Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-14
11 Százmilliárdos nagyságrendű közvagyon, értékes ingatlanok: talán nem véletlen, hogy a második Gyurcsánykormány kísérletet tett a közalapítványok megszüntetésére. Mégis: az Országgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy ez a forma fennmaradhasson. Miféle klientúra pályázhatott a megszűnő szervezetek működtetésére? Miért hátrált meg a kormány? A bűnözé s kiszorítása, drogmegelőzés, fogyatékos gyermekek támogatása, a társadalom munkaszerzésre esélytelen rétegeinek foglalkoztatása, nemzettársaink identitásának megőrzése – melyik állam ne támogatna ilyen feladatköröket akár komoly pénzösszegekkel? Érdekes g ondolatkísérlet; az ember mindenképp kizárja az európai országokat, s valahol a fejlődőnek nevezett, a korábbi és kortárs gyarmatosítók által csúful tönkretett országok sorában kezd keresgélni, távoli kontinenseken. Pedig a közalapítványok megszüntetését c élzó, T/233. számú (az 1992. évi XXXVIII., az államháztartásról szóló törvényt módosító) törvénymódosítási javaslat éppen ezt eredményezte volna. Kidoboltatott, hogy 2007. január 1jétől vége lesz a civil világnak Magyarországon: megszűnik a mintegy ezer k özalapítvány. A témát övező általános hallgatás közepette aztán a parlament 347 igen szavazattal elsöpörte a javaslatot, illetve elfogadott egy fideszes módosító indítványt, amelynek értelmében tovább működhetnek mindazok a közalapítványok, amelyek alapítá sát törvény írja elő, vagy amelyeket az Országgyűlés alapított. A módosítások módosításainak dzsungeléből, úgy tűnik, egyelőre győztesként kerültek ki az önkormányzatok által alapított közalapítványok is. Vagy legalábbis túlélőként. A megdöbbentő kezdemény ezés, a rendszerváltozás számos szimbolikus lépését is megjelenítő közalapítványok megszüntetésének kísérlete két nagy szegmensét érintette volna a Kárpátmedencei magyarságnak. A módosító indítvány hatálya egyrészt kiterjedt volna a határon túli magyarság kulturális identitásának megőrzését garantáló, vállalkozásait is segítő kezdeményezésekre, másrészt egy tollvonással megszüntette volna a magyar civil és vállalkozói szféra jelentős bevonásával működő, az ifjúságvédelemtől a bűnüldözésen át a hátrányos he lyzetű rétegek foglalkoztatásáig terjedő teljes közalapítványi szférát. Ködös utalgatásokon, kidolgozatlanságot sejtető, hebehurgya rögtönzéseken kívül szinte szó sem esett arról, kik, miféle szervezetek veszik át ezt a feladatkört. Valószínűleg nem is érd ekelte a döntés hátterében meghúzódó politikai, gazdasági érdekszférákat, mi lesz a jövő, jobban izgatta őket az aranyborjú: a hazai közalapítványok igen komoly, százmilliárdos nagyságrendű összvagyona s a határon túliaknak juttatott pénzalapok elosztásána k vagy inkább síbolásának ígéretes lehetősége. – Nem kaptunk megkeresést magyarországi hivatalok részéről. Mindarról, ami történt, a sajtóból értesültünk – jelentette ki a határon túli magyarságot érintő megszorító intézkedésekről Bodó Barna, a Magyar Civi l Szervezetek Országos Szövetségének elnöke. Ha az összegek, amelyeket az egyes alapítványoknál meg lehetett pályázni, egy közös kalapba kerülnek, akkor is elvi kérdések merülnek fel – fogalmazott, hozzátéve: nagyon szeretnék, ha el tudnák mondani a vélemé nyüket. Erdélyben az utóbbi időszakban a civil szféra bizonyos feladatainak ellátására, korábban már vállalt és bejáratott programjaira fordított támogatás jelentősen csökkent. – A hangsúly például az információs egyenlőség megteremtését kitűző teleházrendszer fej lesztésére esik, ami nagyon fontos a modernizáció szempontjából – Betagozódás. Velem azt közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, hogy december 31i határidővel az Illyés Közalapítvány (IKA), az Új Kézfogás Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány betagozódik a Szülőföld Köza lapítvány keretébe – nyilatkozta Pomogáts Béla, az IKA kuratóriumi elnöke. (A Magyar Köztársaság kormánya által 1990ben alapított Illyés Közalapítvány feladata és célja a határainkon túl élő magyarság támogatása önazonosságának, anyanyelvének és kultúrájá nak megőrzésében.) Pomogáts elmondta: a kormány egy olyan kuratóriumi rendszert képzel el, amelynek felső szintjén politikusok határozzák meg, hogy ezek a támogatáspolitikai összegek milyen stratégiai célokat szolgáljanak. Hozzátette: nem tudja, milyen elk épzelések szerint alakítanák ki a döntéshozatal e szintjét, de „nem nagyon látom, hogy itt arányos politikai képviselet fog érvényesülni”. A második szinten a politikától független szakértők helyezkednek el, ők állapítják meg a konkrét összegeket, a harmad ik szint a hivatalnokoké. Pomogáts komoly fenntartásait jelezte: szerinte kétséges, hogy egy ilyen méretű átszervezés megoldható decemberig. A határon túli magyarság által létrehozott alkuratóriumokat megszüntetik, és minden Budapesten fog eldőlni; így fél ő, hogy a helyben élők szakértelme is kikapcsolódik a folyamatból – jelezte a neves irodalomtörténész, aki szerint a rendszer működőképességét veszélyezteti, hogy a szakértők döntéselőkészítését gyakorlatilag kikapcsolják a folyamatból. Hozzáfűzte: számár a nemcsak szakmai, de erkölcsi aggályokat is jelent, hogy a három közalapítvány által foglalkoztatott 4045 ember munkájának elvégzésére Gémesi tájékoztatása szerint egy mindössze 1516 fős irodát tudnak felállítani. A döntéselőkészítéssel 1015 éve fogla lkozó, jól felkészült szakemberek védelme érdekében is vállalja Pomogáts, hogy szeptember vége helyett december végéig marad hivatalában. Az IKA elnöke úgy véli: valóban ésszerűsíteni kell a támogatások rendszerét, ám fontosnak tartja, hogy ne csökkenjenek a határon túli magyarságnak összegszerűen juttatott pénzkeretek. Pomogáts jelezte: amikor 2002ben átvette az IKA vezetését, az állami támogatás egymilliárd forint volt, majd ez az összeg 2005ben 100 millió forinttal csökkent. A költségvetési tartalékkép zési politika jóvoltából 2005ben és 2006ban sem rendelkezhetett az alapítvány a teljes pénzösszeggel, az idén 230 millió forintos tartalékképzést rendeltek el.
