Mi csak azt mondjuk, hogy induljunk el, és ne maradjunk le. Legyünk sikeres európai nemzet! Azt már meg tudjuk magyarázni, hogy miért ne tegyü nk semmit. Váltsunk! Beszéljük meg, hogy merünk és tudunk változtatni. Persze, hogy tudom, ez nehéz meg konfliktusos. De nem megy másként. - Augusztus 20án gondolhatjae a magyar a Délvidéken, Székelyföldön és másutt, hogy emelkedő nemzet vagyunk? - Ne m csak emelkedő nemzetet, még ennél is többet szeretnénk. Azt, hogy gazdasági, kulturális, tudományos, szociális teljesítményünkkel a Lengyelországtól Horvátországig húzódó régió legjobban fejlődő, legnyugodtabb, legstabilabb országává és nemzetévé váljunk . Egyszerre érezzük magunkat európainak és magyarnak. Egyszerre legyünk versenyképesek és szolidárisak. Újrakötve a határ két oldalán lévőket is. Végre olyan kormány van, amely nem felszólító és kijelentő mondatokban beszél, hanem olyan mondatokban, ahol a végén van három pont. És lehet vitatkozni... vissza Fűnyíró a minisztériumban - Váratlanul sok közszolga választja a korengedményes nyugdíjat Népszabadság • Kun J. Erzsébet • 2006. augusztus 19. A becsültnél jóval több jó l képzett, jól fizetett köztisztviselő jelezte, hogy korengedményes nyugdíjba vonulna. Távozásuk segíti a közigazgatásban elrendelt létszámcsökkentést, de megterheli a költségvetést. Gyesen lévő kismamák is kapnak elbocsátólevelet. A közigazgatásban elre ndelt létszámcsökkentés érintettjei valamennyien megkapták hivatali vezetőjüktől azt a levelet, ami azt közli: a továbbiakban nem számítanak munkájukra. A leépítések történetében azonban meglepő fordulat következett be: bár a kormány és a szakszervezetek a mintegy 1415 ezer közszolgát érintő létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló megállapodásukban rögzítették, hogy az ötven évnél idősebbeket csak rendkívül indokolt esetben bocsátják el, a magasan kvalifikált, jól fizetett, idősebb köztisztviselők közül vá ratlanul sokan jelezték, hogy korengedménnyel nyugdíjba vonulnának. Ugyanakkor - mint kiderült - a gyermekgondozási segélyen lévő kismamák is kaphatnak útilaput. Igaz, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban például a "gondoskodó elbocsátás" azt jelenti, hogy csak a gyes letelte után küldik el közülük azokat, akiket létszám felettinek minősítettek. (A törvény tiltja a gyeden, gyesen lévő szülő elbocsátását, s még visszatértük után is egy hónapig védettséget élveznek.) A Közszolgálati Szaksz ervezetek Szövetségének becslése szerint egymilliárd forintnál is többet kell kifizetni azoknak a végkielégítésére és felmentésére, akik korengedményes nyugdíjazásukat kérik. Ráadásul - ecsetelte az éppen a spórolást nem szolgáló helyzetet Michalkó Péter e lnök - a jogszabályok szerint a munkáltatónak kell finanszíroznia a volt dolgozó nyugdíját mindaddig, amíg el nem éri az öregségi nyugdíjkorhatárt, a 62 évet. A közszféra szakszervezetei nyomon követik, hogy a közhivatalokban és a közintézményekben betar tjáke azt a megállapodást, amit a kormánnyal az elbocsátások módjáról kötöttek. Michalkó úgy látja, nagy különbség van az intézmények között. A legtöbb helyen vigyáznak arra, hogy az emberi méltóságot nem sértő módon, tisztességgel váljanak meg az alkalma zottaktól, s ne "fűnyírószerűen", körültekintően válasszák ki az elbocsátandókat.
