Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-14
24 Bocskai örökségének megtagadása A 2004es magyarországi népszavazás eredményére utalva leszögezte: vannak azonban, akik Bocskai örökségét megtagadták. Hangsúlyozta: nem híve a kollektív bűnösségnek, ezért nem tekinti az összes magyarországit hibásnak a tö rténtekért. A kettős állampolgárság „megtagadásáért" Tőkés szerint a 45 év kommunizmus a vétkes, amely „az osztályharc jegyében árkot ásott ember és ember közé", és „történelmi feledékenységbe süllyesztette az ország népét". Hozzátette: azok is hibásak a történtekért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányolva „testvért és testvért fordítottak egymással szemben", és megrontották a Bocskai végrendeletében örökbe hagyott „atyafiúi szeretetet". Tőkés azon reményét fejezte ki, hogy a Világtalálkozó „jelad ás lesz az összefogásra". Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, majd kifejtette, hogy e gesztus következtében az erdélyiek és a magyarországiak természetes nyíltsággal, bátran nézhetnek egymás szemébe. Úgy érzi – fejtette ki – , hogy ezt a gesztust Kolozsváron annak ellenére is meg kell tennie, hogy a református egyházak a referendum után szorosabbra fűzték kapcsolataikat, hiszen rendszeresítették a Kárpátmed encei református lelkészek vendégszolgálatát. Az idei találkozó kapcsán Bölcskei kifejtette, hogy az előző évek hasonló rendezvényeihez képest más, hiszen először „nem állhattak a magyar kormány elé pénzt kérni az idei rendezvény megszervezésére". Ezért úgy vélte, az ötödik Világtalálkozó minden magyar református Kárpátmedencei gyülekezetet megmozgatott, hiszen csak így szervezhették meg sikeresen. Borbély Tamás Félrevert harangok A hitbéli tanulságok mellett számos „világi” következtetés levonására is alkalmat adott a református világtalálkozónak a hétvégén Kolozsváron rendezett nyitóünnepsége. Az első konzekvencia az, hogy a református egyházfők a kettős állampolgárság ügyében tartott magyarországi népszavazás után két és fél évvel sem nyugodtak bele a referendum eredménytelenségébe. Mindez természetesen nem felekezeti kérdés, hiszen a kudarcérz et éppúgy tetten érhető a többi történelmi magyar egyházak körében is, éljenek a hívek a Kárpátmedencében vagy DélAfrikában. Persze vitatható, hogy mennyire visz előre az „elorzott” állampolgárság fölötti, 2004. december 5ét Mohácshoz és Trianonhoz haso nlító, legtöbbször siránkozásba átcsapó folyamatos kesergés. Még akkor is, ha a határon túli politikai és társadalmi szervezetek mellett az egyházak teljes mértékben indokoltan dörgölik a Gyurcsánykormány orra alá, hogy a népszavazás idején homlokegyenest mást képviselt a többség akaratánál − legyen szó akár a szavazók, akár a nemzet által megtestesített többségről. A református püspököknek a kincses városban tett kijelentései ugyanakkor élesen rávilágítanak arra a szakadékra, amely a jelenlegi budapesti kormány és a magyar egyházak között húz ódik. Tőkés László szavai − miszerint a kommunizmus öröksége mellett a népszavazáson történtekért azok is vétkesek, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak − e tekintetben még a megszokott kritikát jelenítik meg, Bölcskei Gusztáv bejelentése viszon t precedensértékű. A tiszántúli református püspök egyrészt bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, másrészt pedig bevallotta, hogy a világtalálkozó szervezői − éppenséggel a referendumon tanúsított magatartás miatt − idén má r nem álltak oda a magyar kormány elé pénzt kérni. A reformátusok gesztusa olyan konfliktusról árulkodik, amelyre nem volt példa a magyarországi demokrácia történetében. Ennek a szakadásnak mindössze egyik eleme a kettős állampolgárság kérdése, hiszen az á llam és az egyház viszonyát ugyanígy mérgezi a Gyurcsánykormány szándéka, miszerint felülvizsgálná a magyarországi egyházak hitéleti és közszolgálati támogatásáról rendelkező vatikáni szerződést. De folytathatnánk a sort azzal, hogy a budapesti hatalom új nemzetpolitikai koncepciójában egyetlen szó sem hangzik el az egyházról. Ilyen értelemben nem csoda, ha a világtalálkozóra összesereglett, az egyház- és nemzetpolitikai kilátások miatt egyaránt aggódó reformátusok félreverték a harangokat. Szerzo: Rostás Szabolcs
