Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-19
14 - A miniszterelnöknek nem fog fájni? - Tisztában vagyok azzal, hogy rövid távon érdekkonfliktusok sokasága következhet. Személyes népszerűségem rövid távon egészen biztosan jelentősen megcsappant, na de nem gondolom, hogy most ezzel kéne fog lalkoznom. - A szakma azt mondja, nem volt elég bátorság a közkiadások csökkentésére, például marad a tizenharmadik havi nyugdíj. - Idén, ha nem csináltunk volna semmit, 11 százalék körül lett volna a hiány. A pár évvel későbbi végcél végére 3 százalék alatti. A kettő között van 8 százalék, magyar GDPvel mérve az 18002000 milliárd forint. Sok év alatt. Az állam saját igazgatási költsége nagyjából 1819 százalékát teszi ki a GDPnek. Brutálisan sok, 34 százalékkal lépünk vissza. Nem egyszerűen leépítün k, hanem szerkezeteket alakítunk át. Átalakul a másik nagy kiadási tétel, az ártámogatások rendszere. Gyógyszerben, gázban, villanyban, utazásban. Ha elvennénk a 13. havi nyugdíjat, a 2000 milliárdhoz képest ez 200 milliárd, 10 százalék. Megéri? Az átlagny ugdíj 60 ezer forint körül van - az idősek éljék meg azt az arculcsapást, hogy közvetlenül 8 százalékkal csökken a jövedelmük? És csak nekik, a legsérülékenyebbeknek. Ez lenne a bátorságpróba? Ezen az áron nem akarok reformer lenni. - Nem csak itthon, a határon túli ügyekben is nagy változtatásokra készül. Mi a nemzetpolitikánk célja most? Eredetileg a szülőföldön való boldogulás segítése volt. - A nemzet felemelkedése, megerősödése. Kitörni a történelmi sértettségből, s ha megváltoztatni nem tudjuk, akk or fordítsuk javunkra az új regionális realitást. Fejlesszünk, építkezzünk. Kössük össze a határ két oldalát utakkal, sínekkel. Csak építkezéssel őrizhetjük meg a szülőföld megtartó erejét. Meg tanulással, a világban való közlekedéssel. A szülőföld megőrzé se nem röghöz kötést, lecövekelést jelent. Menni kell a világban, kapcsolatot teremteni, és a megszerzett tehetséget hazavinni. Eddig azt mondtuk: maradj otthon, ha kell, viseld ennek a keresztjét! De a maradásnak nem keresztnek kell lennie, hanem a feleme lkedés lehetőségének. A magyar kormány dolga az, hogy lássa a valóságot, és ennek megfelelően alakítsa a nemzetpolitikát. Nem azonosak a lehetőségei a különböző országokban élő kisebbségi magyar közösségeknek, és a kötődésük az anyaországhoz sem egyforma. Ezt a differenciálást végre meg kell tenni, mint ahogy azt is, hogy a magyar kormányok lemondanak arról, hogy beavatkozzanak a környező országokban élő magyar közösségek belső életébe, politikai szerepvállalásába. Persze, a be nem avatkozás kölcsönösséget feltételez... - A magyar nyelvterület zsugorodik. Ennek a stratégiának vagy célnak következtében még inkább zsugorodni fog? Érdekünk volna ez? - Nem érdekünk, ellenkezőleg, de muszáj hozzátenni, hogy a nemzeti közösség és a nemzeti közösség tagja között kölcsönös felelősségi viszony áll fönt. Látjuk, mekkora az elvándorlás, különösen a fiatalok és a jól képzettek esetében. Ez a közösség megroppanásához vezethet. Javuló feltételeket kell teremteni a szomszédos régiókban. Jobb munkahellyel, közlekedéssel, az identitás megőrzésének szabadságával és kiterjedt lehetőségével. Ehhez fejleszteni kell: erősíteni infrastruktúrát, demokratikus meggyőződést, történelmi empátiát. Régióközi programokra, térségfejlesztésre 100 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésr e. Azonban világosan látnunk kell, ez nem arról szól, hogy a gazdag magyar nagybácsi kisegíti a határon túlit. Ugyanis időközben olyan változások következtek be, amelyek eredményeképpen Temesvár tőkevonzása vetekszik vagy meghaladja Debrecenét vagy Szegedé t. Arad mondjuk Békéscsabának olyan vetélytársa lesz, hogy föl kell kötni a gatyát. Ezek a kihívások sokszínűbb, életközelibb, nem egyoldalú áldozatvállalást kérő, nem bezárkózó, hanem az együttműködő, mobilis és nyitott politikát igényelnek. - Ennek van egy olyan eleme, hogy a szerb, a román és a szlovák politikai elit egy részének - ha talán nem is az egészének - célja a magyar nyelvterület csökkentése. Ha "fölszabadítjuk" a magyarságot a szülőföldön maradás "kényszere" alól, akkor akarvaakaratlan nem román, szerb vagy szlovák érdeket szolgál ki az anyaország? És nem ebből vezetike le azt, hogy Magyarország túl simulékony a szomszédokkal szemben? - A nacionalistáknak nem kell magyarországi kapaszkodó ahhoz, hogy nacionalisták legyenek. Magyar zászló é getéséhez nem kell budapesti biztatás. Ahhoz sem, hogy magyarokat verjenek a Vajdaságban. Praktikusan pedig, ha háromszor annyi pénzt költenénk kulturális támogatásra, és négy egyetemet építenénk föl minden határon túli városban, akkor is azt mondanák a na cionalisták, hogy hazaáruló vagyok. A politikánkat nem az ő elvárásaikból kell levezetni. Én a nemzeti progressziót képviselem a nemzeti radikalizmussal szemben.
