Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-19
8 élők jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosítása esetében, mert egy szerűen szemérmetlenség azt mondani, hogy nem végeztük el tíz évig a középületek akadálymentesítését, ezért most adunk magunknak még hét évet. De – a pártingatlanokról szóló törvény esetében – hasonlóképpen nem engedhető meg az, hogy a kampány elején a bir tokon belül lévő pártok gyorsan eladják több százmillió forintért az államtól használatra kapott ingatlanaikat. Vannak bizonyos erkölcs- és ízlésbeli határok. Ez a két ügy le is került a napirendről. Legutóbb a mentelmi joggal kapcsolatos törvényt küldtem vissza, mert alapvető jogi hibáktól hemzsegett, és alkalmazhatatlan volt. A költségvetésre visszatérve, nemcsak nem az elnök felelőssége, hogy tartható lesze a költségvetés, hanem a visszaküldésnek praktikus haszna sem lenne: a kormányoldal néhány nap múl va ismét megszavazná. Hiszen az állam működéséhez valamilyen érvényes költségvetés mégiscsak kell. Folytatás a 21. oldalról – Mindenki szorongva várta, hogy aláírjae a Gyurcsánycsomagot. Végül zöld jelzést adott a megszorításoknak. Az Alkotmánybíróság eg ykori elnökeként nem érzi úgy, hogy ha a csomag egyikmásik pontja nem állja ki az alkotmányosság próbáját, akkor önt presztízsveszteség éri? – Egyáltalán nem. Az elnök akkor kér előzetes normakontrollt, ha valamely törvényi rendelkezést minden kétséget ki záróan alkotmányellenesnek tart. A megszorító törvénycsomag vonatkozásában voltak olyan kérdések, amelyek kapcsán felvethetők alkotmányjogi kérdések. De csupán felvethetők. Miután végignéztem az Alkotmánybíróság összes adójogi határozatát, azt kellett mond anom, a megszorítások egyik eleme sem olyan, hogy a testület – az én szakmai ítéletem szerint – megállapítaná az alkotmányellenességet. Ettől függetlenül persze lehet, hogy az Alkotmánybíróság bizonyos rendelkezések kapcsán másként határoz majd. Egyik kedv enc amerikai szerzőm azt mondja: a bíróság bölcsességét mindenki saját kockázatára veszi igénybe. Az elnök ilyen kockázatot nem vállalhat. Nekem – amennyire csak tőlem telik – biztosra kell mennem. A köztársasági elnöknek ugyanis e hatásköre alkalmazása so rán azt is mérlegelnie kell, hogy ha csak egyetlen rendelkezést is megkérdőjelez, az egész törvény nem lép hatályba. – Milyen megfontolásból vetette el az alkotmányos aggály híján is alkalmazható politikai vétó lehetőségét? – Az alkotmányossági vétótól éle sen meg kell különböztetni a politikai vétót. Ez utóbbi esetében az államfő bármilyen politikai szempontot figyelembe vehet. Ahogy az aláírást követő közleményben jeleztem is, azt mérlegeltem, hogy az adott költségvetési helyzetben és nemzetközi gazdasági környezetben az ország érdeke az volt, hogy azonnali lépést tudjon felmutatni. Rajtam tehát az múlott, hogy cselekedünke, vagy fenntartom a bizonytalanságot. Mindenki tudta – az ellenzék is – , hogy valamit tenni kell. Hogy merre indul az ország, tehát hog y a kormány és parlamenti többsége milyen megoldást választ, nem a köztársasági elnök felelőssége, hanem a választásokon győztes koalícióé. Sőt az ellenzéké is annyiban, hogy a parlamenti vita során kifejtheti a véleményét, alternatívákat kínálhat, megálla podásokra juthat. – Abban valóban egyetértés van, hogy az államháztartás helyzete súlyos, ezért tenni kell valamilyen lépést. Ám a kormány az elmúlt évek hibáinak terhét most főként a társadalom kiszolgáltatottabb rétegeire és általában a magyar vállalkozá sokra hárítja. Vane lehetősége arra, hogy jelezze, más terápia is lehetséges, mint amit a kormány alkalmaz? – A fentiekből is következik, hogy megtettem, amit egy elnök megtehet. A csomagot rendhagyó módon egy kommentár kíséretében írtam alá. Ebben azt az elvárást fogalmaztam meg, hogy az áldozatoknak legyen értelme. Nagyon jól tudom én is, hogy az állami bevételek mostani növelése milyen áldozatot követel az emberektől és a gazdaságtól is. Ez volt a kormány első lépése. Az elnöknek nem feladata, hogy dönt sön a gazdaságpolitikáról, nem javasolhat más megoldást a kormánynak. De megjegyzem, nem is tudna: egy ilyen program kidolgozásához hatalmas szakmai és szervezeti háttér kellene. Azt azonban jeleztem, hogy ez a megszorítócsomag így önmagában nem áll meg. L átnunk kell a következő lépéseket, tudnunk kell, mi a menetrend, melyek a határidők. De hiszen ezt mondtam már újévkor is, ezt ismételtem meg az Országgyűlés nyitóülésén. A sajtó sokszor csak magáról a döntésről tudósít – az elnök aláírta a megszorítócsoma got – , de a finom üzenetekre nincs füle. Ez történt akkor is, amikor átadtam a kormánytagok kinevezési okmányát, s Max Weberre hivatkozva beszéltem a szakszerű és semleges közigazgatás fontosságáról. A miniszterelnök megteheti, hogy főosztályvezetői szint ig átpolitizálja a közigazgatást, ám ez kihat az államszervezet egészére. Például megnő a független intézmények kiegyensúlyozó szerepe. Ez olyan megfontolás, amelynek az én tevékenységemben is lesznek következményei. Sajnos erről a megszólalásról sem adott hírt a sajtó. – A kerekasztaltárgyalások egyik fontos szereplője volt, így a jelenlegi közjogi struktúra az ön keze nyomát is magán viseli. Ön is érzi azt a reformkényszert, amely a politika egyes szereplőinél tapasztalható, akik a parlamenti létszámtól a választójogi rendszeren át a közigazgatásig és az önkormányzatokig mindent meg akarnak változtatni? – Ismerjük a jelszót: semper reformare, azaz mindig reformálni. Ez ugyebár a nagy konzervatív struktúrák fennmaradásának titka. De komolyra fordítva a szó t, számos olyan terület van, amelyik valóban megérett a
